Lévén ez a hét a forradalom hete, ezért a hét történelmi személyévé egy olyan alakot választottam, aki a szabadságharc kiemelkedő szerepet játszott, a köztudatban azonban nagyon kevesen ismerik őt. Ez a személy Driquet Péter honvéd alezredes.
Driquet Péter eredeti neve Peter Driquet von Ehrenbruck volt. 1820. március 20-án született Prágában.
Apja eredetére nézve francia volt, az elzászi Mühleimben született, és szintén ezt a nevet viselte. Katonai pályára lépett. Osztrák katonai szolgálatba szegődött, hűségéért Ferenc császár osztrák birodalmi nemességgel ruházta fel. Az osztrák 23. császári gyalogezred főhadnagyaként Prágában szolgált, amikor fia, Péter megszületett. Nem sokkal később Pestre vezényelték. Így a gyermek anyanyelvével együtt a magyar nyelvet
is elsajátította. Az iskola első négy osztályát is pesten végezte. Ezt követően azonban apját Pozsonyba helyezték át, ezért itt fejezte be tanulmányait. A családi hagyomány folytán ő is a katonai pályát választotta. A bécsújhelyi katonai akadémiát kitűnő szorgalommal és sikerrel végezte. 18 évesen első osztályú hadnaggyá léptették elő.
A fiatal hadnagy gyakori vendég volt Pesten. Magyar szellemisége miatt kedvelt vendége volt az előkelő nemesi házaknak. Itt ismerkedett meg Alapi Salamon Rózával. A kölcsönös vonzalomból, hamarosan házasság lett. Szakított a katonai pályával és felesége Fejér megyei birtokán, Velencén gazdálkodásba kezdett.
A szabadságharc kitörésekor azonnal felajánlotta katonai szolgálatait. Előbb századosi rendfokozatban szolgált, majd 1848 decemberében a 44. honvédzászlóalj őrnagyává nevezték ki. Katonai szolgálatáért, és hősiességéért a magyar hadi érdemrend első kiosztása alkalmával az isaszegi ütközetben tanúsított magatartásáért III-ad osztályú érdemjelet kapott. Nagysándor József hadtestébe kerülve a tábornok legkedvesebb tisztjévé vált, sőt személyes barátság is kialakult közöttük. Buda 1849. májusi ostromában már, mint dandárparancsnok vett részt. Az utolsó rohamnál neki jutott az a dicső, de veszélyes feladat, hogy a lőtt résen bevezesse csapatát. A legsűrűbb golyózápor közepette vezette katonáit diadalra. Görgei a Debrecenben
székelő kormánynak jelentésében név szerint is megemlítette, ebben a formában: ,,E rövid jelentés átvivője, - úgymond a magyar fővezér, - Kmety ezredes, a ki ma is, mint mindig, kitünöleg viselte magát, valamint Driquet, Mariássy, Asbóth stb. a legkétesebb körülmények közt vezették embereiket a győzelemre."
Hősiessége elismeréséül Görgei alezredessé léptette elő s ezzel egyidejűleg saját kezűleg tűzte mellére a II-od osztályú érdemjelet.
Nagysándor József augusztus 2-án ezredessé nevezte ki, de kinevezése a közlönyben már nem jelent meg.
A világosi fegyverletétel után, mint volt császári tisztet Aradon őrizték. Haynau 1849. december 18-kán hozott ügyében ítéletet, mely eredetileg lőpor- és golyó általi halálra szólt, de apja, mint nyugalmazott császári és királyi alezredes közbenjárására 16 évi várfogságra változtatták. A közbenjárás csaknem összes vagyonát fölemésztette, de végül sikerre vezetett és két év után szabadon bocsátották.
Driquet ismét gazdálkodással kezdett foglalkozni. Csakhamar ismét letartóztatták. Bécsben háromhavi vizsgálati fogság után elbocsátották, mivel a gyanú be nem igazolódott.
Feleség nemsokára meghalt és anyagi helyzet is megrendült. 1861-ben egy császári tiszttel vívott becsületbeli párbajt.
1867-68-ban a Fejér megyei honvédegylet tagja volt. Hamarosan súlyos betegség támadta meg.
Az évekig tartó kínszenvedést méltósággal viselte. Teste azonban nem tudott ellenállni a kórnak és 1872. december 14-én csöndben elhunyt. A velencei ó temetőben helyezték végső nyugalomra, apja mellé.
Topor István