1823. január 22-én készült el a Hymnus tisztázatával a szatmárcsekei udvarház dolgozószobájában Kölcsey Ferenc. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját.

Kölcsey hat évig őrizte íróasztala fiókjában művének kéziratát, mígnem 1829-ben az Auróra című folyóirat nyomtatásban leközölte. 1844-ben Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot írt ki a Himnusz megzenésítésére. A beérkezett pályaművek közül az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatot hirdette ki győztesnek a zsűri. Mint kiderült a pályamű zeneszerzője a színház karmestere, Erkel Ferenc volt. A nyertes művet a Nemzeti Színházban mutatták be először 1844. július 2-án. A bemutató alkalmából így írt a Honderű című lap: „...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk' gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik...”

1903 előtt az állami himnusz az osztrák császári himnusz volt. Megjegyezendő, hogy Kölcsey verse előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a protestáns magyarságé a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű, Isten az örökkévaló hajlék című 90. zsoltár volt. Sokat és szívesen énekelték a különféle hatóságok által többször is betiltott ún. Rákóczi-nótát is, amelyet Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésített. Kölcsey Hymnusát maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. Az országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról”. Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé.

1849. január 22-én Perczel Mór tábornok Szolnoknál győzelmet aratott Ottinger tábornok csapatai felett. Perczel január 10-től csaknem 16000 főnyi hadtestével a Pestről Debrecenbe vezető utat fedezte Karcag-Törökszentmiklósnál a császári fősereggel szemben. Ez a sereg aratott Szolnoknál győzelmet aratott január 22-én. Ugyanezen a napon a Zemplén megyei Tarcalnál Klapka György ezredes csapatai vereséget szenvedtek Schlik altábornagy hadtestétől.

1931. január 22-én Bécsben elhunyt boldog Dr. Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa”. Korának különös alakja volt, főnemesi (herceg) rangja ellenére polgári foglalkozást választott: orvos lett. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kezdett kórházépítésbe. Magyarország első korszerűen felszerelt 24 ágyas vidéki kórházát 1902-ben Köpcsényben nyitotta. Rövid idő alatt olyan népszerű lett az intézmény, hogy a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba. Vagyonának nagyobbik részét a szegények gyógyítására fordította. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. A trianoni szerződés értelmében Köpcsényt Ausztriához csatolták. A szegények orvosa ekkor birtokainak nagy részét is elveszítette. Körmendi kastélyába költözött népes családjával (tíz gyermeket neveltek fel mélyen Isten-hívő szellemben, és nagy-nagy szeretetben), és itt rendezte be új kórházát is a szembetegek számára. Napi 80-100 beteget látott el feleségével együtt, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket. Minden idejét a gyógyításnak szentelte. Batthyány-Strattmann László fiatalon, súlyos szenvedések után hunyt el. Már másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggá avatási ügyét, de a kommunista diktatúra alatt a folyamat hosszú időre megtorpant. A rendszerváltás után elindított perújrafelvétel, és az azt követő eljárás eredményes volt. Dr. Batthyány Strattmann Lászlót 2003. március 23-án, II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Topor István

1531. január 21-én Visegrádon I. Ferdinánd és I. (Szapolyai) János megbízottai három hónapos – utólag többször megújított _ fegyverszüneti megállapodást kötöttek. Ez az országszakadás tényének első közjogi elismerése. 

1664. január 21-én a Zrínyi Miklós horvát bán és Batthyány Ádám dunántúli főkapitány alatti magyarországi csapatok, valamint a Julius Hohenlohe és Walter Leslie alatti német birodalmi csapatok egyesülnek. Ezzel kezdetét vette Zrínyi téli hadjárata, amelynek kulcsfontosságú eseménye a török utánpótlást biztosító eszéki híd felégetése február 2-án.

1721. január 21-én Párizsban kivégezték XVI. Lajos francia királyt. A Nemzeti Konvent január 15. és 20. között zajló időszakban tárgyalta az uralkodó ügyét. Végül a királyt bűnösnek találták és a 21-ei szavazásnál 319 szavazat ellenében 366-an a haladék nélküli halálbüntetésre szavaztak. Az ítélet végrehajtására január 21-ét jelölték ki. A kivégzésre mintegy kétórás szertartás keretében került sor, ennyi ideig tartott ugyanis az út a vesztőhelyre, amelyet a mai Concorde téren állítottak fel. Miután a hintó megállt, a király kiszállt. Az ott sorakozó hóhérok felszólították Lajost ruhái levételére, amit az meg is tett. Azonban amikor meg akarták kötözni a megszégyenített királyt, akkor hevesen ellenkezni kezdett. Egy kisebb vita után azonban mindenbe beleegyezett.  Az egyik hóhér visszaemlékezése szerint a király „maga vágta le a haját”. A fejét állítólag olyan nyugodtan, olyan hidegvérrel helyezte a gullotine alá, hogy ezzel még a körülötte álló hóhérokat is meglepte.

1920. január 21-én a párizsi béketárgyalásokról visszatérő küldöttség Huszár miniszterelnök és Horthy fővezér részvételével ülést tartott. A kormány 15 napot kapott a békefeltételekkel kapcsolatos észrevételeinek kidolgozására. Az ülés a békefeltételeket elfogadhatatlannak nyilvánította, és az észrevételek kidolgozásához szabott 15 napos határidő meghosszabbítását kérte.

Ugyanezen a napon a Budapesti Büntető Törvényszék ítéletet hirdetett Szamuely László és társainak perében. A Cserny József vezette terrorista különítménynek, a Lenin-fiúknak nevezett egységnek állandó tagjait, akiknek nevéhez közel száz bizonyított gyilkosság köthető. A gyorsított eljárásban lefolytatott perben Szamuelyt és még két társát halálra ítélték.  28-án az ítéleteket végrehajtották. 

Topor István

1270. január 20-án Pilisszentkereszten elhunyt Boldog Özséb szerzetes az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend megalapítója. Özséb huszonnégy évet töltött a Pilisben, húsz éven át szervezte, irányította, kormányozta rendjét. Remete Szent Pál oltalma alá helyezte, mert mint első remete ő volt ennek az életformának az elindítója. A legendák szerint halálos ágyán Özséb a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította testvéreit. Jézus és Mária nevével ajkán lehelte ki lelkét. Az általa alapított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai s későbbi utódai is: Benedek és István rendfőnökök. A pálos rendről és más Magyarországon működő szerzetesrendekről lásd: https://korok.webnode.hu/products/szerzetesek-es-szerzetesrendek-magyarorszagon-2-resz/ 
 

1823. január 20-án Alsósztregován megszületett Madách Imre költő, drámaíró.

Régi nemesi családból származott. Gimnáziumi tanulmányait a váci piaristáknál fejezte be. 1837-től a pesti egyetemen bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Pesti tartózkodása során ismerte meg első szerelmét, barátjának, Lónyay Menyhértnek húgát, Etelkát. A hozzá írt, reménytelen szerelmét megéneklő verseit Lantvirágok címmel 1840-ben adta ki. Pesti tanulóévei idején írásaival többször felkereste a korszak legrangosabb szépirodalmi folyóiratát, a Vörösmarty Mihály szerkesztésében megjelenő Athenaeumot. 1840-ben visszament Nógrád vármegyébe, joggyakorlatot folytatott. 1846-tól 1849-ig megyei főbiztos volt. 1848-ban egészségi állapotára való tekintettel lemondott állásáról. Lírai költeményeken kívül ebben az időben készült drámái (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Férfi és nő, Csak tréfa, Mária királynő), elbeszélései (Krónika két pénzdarab sorsáról, Ecce homo, Hétköznapi történet). 1845-ben ismerte és szerette meg a bihari alispán lányát, Fráter Erzsébetet, akit családja, így elsősorban édesanyja és barátai heves tiltakozása ellenére feleségül vett. A házasság megkötése után a csesztvei családi kastély magányába visszahúzódva hat boldog évet töltött feleségével. Később Csesztvéről Sztregovára költözött. A szabadságharcban szívbaja miatt nem tudott részt venni. A szabadságharc bukása után menedéket adott Kossuth Lajos személyi titkárának, Rákóczy Jánosnak, ezért egyévi börtönbüntetést szenvedett. Mialatt Pozsonyban és Pesten fogságban volt, felesége, nem bizonyíthatóan, hűtlen lett hozzá, amiért 1854-ben elvált tőle, s három gyermekével (Jolán, Aladár, Ára) együtt anyjához költözött. Költői pályájának fő művéhez, Az ember tragédiájához 1859-ben kezdett hozzá és 1860-ra fejezte be.  1860 – 61-ben még megírta Mózes című drámáját, melyben a zsidóság bibliai példájával biztatta szabadsága kivívására nemzetét. Tündérálom címmel újabb drámai költemény írásába kezdett, de 1864-ben bekövetkezett halála miatt ez töredékben maradt.

1942. január 20-án vette kezdetét a wannsee-i konferencia, amelyen Reinhard Heydrich a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője az összegyűlt 14 náci vezetővel együtt megvitatta a Hitler által már korábban megsemmisítésre ítélt európai zsidóság elpusztításának ” gyakorlati kivitelezését”. A „végső megoldás”, azaz  az Endlösung der Judenfrage a korábban már Hitler által meghozott döntés gyakorlati megvalósítás különböző módozatait volt hivatott egyeztetni,, valamint a az egyes feladatok végrehajtásának személyi kérdéseit is rögzítették. A tanácskozásról Adolf Eichmann jegyzőkönyvet készített, amelyet az ellene folyó 1961-es perben a bíróság fel is használt.

Ugyanezen a napon tett látogatást Budapesten Keitel tábornagy, a német fegyveres erők főparancsnoka. Tárgyalásainak eredményeképpen a magyar kormány kötelezettséget vállalt a 2. magyar hadsereg felállítására és a német erők támogatására a keleti hadszíntéren történő bevetésére. A hadsereget rövid idő alatt felállították és április elején elkezdődött frontra vonulásuk.

1945. január 20-án Moszkvában a Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar küldöttség és a szövetséges nagyhatalmakat képviselő Vorosilov marsall aláírták a magyar fegyverszüneti egyezményt. A megállapodás értelmében hazánk kötelezettséget vállalt, hogy visszavonja csapatait és a magyar közigazgatást az 1937. december 31-i határok mögé; 8 nehéz fegyverzettel ellátott gyalogos hadosztállyal bekapcsolódik a németek elleni harcba. A Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának 300 millió dollár értékben jóvátételt fizet. Feloszlatja az összes németbarát és fasiszta politikai, katonai és félkatonai szervezeteket. Betiltja a szövetségesek elleni propagandát. A megállapodás tartalmazta azt is, hogy a békekötéséig Szövetséges Ellenőrző Bizottságot állítanak fel az egyezmény végrehajtásának nemzetközi ellenőrzésére.

Topor István