1915. május 2-án indult meg a német és az osztrák-magyar hadsereg közös támadása Gorlicénél. A ma
Lengyelországhoz tartozó galíciai területen, Bártfa magasságában, a Magyar Királyság határaitól 50 km-re északra kibontakozó offenzívát Conrad von Hötzendorf gyalogsági tábornok tervezte 8 német és 3 osztrák-magyar hadosztályra (császári és királyi 12. gyalogoshadosztály, 39. honvéd gyalogoshadosztály, 11. honvéd
lovashadosztály) tervezte a támadást. Április 17-én August von Mackensen vezérezredes parancsnoksága alatt megalakították a német 11. hadsereget. Ennek kötelékébe került a József Ferdinánd főherceg és gyalogsági tábornok vezette osztrák-magyar 4. hadsereg.
Mackensen április 30-án kiadott hadseregparancsa a következőképpen rendelkezett:
"1. A hadsereg az orosz állásokat Ropica-Ruska, Gorlice, Staszkawka, Rzepienik vonalában áttöri és
Zmigrod, Kolaczycze irányába előrenyomul.
2. A jobbszárnyával közvetlenül a 11. hadsereghez csatlakozó osztrák-magyar 4. hadsereg Ryglice, Gorskie vonal ellen támad és az ellenség ellenállásának megtörése után átveszi a 11. hadsereg balszárnyának fedezését. Az osztrák-magyar 3. hadsereg jobbról csatlakozva, a 11. hadsereggel egyetértésben ugyancsak támad.
3. Az ellenséges arcvonal áttörése valamennyi seregtestnél úgy hajtandó végre, hogy május 1-jén délután
az ütegek belövése megtörténjen, a 2-ára virradó éjjel pedig pontosan meghatározott időpontban az ellenséges állások hullámszerű tűzzel árasztandók el, amelynek oltalma alatt a gyalogság előreküzdi magát, hogy 2-án a tüzérség hatásos tüze mellett az egész ellenséges állás ellen rohamra induljon. Az időpontokat az egész arcvonalra nézve pontosan később fogom közölni."
A támadás fő iránya a német 11. hadseregnek jutott, a balszárnyon az osztrák-magyar 4., a jobbszárnyon pedig a 3. hadsereg helyezkedett el. A frontvonal döntő szakaszán 357 ezer katona sorakozott fel a támadáshoz, amelyet 1702 löveg és aknavető támogatott.
A szövetségesekkel szemben az orosz 3. hadsereg részei álltak Radko Dimitrieff tábornok parancsnoksága alatt. A jól kiépített három egymás mögötti védővonalban 219 ezer orosz katona és 679 löveg nézett szembe a központi hatalmak hadseregével.
Május 1-jén Mackensen elrendelte, hogy az ellenség állása ellen a rohamot 2-án 10 órakor kell végrehajtani.
Május 2-án meleg tavaszi napon 6 órakor mintegy 700 löveg kezdte meg a tüzet, amely 9 órára pergőtűzzé fokozódott. Pontban 10 órakor az egész arcvonal egyszerre mozdult meg. Megindult a támadás. Az oroszok minden erőfeszítése dacára déltájra a szövetséges csapatok elfoglalták az orosz állásokat.
A 4. hadsereg déli szárnya is átlépte a Bialat és a Dunajecet és győzedelmesen nyomult előre Tarnow felé.
A támadás teljesen megzavarta az orosz hadvezetést. Ennek eredményeként összeomlott az orosz délnyugati front. Az ekkor kezdődő és szeptember 30-ig tartó hadműveletekben az orosz hadsereg 2.2 millió embert veszített, a Monarchia vesztesége 0,5 millió főre tehető.
Források:
https://felsofokon.hu/2012/11/19/a-gorlicei-attores
A Magyar Királyi Debreceni 2-ik Honvédhuszárezred története 1869 - 1918. Összeállította: Az ezred emlékbizottsága. Kiadja: vitéz Radák Lajos. Budapest, 1939.