1074. február 26-án Salamon  király, I. Endre (András) és Anasztázia, kijevi hercegnő fia, akit apja már kisgyermekként megkoronáztatott, Kemejnél legyőzte ellene forduló nagybátyját, Gézát. Endre, örökösre már nem számítva, öccsének, Bélának ígérte a trónt, fia születésekor azonban meggondolta magát. Salamon, bő két héttel a kemeji győzelem után Mogyoródnál vereséget szenvedett Gézától. Más segítség híján ezután hűbérül ajánlotta az országot IV. Henrik császárnak, aki azonban nem tudta visszaszerezni sógorának a királyságot. Géza hamarosan meghalt, de Salamon ezután sem kapta vissza tónját, mert a magyarok azt László hercegnek, Géza öccsének, I. Béla fiának ajánlották föl. Salamon még sokáig küzdött nagybátyjai ellen, esélytelenül. Idegenben, nem pontosan ismert helyen halt meg 1087 körül.

1815. február 26-án Bonaparte Napoleon 1200 emberével elhagyta Elbát, ami a fontainebleau-i szerződés értelmében saját királysága volt, s ahol megtarthatta császári címét. Korlátozott lehetőségeivel természetesen elégedetlen volt, amint tehette visszatért, de ekkor már csak 100 napig uralkodhatott. Waterloo-i veresége után száműzetése új helyszínén, Szent Ilona szigetén már gondosan vigyáztak rá. Ott halt meg 1821-ben. Életéről, tetteiről itt olvashatnak tanulmányt: korok.webnode.hu/products/sasdi-tamas-napoleon-es-kora1/

1861. február 26-án adta ki Ferenc József császár az ún. februári pátenst, melyben a Bécsbe összehívott birodalmi gyűlést törvényhozói jogokkal ruházta fel. Az uralkodó joga maradt a külügy és hadügy, a fegyveres erők és a költségvetés. A terv a magyar ellenzék fellépésén bukott meg, akik nem fogadták el a központi parlamentet. Ferenc József 1865-ben Magyarország vonatkozásában visszavonta a pátenst, ez közvetlen előzménye lett a kiegyezésnek.

1924. február 26-án kezdődött Adolf Hitler pere Münchenben. A sörpuccsnak is nevezett hatalomátvételi kísérlet nem egészen egy napig tartott, ezalatt a rendfenntartó erők leverték. Hitler öt évet kapott, de kilenc hónap múlva szabadult. E hónapok alatt diktálta a hírhedt Mein Kampf első kötetét Rudolf Hessnek. Hitler hatalomra jutásáról Tóth Tibor írt tanulmányt itt: korok.webnode.hu/products/adolf-hitler-hatalomra-jutasa1/

  Márk Éva

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Az Országgyűlés 2000. június
13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-e a kommunista
diktatúrák áldozatainak emléknapja.

Miért ez a nap lett a kommunizmus
áldozatainak emléknapja?

1947-ben ezen a napon
tartóztatták le jogellenesen a megszálló szovjet katonai hatóságok Kovács
Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKgP) főtitkárát, majd a Szovjetunióba
hurcolták, ahol több évet raboskodott.

Magyarországon először 1919. március 21. és augusztus 1. között volt bolsevik típusú proletárdiktatúra. A
Tanácsköztársaság 133 napja alatt országosan mintegy 300 embert végeztek ki és több ezer személyt zártak börtönbe, vagy internáltak politikai okokból.

A második világháború után a szovjet hadifogságba esett magyar katonák számát négyszázezerre teszik, további kétszázezer civilt pedig kényszermunkára, "málenkij robot"-ra vittek, avagy internáltak. A népbírósági törvény alapján több tízezer embert állítottak bíróság elé, közülük 1945 és 1950 között 189 személyt végeztek ki. Kitelepítettek mintegy kétszázezer németet. B-listáztak, azaz állásától megfosztottak több mint nyolcvanezer embert.

Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások során körülbelül 35 ezer személy ellen folytattak le
eljárást, több mint 20 ezer főre róttak ki szabadságvesztést, 229 esetben hajtottak végre halálos ítéleteket, amihez hozzáadhatók a fegyveres harcokban elesettek ezrei. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1957 májusáig 182 ezren emigráltak Magyarországról. Bár 1961 után már nem végeztek ki politikai foglyokat, a kádári konszolidációt követően is történtek bebörtönzések, továbbra is működtek a mindent behálózó állambiztonsági szervek. A politikai rendőrségnek a kommunizmus négy évtizede alatt egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer kollaboráló ügynöke lehetett. Sokan közülük maguk is a kommunizmus áldozatai, akiket zsarolással, fenyegetéssel kényszerítettek együttműködésre. E mellett az elkövetők maguk is sokszor áldozatokká váltak,
így például Rajk Lászlóra, vagy épp Nagy Imrére saját elvtársaik mondták ki a halálos ítéletet. Ugyanakkor az 1956-os forradalomban a Nagy Imre kormányban miniszterséget vállaló Kovács Béla, akinek korábbi elhurcolása a mostani emléknap dátumát meghatározó eseménnyé vált, a forradalom leverését követően
1958-tól 1959-es haláláig országgyűlési képviselőséget vállalt a kiépülő Kádár-rendszerben.

Ezen a napon azonban nem csak a magyar áldozatokról kell megemlékeznünk, hanem a világban eddig működött és jelenleg is működő kommunista diktatúrák áldozatairól is. A kommunizmus áldozatainak számát nemzetközi viszonylatban százmillióra teszik, amelyből 65 millióan Kínában, 20 millióan a Szovjetunióban lelhették halálukat. Észak-Koreában és Kambodzsában 2-2 millióra becsülik az áldozatok számát. Utóbbiban a Pol Pot vezette diktatúra szűk négy év alatt a lakosság egynegyedét pusztította el éheztetéssel és kínzással.

A különböző szörnyűségeket nehéz rangsorolni, hiszen az egyéni tragédiák összesítve statisztikai számadatokká alakulnak. De a történelemből nem csak a szépre, a dicső pillanatokra kell emlékeznünk, hanem a szomorú eseményekre is, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.

1552. február 25-én helyezték örök nyugalomra a gyulafehérvári székesegyházban Martinuzzi Fráter György bíborost, akit 1551. november 17-én gyilkoltak meg I. Ferdinánd utasítására bérgyilkosok.

1877. február 25-én a két éve kormányzó Tisza István miniszterelnököt sikerült meggyőzni, hogy vonja vissza lemondását. Annak ellenére, hogy a lemondást már az uralkodó is elfogadta, Tisza visszavonta bejelentését, és folytatta unkáját. Tisza végül a magyar történelem máig leghosszabb ideig (14 és fél évig) regnáló
miniszterelnöke lett.

Topor István

1318. február 24-én I. (Anjou) Károly oltalomlevelet adott a Bécsből érkrző kereskedőknek. Ugyanebben a hónapban a főpapok szövetséget kötöttek a király ellen Kalocsán, aki elkobzott néhány egyházi birtokot, és megadóztatta a pápai jövedelmeket. Sérelmeik miatt követelték az országgyűlés összehívását, és az 1222. évi Aranybulla megerősítését.

1386. február 24-én halt erőszakos halált II. ( Durazzoi v.Kis) Károly magyar és nápolyi király. Izgalmas és különleges életéről itt olvashatnak: korok.webnode.hu/products/az-utolso-anjouk-magyarorszagon-/

1557. február 24-én született II. (Habsburg) Mátyás, akit 1608. november 19-én koronáztak magyar királlyá, majd fivére, Rudolf halála után császár lett. Ötvennégy évesen vette feleségül 18 évvel fiatalabb unokahúgát, gyermekük nem született. Későbbi utóda úgy bánt vele, ahogy ő korábban Rudolffal. Még élt Mátyás, amikor Ferdinánd már magyar királlyá koronáztatta magát.

1645. február 24-én született I. Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi György és Báthory Zsófia fia. Hét éves volt, amikor apja akaratából az erdélyi rendek fejedelemmé választották. II. Rákóczi György szerencsétlen véget érő lengyelországi kalandja (korok.webnode.hu/products/ii-rakoczi-gyorgy/), majd halála után az özvegy fejedelemasszony fiával együtt rekatolizált. A nagykorúsított Ferenc 1666-ban vette feleségül Zrínyi Ilonát. A lakodalmi ünnepségek során keveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, ami csaknem az életébe került. A tehetséges fiatalember rövid életéről itt olvashatnak: korok.webnode.hu/products/v-/

Márk Éva