1567 pünkösd szombatján János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel indult meg, hogy Csík, Gyergyó és Kászon székek katolikus népét áttérítse az unitárius hitre. A székelyek István, gyergyófalvi plébános vezetésével fegyvert ragadtak. Magukat Isten kegyelmébe ajánlva, és Szűz Mária segítségéért fohászkodva indultak meg János Zsigmond serege ellen. A szembenálló felek a Tolvajos-tetőn ütköztek meg egymással,
amely a székelyek győzelmével zárult. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. Az ütközetben részt nem vevő nép a templomból eléjük vonult, majd a csíksomlyói templomban hálát adtak a Szűzanyának, hogy győzelemre segítette fegyvereiket. Ugyanakkor fogadalmat is tettek, hogy a nagyszerű esemény emlékére minden év pünkösdjének szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra.
Mohay Tamás Egy ünnep alapjai: A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban című munkájában azonban a történelmi mítoszteremtés eredményének tekinti a bevezetőben olvasható leírást. Véleménye szerint: "Az első szöveg, amely ezt az eseményt hírül adja, mai ismereteink szerint, 1780-ból való, attól kezdve azonban igen gyorsan feltűnik számos különböző helyen. Ezt megelőzően nem tudunk olyan, akár egykorú, akár későbbi
szövegről, amely elbeszélné a hargitai csatát, vagy ismert történeti tényként utalna rá. Az, hogy az első forrás jó kétszáz évvel az említett esemény után kelt, indokolttá teszi, hogy rákérdezzünk e történet "valódiságára", s
kétélyeink megalapozottsága esetén az egész narratívát egy másik értelmezési keretbe kell helyezni." Végül több, az eseményt óvatos kritikával illető tudósra hivatkozva megállapítja, hogy a hargitai csatáról szóló történetnek nincs történelmi alapja.
Napjainkban a csíksomlyói búcsú a keresztény magyar zarándokok életében elmaradhatatlan eseményként jelenik meg. Az ország számos pontjáról indulnak zarándokcsoportok, hogy részt vegyenek a magyarság összetartozását is kifejező eseményre. Ezeket az embereket mélységes hitük és Mária iránti szeretetük vezérli, nem törődve tűző nappal, esővel. Úgy élik meg, hogy fáradalmaikra, fájdalmaikra gyógyír a kegyhely látogatása, a szent misék igéje.