1240. március 6-án erősítette meg esztergomi érseki székében IX. Gergely pápa Rátót nembéli Mátyást. A krónikák szerint a nemzetség itáliai eredetű, két ősük, Roland és Olivér az apuliai Casertából vándorolt be, amikor Kálmán király szicíliai menyasszonyát kísérték Magyarországra, s a királytól kapták a Veszprém megyei Rátótot lakhelyül. Mátyás püspök 1241-ben halt meg a Sajó menti csatában.

1447. március 6-án választották meg V. Miklóst (Tomasso Parentucelli), a művészetek és tudományok barátját, az első reneszánsz pápát. Írókkal, tudósokkal vette körül magát, ő alapította meg a vatikáni könyvtárat. Nem tudta elérni a keresztény hatalmak összefogását a török hódítók ellen. Uralkodása idejére esett a második rigómezei csata (Hunyadi János egyik veresége,1453). Ő végeztette ki a pápaság ellen lázító római politikust Stefano Porcarot, akinek korábban kétszer is kegyelmet adott, mert a halálos ítélet ellenkezett humanista elveivel.A férfi azonban a felheccelt csőcselékkel csaknem romba döntötte Rómát, így a pápának nem maradt más választása, jóvá kellett hagynia az ítéletet, a döntés azonban nagyon megviselte.

1583. március 6-án Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király unokaöccse, Zsigmond kiskorúsága idejére három embere - Kendy Sándor, Kovacsóczy Farkas, és Sombory László - kezelésére bízta kisebbik országa kormányzását. Báthory István, lengyel királlyá választása után bátyját, Kristófot tette meg kormányzóvá, aki halála közeledtét érezve kilenc éves fiát, Zsigmondot választatta fejedelemmé. A soha meg nem komolyodó Zsigmondról itt olvashatnak:korok.webnode.hu/products/bathory-istvan-es-bathory-zsigmond/ 

Márk Éva

1326. március 5-én megszületett I. Károly magyar király és Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő harmadik
gyermekeként a későbbi I. (Nagy) Lajos király. Miután két bátyja korán meghalt, négyévesen már Magyarország trónörököse lett. A trónt 1342-ben vette át, miután apja meghalt. Uralkodása alatt vált igazán az ország nagyhatalommá, amikor Kázmér lengyel király halála után átvette a lengyel trónt. Perszonálunió jött létre, és ezzel vezető országgá lépet elő Kelet-Közép-Európában.

1608. március 5-én Rákóczi Zsigmond lemondott az erdélyi fejedelemségről. Kénytelen volt a bécsi udvar
által támogatott Báthory Gábornak fejet hajtani. A kettejük között 1607-ben létrejött egyezség alapján Rákóczi hatalmas zálogösszeg kifizetése fejében visszalépett a fejedelmi tisztségtől. Kárpótlásul megkapta Szádvár, Abaúj vármegyét és Sáros várát.

1849. március 5-én befejeződött Szolnok elfoglalása. A Damjanich és Vécsey Károly vezette honvéderők célja azvolt, hogy a Tisza valamennyi átkelője magyar kézre kerüljön. Pedig a Szolnokellen indított támadás nem alakult túl szerencsésen. Vécsey támadása késett, így a császári tábornok, Krager időben fel tudta sorakoztatni haderejét. Damjanich híres vörös sipkásainak rohama azonban elsodorta a szembenálló haderőt.A lendületes támadásra jellemző, hogy a császári gyalogezred egy részét a Zagyvának szorították. Időközben Vécsey hadosztálya is átkelt a Tiszán, ésbenyomult a városba. Lovasságát pedig Damjanich megsegítésére vezényelte. Ígyvált a szolnoki ütközet a tavaszi hadjárat győztes ütközetévé, és ez tettelehetővé, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával a kezdeményezésismét a honvédsereg kezébe kerüljön.

1938. március 5-én Győrben a Nemzeti Egység Pártja gyűlésén Darányi Kálmán miniszterelnök meghirdette az egymilliárdos fegyverkezési programot, amelynek kidolgozója Imrédy Béla volt. Ez a hadsereg korszerű  felfegyverzésének megindítását célozta, de ezen kívül új gazdasági és politikai irányvonalat is jelentett. A programot 5 évre tervezték, fedezete azonban csak 600 millió pengőnyi fedezete volt. A további 400 millió
pengőt, amit infrastrukturális célokra szántak hitelekből kívánták fedezni, amelynek legnagyobb részét a jegybank biztosította bankjegykibocsájtással. A sikeresen beindult programot 1939-ben már 2 évre szorították le, és 1940 őszére csak a honvédség 1,6 milliárd pengőt költött fejlesztésre, messze meghaladva a tervezettet. A győri program jelentősen hozzájárult a honvédség korszerűsítéséhez. Számos új munkahelyet teremtett, de egyben elindítója is lett az akkor még nem látható inflációs folyamatnak.  

Topor István

1172. március 4-én halt meg III. István királyunk, II. Géza fia. 1152-től már kijelölt trónörökös volt, királlyá pedig 1162 júniusában koronázták. Meg kellett küzdenie az ellenkirályként fellépő II. Lászlóval és IV. Istvánnal is, akiknek fő támogatója Komnénosz Mánuel bizánci császár volt. Az állandó fenyegetettség és a folytonos harcok közepette is igyekezett az országot építeni, az egyházat támogatni. Uralkodása alatt kaptak először városi polgárok kiváltságokat, elsőként Székesfehérvár polgárai. A még csak 25 esztendős uralkodó valószínűleg mérgezés következtében hunyt el. Egész életében tántoríthatatlan híve, a művelt esztergomi érsek, Lukács temette el Esztergomban.

1394. március 4-én Portoban megszületett Tengerész Henrik (Infante Dom Henrique el Navigador).

A nagy földrajzi felfedezések egyik legfontosabb alakja I. János portugál király harmadik fia volt. Dom Henrique (Henrik herceg), ahogyan eredetileg nevezték, nem első szülött fiú volt a családban, így nem is remélhette a trónra jutást, ezért olyan területet keresett, ahol kibontakoztathatta képességeit. Apja nagy gondot fordított a gyermek és ifjú képzésére. Ennek köszönhetően kiemelkedő földrajzi, csillagászati, kartográfiai, matematikai ismeretekkel bírt.  Az ifjú visszavonult a Portugália legdélebbre fekvő tartományába, Algarvéba található Sagresba, ahol megépíttette sasfészkét: a Vila do Infantét (az infáns városa). Ez a székhely hamarosan fölfedező utak kiindulópontjává vált. Portugália szerte elismert hajóssá és katonaemberré akkor vált, amikor 1415 augusztusában elfoglalta az araboktól a stratégiai fontosságú afrikai Ceuta erődjét. Ettől kezdve a Gibraltári-szoros ellenőrzése a portugálok kezébe került.  Egyedül ebben az expedícióban vett részt személyesen, a későbbi felfedező utakat csak szervezte. Életéről részletesebben honlapunk Történelmi személyek menüpontjában olvashatnak: korok.webnode.hu/products/tengeresz-henrik/

1562. március 4-én a Balassa-féle birtokért harcoló erdélyi seregek a Közép-Szolnok vármegyében lévő Hadadnál vereséget szenvedtek a Balassa Menyhárt és Zay Ferenc kassai főkapitány által vezetett királyi hadaktól. Az ütközet fontos előzménye volt, hogy Izabelle királyné gyulafehérvári udvarának korábbi kegyeltje, Balassa Menyhárt Habsburg Ferdinánd oldalára állt. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a királyi Magyarországhoz került a munkácsi vár és a főúr összes szatmári birtoka. 1562 januárjában Balassa és Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitány Partiumi hadjáratra szánták el magukat, kísérletet tettek a székelyek fellázítására és megpróbálták rávenni Sulyok Györgyöt, Hadad várának urát János Zsigmond elárulására. E lépésre válaszul János Zsigmond Erre válaszul a keleti uralkodó két hadvezére, Báthori István váradi kapitány - későbbi fejedelem és lengyel király -, illetve Némethy Ferenc előbb Balassa erdélyi birtokait dúlták fel, majd északra vonultak, és február végén Hadadot is bevették. 1562. március 4-én azonban a kétszeres túlerőben lévő erdélyi seregek vereséget szenvedtek Balassa és Zay csapataitól. Báthori Istvánnak, a  későbbi fejedelemnek jelentős érdeme volt abban, hogy János Zsigmond csapatai Hadadnál nem szenvedtek még súlyosabb vereséget, ugyanis közbeavatkozásával megállította Ferdinánd híveinek rohamát, így biztosította övéi számára a zavartalan visszavonulást.