Legújabb írásaink
Könyvajánló - Tóth Eszter Zsófia: Apa-történetek
Könyvajánló - Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége
Sásdi Tamás: Trianon
Sásdi Tamás: 100 éve kezdődött a bethleni konszolidáció
Sásdi Tamás: 80 éve halt meg Teleki Pál
Sásdi Tamás: A magyarországi Tanácsköztársaság
Sásdi Tamás: Magyarország a második világháború idején
A holokauszt magyarországi emléknapja
Kiszely Tóth Anett: Malleus Maleficarum
Kiszely Tóth Anett: Johanna, az „őrült”?
Kiszely Tóth Anett: Habsburgok - Egy dicső ház. Családi vállalkozás, amely 700 évig működött.
Sásdi Tamás: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Könyvajánló - Romsics Ignác: Bethlen István
Könyvajánló - Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig
Könyvajánló - Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Évfordulók
Évfordulók január 25-én
2014.01.24 20:461533. január 25-én VIII. Henrik angol király, mielőtt első házasságát érvénytelenítették volna, titokban feleségül vette Boleyn Annát. Henrik 1526-ban válópert indított Rómában első felesége, Aragóniai Katalin ellen, ami végül a pápassággal való szakításához és az anglikán egyház megalapítását vezetett.
1738. január 25-én állította ki I. Mahmud szultán (ur. 1730-1754) Rákóczi József nevére azt az athnamét, mely a néhai fejedelem fiát Erdély uralkodójának ismerte el. A kinevezés a későbbiek során semmilyen gyakorlati jelentőséggel nem bírt, ugyanis a török támogatással Magyarországra induló Rákóczi hadjárata teljes kudarcba fulladt, az év végén pedig ő maga is meghalt.
1947. január 25-én fejezte be életét Al Capone, a történelem egyik leghírhedtebb gengsztere, a szervezett bűnözés szimbóluma, aki a brooklyni bevándorlónegyedből küzdötte fel magát Amerika legjelentősebb bandavezérei közé. Capone „működésének” évtizedei alatt Chicago szimbóluma lett, miután szeszcsempészetből, kábítószer-kereskedelemből és bordélyházak működtetéséből roppant vagyont szerzett, és véres incidensek árán a helyi alvilágot is uralma alá vonta. Hatalma ellenére Al Caponét 1931-ben adócsalás miatt mégis sikerült börtönbe juttatni, ahonnan már emberi roncsként került ki.
Topor István
Évfordulók január 24-én
2014.01.23 19:17
Kr. u 41. január 24-én ölték meg Caius Claudius Caesar Augustust – vagy népszerűbb nevén: Caligulát, Germanicus császár és Agrippina fiát.
A halála előtti éjszakán – a hagyomány szerint – számos előjel utalt a tragikus eseményre. Amikor Sullától, a jóstól érdeklődött horoszkópja felől, az azt felelte, hogy elkerülhetetlen erőszakos halála. Ennek ellenére másnap, január huszonnegyedikén délelőtt még is elindult, hogy megtekintse az Augustus tiszteletére rendezett cirkuszi játékok főpróbáját. A földalatti folyosón áthaladva Caligula megállt a gyakorlatozó ázsiai ifjak mellett, hogy megnézze és biztassa őket. Hogy az ezt követő pillanatokban mi történt, arra kétféle történet látott napvilágot. Az egyik szerint ekkor lépett oda hozzá Chaerea és hátulról nagyot vágott kardjával a tarkójára, és így kiáltott: "Rajta!" Erre Cornelius Sabinus, a másik összeesküvő elölről mártotta kardját a mellébe. A másik elbeszélés szerint Sabinus a katonai szabályzatnak megfelelően jelszót kért Caiustól, aki "Juppiter" nevét adta meg. Chaerea erre a császár háta mögül így kiáltott: "Érjen hát utol haragja." Caligula megfordult, hogy megnézze, ki beszél így hozzá, ekkor Chaerea lecsúszó kardja szétroncsolta állkapcsát. A földön fetrengő, vergődő uralkodó hiába ordította, hogy még él, a többi összeesküvő rárontott, s a titkos jelszó szerint – amely így hangzott "Még egyet." – még vagy harmincszor döfték kardjukat a földön fekvő testbe. Germán testőrei és hintóvivői a lármára odarohantak, hogy megvédjék. Néhány merénylőt meg is öltek, de egy-két ártatlan szenátor is áldozatul esett.
1458. január 24-én a rákosi országgyűlésre összesereglett nemesek a befagyott Duna jegén királlyá választották a prágai fogságban sínylődő 15 éves Hunyadi Mátyást.
A bárói liga ellenjelöltje Garai László nádor volt, ám vele 1458. január 12-én a Szilágyi testvérek Szegeden kiegyeztek. A Szilágyiak megszerezték Garai támogatását Hunyadi Mátyás királlyá választásához. A Budán tanácskozó főurak ugyan ellenezték a nép akaratának beteljesedését, de őket segített meggyőzni Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály, aki 15 ezer fős sereg élén érkezett a királyválasztó országgyűlésre. Ezek után 1458. január 24-én Mátyás királlyá választották Budán.
A főpapok és főurak tanácsa 1458 januárjában elfogadta királyul Hunyadi Mátyást, s az összegyűlt köznemesek kikiáltották királlyá. A 15 éves Mátyás csak ezután tért haza és foglalta el a trónt (intronizálták = trónra ültették, ugyanis megkoronázni még nem tudták, mert a korona Habsburg III. Frigyes császárnál volt).
1849. január 24-én Görgey feldunai hadserege sorozatos utóvédharcok közepette bevonult Besztercebányára. A Nagyszeben felől támadó császári csapatokat Bem tábornok erdélyi hadserege a szebeni ütközetben megállította. Puchner altábornagy Schwarzenberg miniszterelnök korábbi engedélye alapján katonai segítséget kért A Havasföldön állomásozó orosz hadseregtől.
1859. január 24-én Havasfölde is fejedelemmé választotta Alexandru Ioan Cuza ezredest. Ezzel a két román fejedelemség, Moldva és Havasfölde ténylegesen egyesült.
Topor István
Évfordulók január 23-án
2014.01.22 20:111556. január 23-a az emberi történelem legtöbb halálos áldozatot követelő nagy kínai földrengésnek a napja. A középkori Kína egyik legvirágzóbb tartományában Shensiben (mai Shaanxi) igen sok ember élt. A Richter-skálán körülbelül 8-as magnitúdójú földrengés szinte percek alatt döntötte romba a tartományt. Városok váltak a földdel egyenlővé több száz kilométeres körzetben. A földrengést további kilenc tartományban, Anhui, Gansu, Hebei, Hubei, Henan, Hunan, Shaanxi, Shandong és Shanxi területén is. A feljegyzések 830 ezer civil állampolgár és katona haláláról szólnak, ezzel a számmal a kínai katasztrófa a mai napig a legtöbb áldozatot követelő földrengésnek számít.
425 évvel később ugyancsak január 23-án Kína Szecsuán tartományában regisztráltak 6.8-as földrengést. Ez az eset 150 ember halálát okozta, több százan megsérültek.
1734. január 23-án született Pozsonyban Kempelen Farkas polihisztor, természetbúvár, a XVIII. század egyik legjelentősebb magyar tudósa és feltalálója.
Filozófiát és jogot tanult Bécsben; karrierje Mária Terézia törvénykönyvének latinról németre fordításával indult. Gyorsan emelkedett az udvari ranglétrán, 25 éves korában már a magyarországi sóbányák igazgatója volt. 1767-től Bácska betelepítésének kormánybiztosaként faluközösségeket szervezett, gyárakat létesített. 1769-ben szerkesztette meg sakkgépét, amely az egész világon ismertté tette a nevét. Részt vett a pozsonyi hajóhíd építésében, megtervezte a pozsonyi vár vízvezeték rendszerét, a schönbrunni kastélypark szökőkútjainak működtetését, mozgatható betegágyat készített a himlőben betegeskedő Mária Teréziának. 1772-ben írógépet tervezett egy vak zongoraművésznő számára. Gőzgépeinél először alkalmazott forgattyút, megszerkesztette a gőzturbina ősét, csatornát tervezett az Adriához. Részt vett a budai vár építésében, elkészítette a budai Várszínház terveit, emellett verseket, színdarabokat írt és fordított, festett, rajzolt, rézmetszeteket készített.
Legjelentősebb tudományos munkája az emberi beszéd mechanizmusáról írt tanulmánya, amely a modern fonetika egyik első vállalkozása volt. Munkája alapos fizikai, élettani, nyelvtudományi és anatómiai ismereteken alapul. Beszélőgépet szerkesztett, amely egy kisgyermek hangját utánozva ejtette ki a szavakat. A gép a beszélőszervek mechanikus eszközökkel való utánzásán alapult. Célja – elméletének gyakorlatba való átültetése mellett – a siketnémák és beszédhibások gyógyítása volt.
1549. január 23-án hunyt el Brassóban, Honterus János (Johannes) erdélyi szász prédikátor, humanista kozmográfus, könyvnyomtató és fametsző, térképszerkesztő.
1520-ban beiratkozott a bécsi egyetemre, s 1525-ben a művészetek mesterévé avatták. Krakkóban adta ki 1530 körül a híressé vált földrajzi emlékeztető kézikönyv, a Rudimentorum Cosmographiae első változatát. 1530 és 1533 között Bázelben elsajátította a nyomdászmesterséget. Ekkor készítette el Dél-Erdély térképét, amely másfél évszázadra minden további Erdély-térkép alapjává vált (Chorographia Transylvaniae, 1532 körül). Ott szerkesztette és metszette fába az első modern, a mai elveknek megfelelő csillagtérképét is, amely öt további kiadást ért meg. 1534-ben már újból Brassóban volt, nyomdai felszerelést vitt magával, s utóbb papírmalmot is létesített. Haláláig harmincnál több könyvet adott ki, és elkészítette a Rudimenta Cosmographica (Bevezető a világleírásba) bővített kiadását (mellékleteként egy kétlapos világtérképpel – Amerika egyik korai ábrázolásával –, valamint tizenkét részlettérképpel). A Cosmographica a hazai földrajzi irodalom kezdete volt, melléklete pedig a világ első zsebatlaszának tekinthető. Szülőföldjén 1542-től elsőként terjesztette a lutheri reformációt. Brassó 1544-ben vezető pappá választotta. Reformátori tevékenysége alapján Luther a magyarok apostolának nevezte.
Topor István