A nagyszombat a nagyböjt és a nagyhét utolsó napja, húsvét előestéje. A nap Jézus Krisztus sírban
pihenésének emléknapja.
Húsvét vigíliájának estéje a tűzszenteléssel kezdődik. A fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A misén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória. Ezt követi a keresztvízszentelés, majd az éjszakai virrasztó mise.
Valószínű, hogy ezzel a tűzszenteléssel hozható kapcsolatba a hazánkban is szokásos Júdás-égetés illetőleg
Pilátus-égetés szokása. E szokások változatai a Pilátus-verés, illetőleg Júdás-verés. Ezek a környező országok katolikus vidékein is ismertek.
Ezek közül a leggyakoribb a Pilátus-verés fordul. A nagyhét valamelyik napján a gyerekek a templom ajtaja
előtt összehordott üres ládákat, hordókat zúzzák össze nagy lármával. Ezeknek roncsaiból rakták néha össze a nagyszombati máglyát, melyet a tűzszenteléshez gyújtottak.
A tűzgyújtáshoz kapcsolódó hiedelmek számos eleme ismert. Így hittek abban, hogy védelmet nyújtott a rossz idő, a szerencsétlenség, a tűzvész ellen. A szertartáson részt vevők a parazsat hazavitték és a tűzhelyen az előző estén kialudt tüzet ezzel gyújtották meg. A nagyszombati új tűz gyújtásának hazai szokásáról a Pray-kódex is megemlékezik. A Pilátus-égetés elhamvadt szenét húsvét napján napfelkelte előtt az elöljárók kivitték a földekre, és ott elszórták a búza közé, hogy ne legyen üszkös. Göcsejben fehér nyárfa ágával és keserű gombával a szántóföldekre helyezték, hogy a penész, a hernyó ne pusztítsa a káposztát. Három darabot a kemencébe dobtak, hogy elhárítsák a jégesőt.
A nagyszombati szertartásokhoz fontos eleme a vízszentelés is. Azoknak a családoknak az asszonyai, amelyeknél a vízkeresztkor szentelt víz már elfogyott, nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. A csíki székelyek meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják. Az Ipoly vidékén húsvét reggelén ezzel szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát. Máshol azt tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja szenteltvízbe a kezét, amelyben még nem járt, majd megtörli vele arcát, s ezután kezét a
keblébe rejti, az arcáról mind odamegy a szeplő.
A nagyszombat délutánján tartott körmeneten az ország legtöbb vidékén a falu apraja-nagyja részt vett. Mindazok a szülők, akik csak tehették, erre az alkalomra új ruhába öltöztették gyermekeiket. A századforduló utáni évtizedekben egyre elterjedtebb gyakorlattá vált, hogy a keresztszülők keresztgyermekeiknek ajándékot küldtek: játékot, édességet, ruhafélét stb.
Topor István
Források:
Zalán Menyhért: A nagyszombati szentelt tűz használata népünknél (Ethn.,
1928);
Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938);
Magyar néprajzi lexikon