BRANDENBURGI KATALIN
Bethlen Gábor második felesége, a házassági szerződés értelmében és Bethlen fejedelem akaratából az erdélyi trón örököse. Alig tíz hónapig kormányzott, erősen korlátozva a rendek és Bethlen István, a fejedelem öccse által. Róla bővebb írás található a Nők a történelemben c. menüben.
BETHLEN ISTVÁN
A „nagy fejedelem” két évvel fiatalabb öccse előbb kormányzó volt Brandenburgi Katalin mellett, majd 1630. szeptember 28-án fejedelemmé választották. Nagyon vágyott a hatalomra, de bátyja egyetlen pozitív képességével sem rendelkezett. Két hónapig tartó uralmát fejedelmi pecsét és saját képére vert pénz készíttetésével kezdte. Előzőleg, még szeptember 9-én fia és vője, a szerzett jogaikhoz ragaszkodó magyarországi és erdélyi hajdúk élén Tokaj környékén szétverték a császári hadakat. Bethlen István megrettent a nádor esetleges bosszújától, és az erősnek ismert Rákóczi Györgyöt hívta meg a trónra. A felvidéki főúr meg is indult csapataival, Váradra érve tudta meg, hogy Bethlen Istvánt közben megválasztották a rendek, mert inkább kívántak egy befolyásolható, mint egy erőskezű fejedelmet. Rákóczi ekkor már nem fordult vissza, a török pedig a lemondott fejedelemasszony döntésére bízta az utódlást és Katalin Rákóczit nevezte meg. Bukása után Bethlen István ecsedi birtokára vonult vissza - amit még bátyja vett el a Báthoryaktól - de öt évvel később, - török segítséggel - megpróbált visszakerülni a hatalomba, sikertelenül. Magányosan, feleségét és fiait túlélve halt meg 1648-ban.
RHÉDEY FERENC
Időrendben nem ő a következő, de egyike a rövid ideig uralkodó fejedelmeknek, így itt a helye. Ő is csak két hónapig volt fejedelem. A Lengyelországba induló II. Rákóczi György három kormányzót nevezett ki Erdélybe, Rhédey Ferencet, Serédy Istvánt és Barcsay Ákost. A vereség után a török lemondatta Rákóczit, helyére 1657. november 2-án Gyulafehérvárott az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta az 1610. körül született Rhédey Ferencet, aki egyáltalán nem vágyott az akkor már igen veszélyes fejedelmi címre. Elfogadta ugyan a kinevezést, de hagyta, hogy helyette a három tanácsos, Bethlen János, Haller Gábor és Barcsay Ákos kormányozzon. A következő évben január 9-én II. Rákóczi György javára, akinek már az apját is hűségesen szolgálta, lemondott a trónról. Szalárdi János ezt így értékeli: „ Midőn az erdélyiek Rhédey Ferencet választották volna is magoknak fejedelmül, megnyugodt volt rajta hatalmas császár, megengedvén, hogy neki athnáme levél, zászló küldessék. Az erdélyiek pedig a császár híre nélkül letették az fejedelemségbül; avagy nem nagy hiba, s vétek-e ez az erdélyiektől.” Bizony nagy hiba volt, ezt az utóbb bekövetkezett tragikus események
igazolták. I.Lipót, hogy megnyerje magának az erdélyi nagyurat 1659-ben grófi rangra emelte, de a török is pártfogolta. Nem került többé trónra, de híve volt és tanácsadója lett az utolsó ténylegesen uralkodó fejedelemnek, I. Apafi Mihálynak. Jámbor protestáns és könyvszerető ember volt, sosem vágyott hatalomra. 1667. május 13-án halt meg.
Írta: Márk Éva