1971-ben jelent meg a Pécsi Pedagógiai Főiskola Hagyománykutatóinak gyűjtőmunkája a fenti címmel, a soknemzetiségű Baranya szájhagyomány útján terjedő történeteiből, már-már feledésbe merülő népi kincseiből. Ezek közül osztunk meg olvasóinkkal rövid kiegészítésekkel néhányat.
A MECSEK TITKAI
A ZENGŐ
A Zengő a Mecsek legmagasabb, 682m. magas csúcsa, a középkorban Vashegy, Vasashegy volt a neve. Oldalában, Zengővárkonynál ott van a híres szelídgesztenyés liget többszáz éves fáival, alattuk a táj szerelmesének, Rockenbauer Pálnak a sírjával. Különleges mikroklímájának köszönhetően teremnek itt ritka, védett növények, a majomkosbor, az olasz müge, a leánykökörcsin, valamint több más mellett a híressé vált bánáti bazsarózsa, melynek védelmében - a tervezett NATO lokátor ellen - megalakult a Zengő Koalíció, majd a Civilek a Zengőért mozgalom. Ez utóbbi csoport egyik vezetőjükkel, a későbbi köztársasági elnök Sólyom Lászlóval, sikerrel akadályozták meg az őshonos növények kiirtását. A környék egyik nevezetessége Püspökszentlászlón a püspöki kastély, és az azt körülvevő csodaszép arborétum.
A ZENGŐ HEGY SZELLEME
Csöndes időben néha különös morajlás hallatszik a Zengő belseje felől. A régiek úgy tartották, hogy a bezárult hegyben rekedt kincskeresők dörömbölnek, remélve, hogy valaki kiszabadítja őket. Egy asszony történetét tartja számon a néphagyomány, egy juhász feleségéét, aki nagyon igazságtalannak érezte, hogy ők robotolnak egész nap éhezve-fázva az uraság jólétéért. Egyszer a Hegy Szelleme meghallotta a magányos panaszszót, és így beszélt: minden év virágvasárnapján a mise alatt a hegy gyomra megnyílik, bemehetsz a kincsekért, de vigyázz, a mise végére érj ki, különben örökre rád zárul a hegy. Az asszony virágvasárnap karjában kisfiával elment a megjelölt helyre, s lám az első harangszóra valóban megnyílt a hegy. A barlang fénylett a sok kincstől, szegény asszony azt sem tudta, melyiket markolja. Letette kisfiát, hogy minél több aranyat, gyémántot tudjon kivinni, s rohant a barlang szájához, ahol ledobta a kincseket. Fordult volna vissza gyermekéért, de akkor vége lett a misének, a hegy gyomra bezárult. A juhászné amíg élt járta a környéket, kereste a bejáratot, de sosem talált rá, bár éjjel-nappal hallotta kisfia sírását. A környéken járók tapasztalhatják, hogy a legnagyobb szélcsendben is hallani a Zengő zúgását, ami után megindul a szél, sőt, gyakran ítéletidő kerekedik, s ilyenkor jól hallatszik a gyermekét kereső pásztorasszony zokogását. Püspökszentlászlón állítólag még ma is hallani néha a régi templom misezáró harangszavát.
A ZENGŐ KOLOSTORA
Első királyunk igen szép és gazdag területet adományozott a bencés barátoknak: Pécsváradra telepítette őket, a Zengő lábához. Teltek-múltak az évek, a kolostor és a körülötte élő nép szépen gyarapodott, a rendház várrá erősödött, nem is háborgatta senki a szerzeteseket. Egy napon porlepte lovascsapat kért bebocsátást, s mivel kevesen voltak, a gvárdián beengedte őket. Beszélgetésük során kiderült, hogy ők Kálmán király nyughatatlan, uralomra vágyó öccsének, a megvakított Álmos hercegnek menekülő hívei, akik itt szeretnének menedéket kérni a szintén megvakított Béla hercegnek, aki nem bírta volna az utat Bizáncig. A bencések befogadták és felnevelték a fiúcskát, így amikor húsz évvel később Könyves Kálmán utóda, II. István is meghalt, volt kit trónra ültetni.
A valóságban Kálmán fia, István már korán tudomást szerzett unokaöccse búvóhelyéről, magához vette, fejedelmi tartást biztosított neki, s megkérte számára Ilonát, a szerb nagyzsupán lányát. Ezzel a házassággal végre rendeződött az élete végéig támogatásra szoruló herceg, a későbbi II. (Vak) Béla király sorsa.
A VILÁGSZÉP KEHELY TÖRTÉNETE
Volt idő, amikor a Zengő alja egyetlen dúsgazdag emberé volt, akinek már csak az okozott bánatot, hogy nem kellően híres, nevét a távolabb élők nem ismerik, pedig csak erre vágyott. Egyszer az jutott eszébe, hogy csináltat egy olyan kelyhet aranyból, drágakőből, amelynek az egész világon nincs párja. El is készült a csodaszép edény, messze földről csodájára jártak, híre ment a nagyúrnak és kincsének az egész országban. Hanem egyszer a király parancsára lovasok jelentek meg szerte Magyarhonban, kezükben véres kard adta a jelet, hogy veszedelem fenyeget, minden fegyverforgatónak a király seregében a helye. Főtt a nagyúr feje, hol helyezhetné biztonságba féltett kelyhét, mígnem rábukkant egy nagy gesztenyefára, melynek tetején tágas odút pillantott meg. Egy viharos éjszakán létrára mászva ebbe az odúba dugta gondosan becsomagolt drágaságát, törmelékkel el is fedte, aztán nyugodtan indult a hadba, ahonnan azonban nem tért haza. Kései utódai már nemigen hittek a kincset érő kehely legendájában, századok múltán nem is tudott róla senki. A gesztenyefán rég benőtt az odú, meg is öregedett annyira, hogy minden ága elszáradt, ezért kivágásra ítélték. A favágók darabolás közben bukkantak a felbecsülhetetlen értékű kincsre, amelyet ma a Nemzeti Múzeum őriz.
MÁRÉVÁR
A Zengő csúcsáról jól látszanak Zengővár (Miklósvár) romjai, s Magyaregregy közelében Máré vára, ahol Gárdonyi regénye, az Egri csillagok kezdődik. A hely katonai jelentőségét bizonyítja, hogy már a rómaiak őrtornyot építettek ide. Az első írásos emlék1316-ból származik, ekkor adományozta I. (Anjou) Károly a területet Bogár Istvánnak, ettől fogva a család Máréinak nevezte magát.
A várhoz több legenda fűződik. Egyik szerint a mohácsi vész után egy Kanta nevű rablólovag foglalta el a még lakható épületrészeket, rettegésben tartva a környékbelieket és az úton járókat. Kanta elrabolt gyermek volt, mindössze egy aranylánc és a rajta lévő függőn az édesanyja képe emlékeztette a múltra. Egy este fáradt vitéz kért éjszakai szállást akit beengedett, majd megöletett, hogy a nála lévő értékeket - lovat, fegyvereket - megszerezze. Ekkor talált rá egy aranyláncra, melyen éppolyan kép függött, mint az övé, vagyis tulajdon édes öccsét ölte meg. A szörnyű tett hatására Kanta minden vagyonát szétosztotta, s hátralévő napjait remeteként élte. Ez a történet egy szerelmi szállal gazdagítva a Közép-Mecsekben, a Pécs fölötti Misina és Tubes csúcsok közelében lévő Kantavári romokhoz is köthető.
Egy másik helyi monda szerint régen két vár állott egymástól nem messze: az egyiket Máré vitéz, a másikat Miklós vitéz lakta, két jó barát, a környék leggazdagabbjai. Békeidőben Máré vitéz szép fiatal feleséget hozott a házhoz, s boldogan élhettek volna, ha a király hadba nem szólítja az urakat. Máré elbúcsúzott asszonyától, s nem tudta, hogy Miklós évekig nem indul utána, hanem inkább az ő magára hagyott nejét látogatja rendszeresen. A látogatások addig tartottak, míg a távollévő Máré felesége egy kisleányt nem szült, mire Miklós vitéz, barátjától való félelmében azonnal hadba indult. A csaták során mindig elől járt a vészben, kereste a halált, de nem talált rá. Hosszú évek múlva véget ért a háború, s Máré sietett haza asszonyához, de bezárt kapukra talált. Egy régi cselédjétől megtudta az igazságot, haragjában sereget toborzott, ágyúkat hozott, és lerombolta előbb saját várát, majd a hűtlen barátét. Felesége és a néhány kitartó cseléd a romok közt lelte halálát, de még előtte az anya súlyos átkot mondott vétlen gyermekére: őrizze a pince kincseit míg valaki meg nem váltja. Minden századik karácsony éjszakán egy teljes órára kimehet a szabadba, remélve, hogy valaki rátalál, s legyőzve a három szörnyet, ezek képében őt háromszor megcsókolja, s ezzel feloldja a kegyetlen anyai átkot. Egyik karácsonyon egy fiatal vadász vállalta a küzdelmet: megcsókolta az ellene forduló hatalmas fekete bikát, a borzalmas nagy mérges kígyót, végül azonban egy szörnyű béka ugrott elő. A vadász a föld hátán semmi lénytől nem félt, csak a békáktól irtózott annyira, hogy rémületében elájult, s mire magához tért sem a rusnya állat, sem a szép leány nem volt sehol, csak a föld mélyéből hangzott a szerencsétlen leány jajszava, akinek újabb száz évet kell várnia egy bátor szabadítóra. Máré vitéz mérhetetlen kincse azóta is ott bújik meg a beomlott pincében.