1989. június 16-án a Hősök terén újra felravatalozták, majd eltemették Nagy Imre volt kormányfőt, Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, valamint az 1958 áprilisában kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és az 1957 végén a börtönben meghalt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét.

Az öt koporsó mellett álló hatodik, üres koporsó a forradalom és szabadságharc minden mártírját és hősi halottját jelképezte. A ravatal mellett az áldozatok hozzátartozói, családtagjai, az egykori rabtársak foglaltak helyet, a díszőrséget a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek
képviselői adták. A szertartáson mintegy 250 ezer ember vett részt, az eseményeket élőben közvetítette a rádió és a televízió. Göncz Árpád, mint egykori 56-os megnyitó szavait követően Vásárhelyi Miklós a Nagy Imre-csoport tagjai, Mécs Imre az 56-os forradalmi ifjúság képviseletében, Rácz Sándor, minta Nagybudapesti Központi Munkástanács egykori elnöke, Zimányi Tibor három rendszer börtöneinek ismerőjeként, Király Béla az emigráció és a fegyveresek nevében, Orbán Viktor pedig az új generációs ifjúság nevében mondott beszédet.

A szertartást követően az áldozatok koporsóit a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában helyezték örök nyugalomra. A temetőben a koszorúk elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát, az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a különböző felekezetek papjai szentelték meg a sírokat a kopjafák tövében. A síroknál a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet: Nagy Imrét Méray Tibor író és Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapitánya búcsúztatta. Végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak és megáldották a 301-es parcellát.

Forrás:

https://www.mult-kor.hu/20110616_nagy_imre_es_martirtarsainak_ujratemetese?pIdx=2

1571. május 25-én a gyulafehérvári országgyűlés fejedelemmé választotta somlyai Báthori Istvánt,
akit 1575. december 14-én lengyel királlyá választották, majd 1576. május 1-jén Krakkóban a waweli székesegyházban meg is koronázták. Bővebben honlapunk Dinasztiák, uralkodók menüjében Márk Éva írásából többet is megtudhatnak az érdeklődők.

korok.webnode.hu/products/bathory-istvan-es-bathory-zsigmond/

   1712. május 20-án koronázták magyar királlyá III. (Habsburg) KÁROLYT Pozsonyban. Másnap, 21-én adta ki KORONÁZÁSI HITLEVELÉT, mely szerint az ország törvényeit betartja és betartatja; a szent Koronát Magyarországon őrizteti; az ország töröktől visszafoglalt és még visszafoglalandó részeit a magyar koronához csatolja; a Habsburg-ház férfiágának kihalása esetén a királyválasztás joga visszaszáll a nemzetre; minden utóda köteles koronázásakor hitlevelet kiadni. III. Károly, aki uralkodása kezdetén még így írt: "Meg kell mutatni a magyaroknak, hogy teljes igazságossággal és szeretettel kívánjuk kormányozni őket" később egyre több korlátozó intézkedést hozott, a központi akarat érvényesítése érdekében. A harcok során megüresedett területekre - Dél-Dunántúl, Bánság, Erdély, Felvidék, stb. - több százezer német parasztot költöztetett, ezekre a helyekre magyarok letelepedését megtiltotta. Egyetlen, csecsemőként meghalt fia után csak leányai születtek, így a hitlevélbeli ígérete ellenére a rendi országgyűléssel elfogadtatta a leányági örökösödést biztosító PRAGMATICA SANCTIOT. Utóda Mária Terézia lett.

  Márk Éva