1813. augusztus 22-én született és 36 évesen 1849-ben ugyanezen a napon halt vértanúhalált Haynau első aradi áldozata ORMAI NORBERT honvédezredes, a Morvaországban született német báró - eredeti nevén N. Auffenberg - akinek Haynau nem tudta megbocsátani, hogy nemcsak nevében, de lelkében is magyarrá lett. Embersége, liberalizmusa korábbi szolgálati helyén, Galiciában is megnyilvánult, amikor baráti gesztusokat mutatott a lengyel hazafiak iránt, amiért letartóztatták, hét éven át vizsgálati fogságban tartották, majd 14 évi várfogságra ítélték. Büntetését MUNKÁCS várában kezdte letölteni, ahonnan a magyar forradalom kiszabadította (ekkor változtatta német nevét magyarra). 1849. augusztus 12-én esett fogságba. Haláláról a " bresciai hiéna" így írt: " ... tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje .../ a többi is követni fogja.../ Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől kiírtom a gazt." Haynau ugyan kiérdemelte egész Európa gyűlöletét, de szabad kezet az osztrák császártól kapott, aki így bíztatta: ""... a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullani, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük lovagol."

  Márk Éva

 1599. augusztus 17-én bontotta fel BÁTHORY ZSIGMOND erdélyi fejedelem és MÁRIA KRISZTIERNA Habsburg főhercegnő négy éven át bizonyítottan elhálatlanul maradt házasságát VIII. KELEMEN pápa. A komoly pszihés zavarokkal küzdő ifjú Báthory István fejedelem és lengyel király unokaöccseként 16 évesen örökölte az erdélyi trónt, amelyről többször lemondott majd visszatért. Összesen alig tizenegy évi uralkodása során tönkretett mindent, amit nagybátyja fölépített, nyomorúságot és pusztulást hozva országára. Az erdélyiek által őszintén megkedvelt Mária Krisztiernáról bővebben: korok.webnode.hu/products/a-szuz-fejedelemasszony1/

Türr István magyar szabadsághős, tábornok, olasz királyi altábornagy 1825. augusztus 10-én született Baján

1842-ben beállt katonának az osztrák hadseregbe, Ferenc Károly főherceg ezredébe. Közlegényként
kezdte, de hat év múlva, a forradalmak esztendejében már hadnagyként szolgált Radetzky osztrák tábornagy Észak-Itáliában állomásozó seregében. Rokonszenvezett az olasz szabadság ügyével, ezért átszökött a piemonti hadsereghez, ahol egy magyar légió szervezésével és vezetésével bízták meg. Az olasz vereség után a légiót feloszlatták, ekkor Badenbe ment, ahol ezredesként részt vett az ottani szabadságharcban. Ennek leverése után Svájcba menekült, itt érte a világosi fegyverletétel híre, így végül Londonba indult.

Az 1859-ben kitört francia-olasz-osztrák háború hírére Türr az olasz félszigetre sietett. A "marsalai ezrek" egyikeként Garibaldi felkelő seregében hadsegéd, majd a nemzetőrség főfelügyelője, utóbb tábornok lett, Palermo bevétele az ő tanácsai révén sikerült. A győzelmes hadjárat során Garibaldi Nápoly polgári és
katonai kormányzójává nevezte ki, altábornagyi rangjában az olasz kormány is megerősítette. A "rendíthetetlen magyar" (L'intrepido Ungherese) Viktor Emánuel király szárnysegédje lett, kényes diplomáciai küldetéseket
bíztak rá. 1861-ben megnősült, az egykori bajai iparosinas III. Napóleon francia császár unokahúgát vette feleségül.

Türr a magyar emigráció elismert tekintélye lett, minden Magyarország felszabadítását célzó tervnek részese volt. 1866-ban, a porosz-osztrák háborút eldöntő königgrätzi csata után Belgrádban szervezett csapatot, hogy délről előrenyomulva egyesüljön a Németországból meginduló Klapka-légióval, de e terve az időközben megkötött fegyverszünetek miatt meghiúsult. Türr csak az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés és az általános amnesztia után térhetett haza, de ekkor már távol maradt a politikától.

Ezután inkább a hazai gazdasági és kulturális élet fellendítésén fáradozott. Sokat tett a felnőttoktatás és ismeretterjesztés ügyéért, létrehozta a Központi Népnevelési Kört. Csatornaépítő mérnök és vállalkozó lett, vízrendezési terveket készített.
Nagyszabású víziút-fejlesztési programot dolgozott ki, széles körű propagandát fejtett ki a vízgazdálkodás, elsősorban az öntözés és a rizstermesztés érdekében. Tervei közül azonban - a vasúti lobbi erőteljes ellenállása miatt - csak a Ferenc-csatorna valósult meg, továbbá megépítette a baja-bezdáni tápcsatornát és a sztapár-újvidéki Ferenc József-csatornát. Olyan nagyszabású külföldi vállalkozásokban is részt vett, mint a Panama-csatorna előkészítő munkálatai. Az 1880-as években a görög kormánytól engedélyt nyert a korinthoszi csatorna létesítésére és üzemben tartására, de az építkezést már mások fejezték be.

Politikai missziókat is teljesített, fáradozott a francia-olasz, az osztrák-magyar szövetség megszervezésén, jóllehet nem hivatalosan, 1896-ban elnökölt a VII. nemzetközi békekongresszuson, Budapesten. Élére állt kulturális és gazdasági mozgalmaknak, tervezgetett, számolt, beszélt és alkotott a magyar eszme, a
magyar közgazdaság fejlődése és jövője érdekében. 1908. május 3-án halt meg Budapesten.