Az utolsó írások azokról az erdélyi fejedelmekről szólnak, akiket megválasztottak ugyan, de ténylegesen sosem uralkodtak.
I.Rákóczi Ferenc II. Rákóczi György és Báthory Zsófia egyetlen fiaként 1645. február 24-én született. Hétéves volt, amikor apja elérte, hogy a gyermeket a rendek és a Porta trónörökössé nevezze ki, a szerencsétlen lengyelországi kaland azonban véget vetett az utódlási reményeknek. Báthory Zsófia fiával magyarországi birtokaira menekült, ott rekatolizáltak és a császár hűségére tértek. A nagykorúsított Ferenc 1666-ban vette feleségül Zrínyi Ilonát (róla külön írás található honlapunkon), így keveredett bele - apósa, Zrínyi Péter révén - a Wesselényi-összeesküvésbe. A fiatalember nem volt tehetetlen báb, még fővezére is lett egy időre a szervezkedésnek, s elsőként ő indított támadást az egyik császári helyőrség ellen, mintegy jelt adva a felkelésre. Az árulást - talán Széchy Mária, Wesselényi özvegye számlájára írható - követő bukás után Rákóczi családjával Munkácsra menekült anyjához, aki minden befolyását latba vetve hatalmas összeg megfizetésével kaparta ki fiát a hóhér keze alól, bár Ferenc is közreműködött a szervezkedés feltárásában. Mindössze 25 éves volt, amikor az összeesküvés kudarca miatt minden tervéről, ábrándjáról le kellett mondania, hiába rendelkezett ígéretes adottságokkal, jó szervezőkészséggel. Zrínyi Ilonától született gyermekei közül Juliánka és Ferenc érte meg a felnőttkort. Ferenc fiát még láthatta csecsemőként, de néhány hónappal később, 1676. július 8-án meghalt. Kassán temették el fejedelmi szertartással.
II. APAFI MIHÁLY
1676. október 13-án született. Apja kérésére a Porta utódául nevezte ki az ötéves kisfiút. A gyulafehérvári országgyűlés 1681. június 10-én meg is választotta, de azzal a kikötéssel, hogy 20 éves kora előtt nem uralkodhat. II. Mihály még csak tizennégy volt amikor édesapja meghalt, így nevében és helyette Teleki Mihály kormányzott. A török újbóli megerősödése - Köprülü Musztafa, a zseniális török nagyvezír fia visszafoglalta elvesztett balkáni területeiket és nyolc nap alatt bevette Nándorfehérvárt - megváltoztatta a Habsburgok Erdély-politikáját, de sem a szultán, sem a császár nem kívánt az ifjabb Apafival tárgyalni. A Porta 1690 júniusában a tehetséges hadvezér Thökölyt nevezte ki fejedelemmé - igencsak átmeneti időre. A bécsi udvar pedig ugyanaz év októberében kiadta a Diploma Leopoldinumot, mely szerint Erdély a Habsburg birodalom része, és II. Mihály nagykorúságáig egy gubernátor kormányoz, akit az erdélyiek választhatnak I. Lipót megerősítésével. A diploma szól még a békeidőben fizetendő 50 000, és a háborús időkre szóló 400 ezer forint adóról, valamint az országban hagyott katonaság ellátásáról. Közben felnőtt II. Apafi Mihály. Fennmaradt feljegyzései széles látókörű reálpolitikussá formálódó fiatalemberre utalnak; nem pontosan rekonstruálható okból azonban 19 évesen megnősült, s minthogy császári beleegyezés nélkül tette, ez jó ürügy volt félreállításához. Néhány török győzelem 1695-ben intézkedésre sarkallta a bécsi udvart, nem engedhették, hogy a szultán megerősítse a fiatal Apafi ötéves korában kapott athnáméját. II. Mihályt Bécsbe hívták, ő azonban vonakodott elmenni, ezért Friedrich von Veterani tábornagy, Erdély katonai kormányzója - akit az erdélyiek becsültek, mert megtiltotta katonáinak a fosztogatást - utasítást kapott, hogy fegyveres kísérettel vigye Apafit a császárvárosba. A szégyenteljes akció után ünnepélyesen lemondatták, legalábbis át kellett adnia a töröktől kapott athnámét, díszkardot és buzogányt (ma is Bécsben vannak e jelképek). Birodalmi hercegi címmel kárpótolták és 12 ezer forint évjáradékot állapítottak meg a részére. Soha többé nem kapott esélyt politikai szerepre, és Erdélybe sem mehetett vissza. 1713. február 1-jén halt meg Bécsben „szép ifjúságának virágában így hamvasztották el” - írta róla mély szomorúsággal Bethlen Miklós. Halálával formailag is megszűnt az erdélyi fejedelemség.
THÖKÖLY IMRE
1657. október 25-én született Késmárkon grófi családban. A címet apja, Thököly István kapta, aki a Wesselényi-féle összeesküvés résztvevőjeként a bukás után Árva várába vonult vissza, fiának azonban menekülnie kellett. I. Apafi Mihály és Teleki Mihály hamar fölismerte a fiatalember katonai képességeit, s rábízták a bujdosók sereggé formálását. Thököly azonban többre, önállóságra vágyott. Tárgyalt a törökkel és a némettel, nemigen voltak skrupulusai a politikai szavahihetőséget illetően. Az 1682-ben kapott athnáme Magyarország királyának címezte évi 40 ezer tallér adó fejében, de ő magát Felső-Magyarország fejedelmének mondta. A török 1683 évi kudarca után hívei elpártoltak tőle, a császáriak pedig kiszorították a Felvidékről. Mivel Erdélyben se volt már helye, az al-dunai harcokban vett részt a török oldalán. I. Apafi halála után seregével a szultáni athnáme birtokában, mely évi tízezer forint adóért Erdély fejedelmévé nevezte ki, Erdélybe indult, ahol ügyes hadicsellel legyőzte a császáriakat. Az 1690. augusztus 21-i ütközetben elesett Teleki Mihály, Heissler tábornok pedig fogságba került. A győztes előtt meghódolt rendek szeptember 15-én Keresztényszigeten Thököly Imrét fejedelemmé választották, de hamarosan megérkezett a tízezer fős császári sereg. Thökölyt cserbenhagyták török segédcsapatai, így menekülnie kellett, és soha többé nem térhetett vissza Erdélybe. Száműzetésébe követte felesége Zrínyi Ilona, akiért a fejedelem értékes foglyát, Heissler tábornagyot kínálta fel. Nikomédiában halt meg 1705. szeptember 13-án.
Írta: Márk Éva