Különös kötettel van dolgunk, amelynek lapjain interjúkat olvashatunk a Kádár-korszak könnyűzenéjének oszlopos tagjaival. Mondhatni folytatása az Ész a fontos, nem a haj című kötetnek, mégis más. A szerzők itt monográfia helyett megszólaltatják a korszak néhány képviselőjét, mégis egy olyan képet kapunk erről az időszakról, mintha egy monográfia született volna. A 11 interjúban leginkább a Budai Ifjúsági Park és az ott fellépő zenekarok vannak középpontban, de sokkal többet tudunk meg róluk. Mindegyik interjúalany más és más stílusú képviselője a korszak zenéjének, a többségüket a mai fiatalok is ismerik a rádióból. A velük készült interjúkból képet kaphatunk a korabeli bulijaikról, külföldi sikereikről és persze szerepet kap a hatalomhoz való viszonyuk is. Megtudhatjuk többek között, hogy a Korál Homok a szélben című dala miért nem nyerte meg a Táncdalfesztivált, a Beatrice koncertjein volt-e csirkedarálás, illetve a P. Mobil koncertjein hogyan terjesztette az általános műveltséget Schuszter Lóránt két dal között. De képet kaphatunk Bródy János finom rendszerkritikájáról és arról, miért számított nagy dolognak, hogy a miskolci EDDA országszerte ismert lett. Az interjúk előtt lexikonszerűen bemutatják az adott interjúalanyt, majd a szöveget képek egészítik ki, ami még közelebb hozza hozzánk az adott személyt. A könyv végén pedig kislexikon segíti az interjúk során szóba kerülő személyeket és együttesek iránti tájékozódást. A könyv ajánlható bárkinek, akit érdekel a Kádár-korszak könnyűzenéje.
Jaffa Kiadó, 2016.
Sásdi Tamás