1914. július 28-án az Osztrák - Magyar Monarchia követe Belgrádban átnyújtotta Szerbiának a hadüzenetet. A hírt a közvélemény és a képviselőház is lelkesen üdvözölte. A politikusok még nem tudták, és a katonai vezetők közül is csak egy szűk réteg sejtette, hogy a megváltozott haditechnika új eszközei gyökeresen változtatják
majd meg a hadviselés módját. A megváltozott hadviselési mód következtében sokszorosára nő majd a csatatereken elesettek és megsebesültek száma. Arra sem számítottak a nagyhatalmak vezetői, hogy a hadüzenetet négy évig elhúzódó véres harcok fogják követni.
A Nagy Háború irtózatos nehézségeket rótt hazánkra. Magyar honvédek tömegei kapcsolódtak be a
hadműveletekbe. Hősiesen és elszántan küzdve a szerb, az orosz vagy az olasz frontokon. A sok hős közül, most a háború kitörésének centenáriumán, szenteljünk megkülönböztetett figyelmet a négy évig tartó öldöklő küzdelemben résztvevő debreceni és Hajdú-Bihar megyei honvédeknek.
A Monarchia hadseregének csapattestjei közül a legfényesebben a 39. császári és királyi gyalogezred katonáinak tettei ragyognak. Debrecen 1756 és 1918 közötti háziezrede a világháború alatt a 2. hadsereg kötelékében küzdött. Az ezred katonái félelmet nem ismerve, becsülettel teljesítették kötelességüket. Ott harcoltak Lemberg alatt, ahol csak nagy vérveszteségek árán tudtak előre törni. Hősiesen küzdöttek a Tysowicze völgyében és a duklai szorosban majd részt vettek Przemysl felmentési kísérletében. Harcászati
sikereik okán vezényelték át őket az olasz frontra, a gyilkos a Doberdó, Isonzó menti csatákban vetették be őket. Az ezred emberi veszteségei 4500-5000 főre becsülhetőek. A sebesültek és hadifogságba esettek száma nem megállapítható korabeli források szerint sem. 1918 végén - miután az ezred hazatért a frontról - feloszlatták az egységet. Két Mária Terézia Rend, három Arany Tiszti Vitézségi Érem és hét Arany Vitézségi Érem jelzi az ezred hős részvételét az első világháborúban.
A 39. gyalogezred mögött alig maradnak el a 3. honvéd és 3. népfelkelő gyalogezred katonáinak tettei. A 20. honvéd gyaloghadosztály kötelékébe tartozó egység a tűzkeresztségen 1914 augusztusában a rohatyni ütközetben esett át. Nem sokon múlott, hogy az ezred zászlaja az oroszok kezébe került. Horoznánál 9 ágyút és
400 foglyot ejtettek. A Lembergért folytatott küzdelemből is kivették részüket. A kárpáti visszavonuláskor Laborcrévet kellett tartaniuk. Itt rendezkedtek be védelemre, "ahol is a Himnuszt énekelve megfogadták, hogy innen egy tapodtat sem mennek hátra. Esküjüket híven megtartva 11 orosz támadást vertek vissza". 1915.
május 27-én már az olasz fronton tűntek fel a debreceni honvédek. A Vrsic hegygerincen a 3-as honvédek gyilkos tüzében az olasz támadások sorra összeomlottak. 1918 nyarán elérték a Piave folyót és Monte Tombánál foglaltak védelmi állást. Az olasz egységek mellett immár az angol és francia egységekkel
megindított támadást nagy nem tudták megállítani, de állásaikat utolsónak hagyták el és fegyelmezetten vonultak vissza. A 3. honvéd gyalogezred tizenhárom Arany Vitézségi Érmet érdemelt ki az első világháborúban.
A debreceni 2. honvéd huszárezred katonái is méltóak az utókor tiszteletét. Az 1874-ben alakult ezred 1914. augusztus 20-án a 11. honvéd lovashadosztály kötelékében indult el a frontra, Galícia felé. Feladatuk a felderítés, és a velük szembenálló orosz lovas alakulatok megsemmisítése volt. A gyalogság mellett ők is részt vettek az első és a második lembergi csatában, majd Krakkó környékén, később a Kárpátokban harcoltak. 1915. május 2. és 5. között zajló gorlicei áttörés kezdetén igen súlyos veszteségeket szenvedtek. 1916 nyarán a
román hadszíntéren, 1917-től Bukovinában küzdöttek a huszárok. 1917. augusztus 15-én Tisza István miniszterelnök meglátogatta az ezredet. 1918. május 2-án már a Piave folyónál és a Montello-hegynél bizonyították rátermettségüket. 1918 júniusától az ezredparancsnoki feladatokat Tisza István vette át. Az ezred a szembenálló erők támadását hősiesen igyekezett megállítani. A háború végén az alakulat feloszlott.
Emlékezetüket megőrzendő az utókor emlékműveket emelt tiszteletükre. A 39. császári és királyi gyalogezred emlékműve a Nagyerdő bejáratánál, emléktáblája a Szent Anna Székesegyházban, a debreceni 3. gyalogezred emlékműve a Péterfia úton a Hadkiegészítő Parancsnokság és a Toborzóiroda épületének falán található, míg a
2. huszárezred katonáinak emlékoszlopa a Honvédtemető végében áll.
Az I. világháború kitörésének 100. évfordulóján emlékezzünk hát méltósággal a négy éven át tartó gyilkos csaták hőseire. A harangok ma értük szólnak. Keressük föl emlékműveiket, hajtsunk fejet tetteik előtt, és helyezzük el a megemlékezés virágait.