Vasárnap múlt 90 esztendeje, hogy Debrecen fényes kettős ünnepet ült. Hat esztendővel a nagy világégés után egyfelől a világháború legendás magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred hősei emlékoszlopának felavatására, másfelől pedig az egykori ezredparancsnok, Tisza István emlékszobájának átadására készültek.
A jeles eseményre magas rangú vendégek látogattak a városba. Szeptember 20-án megérkezett József Ferenc királyi herceg, a Magyar Honvédség első főparancsnoka. Horthy Miklós kormányzót Horváth István altábornagy képviselte. A kormány képviseletében dr. Rakovszky István belügyminiszter jelent meg az ünnepségen. Az Országos Tisza-emlékbizottságot Hazai Samu volt honvédelmi miniszter vezetésével külön küldöttség képviselte.
Másnap, szeptember 21-én délelőtt 10 órakor a királyi herceg a város híres ötösfogatán a huszárlaktanyába hajtatott. Kíséretében ott volt dr. Hadházy Zsigmond Hajdú vármegye főispánja és dr. Magoss György Debrecen polgármestere. A Tisza-családot Tisza György gróf képviselete.
Az ünnepség a Tisza-szoba felavatásával vette kezdetét. Az ezred törzsépületében alakították ki volt bajtársai adakozásaiból az egykori miniszterelnök emlékszobáját. A szoba bútorzatának elkészítésére még a háború kitörését megelőzően megállapodást kötött Tisza Schwitzer Ferenc iparművésszel. A háború azonban közbe szólt. Most a néhai ezredparancsnok emlékére tisztelői elkészíttették a bútorokat. Az ízléses, korai román stílusú bútorzattal összhangban volt az a hatalmas, életnagyságú olajfestmény, amely Tisza Istvánt ábrázolta. A képet egy berlini festőművész készítette. Érdekessége az alkotásnak, hogy a tábori egyenruhát viselő Tiszát a bukovinai események idején, a helyszínen örökítette meg a festő. A kép hátterét az erdő adja, középpontjában pedig a távolba révedő parancsnok látható. Az alkotó azt a pillanatot örökítette meg, amikor az ezredes a tábori istentisztelet befejezését követően katonáihoz beszél.
A bajtársak és tisztelők által megtöltött szobában először Flohr János szólt az egybegyűltekhez. Az egykori ezredparancsnok rövid méltató beszédet mondott, ezt követően pedig leleplezte a festményt. Őt Tóthváradi Asbóth István követte, aki Tisza katonai és emberi nagyságáról beszélt. Hazai Samu az Országos Tisza-emlékbizottság nevében emlékezett meg Tisza Istvánról. A beszédeket követően Flohr János átadta a
szobát Tömötör József laktanya-parancsnoknak. Az ünnepség első részének befejezéseként Huszár Endre tábori lelkész megáldotta a szobát.
Ez idő alatt a laktanya udvara megtelt ünneplőkkel. Felsorakozott a helyőrség teljes állománya. A rendőrséget egy század képviselte, és fegyelmezett alakzatban ott álltak a fiú és leány cserkészek is.
A királyi herceget és a kíséretébenlévőket kürtszó köszöntötte, majd a katonazenekar eljátszotta a Himnuszt. Afelsorakozott katonai egységek előtt Vitéz Nagy Pál honvédségi főparancsnoktartott szemlét. Ezt követően a vendégek helyet foglaltak a díszsátor alatt.
Az emlékoszlop leleplezési díszbeszédét Ujfalussy Gábor huszárezredes, a kettes huszárok egyik legvitézebb parancsnoka tartotta. Beszéde végén ágyúdörgés kíséretében lehullott a szoborról a lepel.
Elő bukkant a márványból készült obeliszk. Az oszlopon felül egy kard, mellette a Pro patria 1914-18 felirat volt
látható. A kard alatt aranybetűkkel Tisza István neve. Ez alatt a 13 hősi halált halt tiszt neve következett. Az oszlop többi oldalán az ezred 450 elesett alttisztjének és huszárjának neve volt olvasható. A szobor alján bronz kard feküdt cserfa koszorún, rajta huszárcsákó. Az adakozásból emelt emlékművet Debrecen város nevében Magoss György polgármester vette át megőrzésre és gondozásra. Beszéde után helyezték el az emlékezés koszorúit a megjelentek.
A sort Nagy Pál honvédségi főparancsnok kezdte, utána Ferjenszki Ottó körletparancsnok a honvédelmi miniszter koszorúját helyezte el. A sort József Ferenc főherceg folytatta, aki így szólt, miután az emlékezés virágait az emlékműre tette: "Atyám nevében teszem le a koszorút. Ez legyen jelképe atyám szeretetének, hálájának, mely soha el nem fog múlni." Horánszky Lajos az Országos Tisza-emlékbizottság nevében helyezett el virágokat. Debrecen város koszorúját Magoss György polgármester tette le az oszlop talapzatához. De virágokat hozott Hajdú vármegye alispánja, Pákozdy Sándor és Szatmár-, Ung-, Bereg vármegyék alispánja, Streicher Andor is. Azegykori bajtársakat a 39. gyalogezred nevében Wolff Imre tábornok, míg a 11-es
honvédeket Tauber őrnagy képviselte. Virágfüzérekkel tisztelektek a Tisza-szakasz vitézei. Végül Flohr János tábornok, az ezred egykori parancsnoka helyezett el koszorút a 2. honvéd huszárok nevében. A felemelő esemény díszfelvonulással fejeződött be.
Ma, a világháború 100. évfordulójának évében erre a 90 évvel ezelőtti eseményre emlékezzünk, hiszen elődeink példát mutattak arra, mi az utódok feladata. A mai kor emberének is meg kell tenni mindent, hogy ne feledkezzünk meg a hősökről. A Honvédtemetőben áll egy emlékoszlop, amelyet a köztudat és a szakirodalom is a kettes huszárok emlékművének tart. Ez egyszerű műkőből készült, és mindössze annyi olvasható rajta: Hősök 1914 - 1918. Ez azonban, mint a fenti leírásból is kiderült, nem lehet az, amelyet 1924-ben átadtak.
Ezért is fordulok tisztelt olvasóinkhoz, hogy segítsenek felkutatni mi történt a második világháború után a Tisza-szoba berendezéseivel, a festménnyel, és mi lett a márvány obeliszk sorsa. Bízom benne, hogy a nagyközönség segítségével megtudjuk az igazságot.