Négy év telt el a szerző legutóbbi tévhitekkel foglalkozó könyvének megjelenése óta. Akkor azt mondta, hogy nem akar harmadik kötetet írni. Mégis megírta és sajnos személy szerint azt mondom, hogy a könyv olvasása közben kicsit érződik, hogy annyira nem akarta ő ezt megírni. Nagyon sok minden hiányzik a harmadik kötetből, ami az első kettőt jellemezte. Előszóval egyáltalán nem is találkozunk, ami még megbocsátható lenne. A humort is kellően kispórolta a könyvből. Ez is megbocsátható lenne, mivel a történelem egy komoly dolog. A témák kiválasztása és hosszúsága már nagyobb gond. Vannak témák, amelyekről csak fél oldalt írt, de találunk olyat is, ami meghaladja a 6 oldalt. Az előző kettő kötetben a témák szinte azonos hosszúságúak voltak, ebben rejlett az élvezhetőség. Sajnos itt előfordul, hogy az olvasó számára unalmasabb témák pont a hosszabbak és ez nálam pont így volt egy párszor. Ezzel rá is térhetek a témák tematikai eloszlására. A szerző szakterülete az újkori egyetemes történelem, ezen belül a francia és az amerikai történelem. Ez nagyon érződik a könyvön, mivel a legtöbb téma e témakörből került, ezen belül nagyon nagy számban képviselteti magát a francia forradalom. A magyar történelmi témák viszont szinte kisebbségbe kerültek. Az aránytalanságok ellenére azonban most is találhatunk érdekes témákat. Olvashatunk többek között a Római Birodalom tényleges bukásáról, a Kitalált középkor témájáról, Prága és a defenesztráció kapcolatáról, a templomosok, a rózsakeresztesek és az illuminátusok történetéről. Megtudhatjuk, hogy Engelsnek milyen szerepe volt Marx munkásságában, illetve mennyire voltak lelkesek az emberek az első világháború kitörésekor. Kinek ajánlanám-e könyvet? Főképpen történelmet szerető embereknek, akik jobban érdeklődnek az egyetemes történelem iránt. Viszont nem szabad az előző kettő könyvből kiindulni, mert ez kicsit más.
Animus Kiadó, 2015
Sásdi Tamás