„Volt ez Lorándfi Mihálynak , aki bírta Sárospatakot, egyetlen leánya, jegyeztetett el
Rákóczi György úrfinak Szent György havának XVIII-dik napján 1616-dik eszt. Volt ez
nagy kegyességű és szép tudományú fejedelemasszony…” Bod Péter
A Képes Krónika Kálmán király idejéből, az Apuliából ideköltözött Rátót nemzetségből származtatja a családot. A nemzetség egyik tagjáé, Lorándé volt Serke vára, s az ő szintén Loránd nevű unokájáról kapta nevét a család. Serkei Lorántffy Mihály 1608-tól birtokolta Sárospatakot. Első feleségétől, zeleméri Kamarás Borbálától született Zsuzsanna 1600 körül. Hamar árvaságra jutottak ő és húga, de gondos nevelést kaptak. Zsuzsanna beszélt és írt magyarul, németül olaszul, románul, és latinul. 1616-ban ment feleségül a korábbi erdélyi fejedelem Rákóczi Zsigmond György nevű fiához (akit 1630-ban fejedelemmé választottak), Mária húga pedig annak öccséhez, Zsigmondhoz. Ettől fogva közösen kezelték a Rákóczi- Lorántffy vagyont, ami kezük alatt tovább nőtt, miután a fiatalabb testvérek korán meghaltak, s így rájuk maradt minden. Köztudottan jó gazdák voltak mindketten. Gyermekeik közül kettő, György és Zsigmond érte meg a felnőttkort. Házasságával a fiatal lány életvitele jelentősen megváltozott. Apja, amennyire csak lehetett távol tartotta magát a közélettől; gyakran szóba elegyedett a patakiakkal, együtt halászott velük, ügyes-bajos dolgaikat e találkozások során el is rendezte. Rákóczi név szerint ismerte ugyan jobbágyait, de személyesen nem beszélgetett velük, legföljebb ha szükséges volt valamelyiket fölrendelte magához. Róla azt is följegyezték, hogy felpofozta a bírót. Zsuzsanna tehát békés apja mellől harcias és hatalomvágyó férj mellé került, de saját életfelfogását felülbírálva – mely inkább apjáéval egyezett – alkalmazkodott politikus férjéhez. Nehezen viselte társadalmi kötelezettségeit, de megjelent mindenütt, ahol férje érdekében szükséges volt. Mivel Rákóczit lefoglalta a 30 éves háború, ő kormányozta a családi birtokot, méghozzá példásan, ahogy a korabeli írások említik. Nemcsak gazdálkodott, de felfogadott és férje után küldött katonákat, gondja volt a fizetésükre. Ellátta az Erdélybe került foglyokat is, tehát nemcsak segítőtársa, de valódi helyettese volt férjének, amiért az végtelenül becsülte. Híres volt gyógynövényeiről: szederlevél hajmosásra, fekete gyopár fogfájás ellen, rózsavíz illatszerül és gyógyszerként. Használt hársvirágot, levendulát, fodormentát, gyógyított vesét, májat, szívet. Készített körömvirág sziromból vajban pirítva kenőcsöt gennyes sebekre (tanúsíthatom, hogy gyorsan gyógyít, bár én a gennyesedést még sosem vártam meg!), a szirmokból készült teával pedig gyomorfekélyt gyógyított. Országosan ismert „gombos” kertje ma már nem létezik, vélhetően a vár körül volt. Az itt termő virágokból,
gyógynövényekből készültek a híres párlatok, aszalványok, fűszerek és orvosságok, melyekből nemcsak a várbelieknek, de a bárhonnan érkező rászorulóknak is jutott, akiket a fejedelemasszony maga ápolt. (E ponton érdemes a Báthory Erzsébetet ért vádakra gondolni, aki hasonló tevékenységet folytatott bebörtönzéséig.) Nagyon szerette a kertjét,, oltott szemzett ritkaságokat, s állítólag néhány reggelen korábban kezdett dolgozni, mint a kertésze.
Jó ízlését építkezései, fennmaradt hímzései bizonyítják. Érdekelte a divat, gyönyörű ékszereket viselt, s nagyon szerette a szép lovakat. Értékelte a szép tájakat, utaztában gyakran számolt be ezekről férjének. Ez idő tájt - Bethlen és Rákóczi „aranykorában” - Erdély nemcsak anyagiakban, hanem szellemiekben is jelentősen gyarapodott, amelyben nem kis szerepe volt Lorántffy Zsuzsannának. Kiváló kapcsolatban élt férjével mindvégig. A fejedelem mindenben kikérte felesége véleményét, és gyengéd hangú levelekben számolt be a hadi és egyéb eseményekről. „Megfosztván férjétől Lórándffy Susanna az halál által1648-dik eszt., többire lakott Sárospatakon, az ott való kollégyiomot tudós emberekkel ékesítvén, s olyan állapotra emelte, amelynél feljebb azután nem hágott.” (Bod Péter) Meggyőződése volt, hogy vagyonát a köz javára kapta, ezért egész életében jótékonykodott. Neki köszönhető a pataki nyomda, ahol minden az ő költségén jelent meg. Komoly összegekkel támogatta a kálvinista egyházat, főleg a puritánokat, ezt az Angliából terjedő mozgalmat, s neheztelt György fiára, amiért az menedéket adott Isaac Basire anglikán hittudósnak, aki a puritánok elől menekült. Zsigmond fia vele költözött Sárospatakra, s odavitte 1651-ben feleségét, a kálvinista cseh király lányát, I. Jakab angol király unokáját, Henriettát. A fejedelemasszony gyorsan megtalálta a hangot csupaszív menyével, de a fiatalasszony három hónap múlva meghalt, s alig valamivel később Zsigmond is (őt fekete himlő vitte el). Nagyon szeretett fia halála csaknem összeroppantotta a puritán asszonyt, valamelyest feldolgozni is csak úgy tudta, hogy minden gondolatát, erejét a vallás és művelődés fejlesztésére fordította. Ő hívta Comeniust (Jan Amos Komensky) Sárospatakra három tanárnak járó fizetéssel, aki ott írta „A látható
világ képekben” c. könyvét, és megreformálta az oktatást azzal,hogy bevezette az osztály- és tanórarendszert. Amikor fia, II. Rákóczi György elbocsátotta állásából Apáczai Csere Jánost, ő azonnal meghívta iskolájába, mire a fejedelem visszafogadta a kiváló pedagógust. 1657-ben Fogarason román tannyelvű iskolát alapított. Tartalmas élete 1660-ban zárult le.
Irodalom:
- Dienes Dénes: Lorántffy Zsuzsanna
- Dörnyei László – Kővágó Sarolta: A magyar történelem nagy alakjai
- Kovács Gergely István: I. Rákóczi György
- Péter Katalin: Lórántffy Zsuzsanna (így, hosszú ó-val írta!)
Írta: Márk Éva