Hitvalló Edward az utolsó angolszász uralkodó apja II. Ethelred angol király, anyja Emma, Normandiai Norbert húga volt. Miután apja meghalt anyját feleségül vette az angolokat meghódító Nagy Kanut dán király. Kanut Észak leghatalmasabb uralkodója lett, és amikor meghalt, Emma Anglia királynőjeként Kanuttól született fia Harthacnut trónját igyekezett biztosítani. A fiú alig foglalta el a királyi széket, máris megmérgezték. Ekkor a királynő Ethelredtől származó fiai, a normandiai száműzetésben élő Alfréd és Edward érdekeiért szállt síkra. Alfréd Normandiából Angliába sietett, hogy átvegye a királyi koronát, de a nagyhatalmú wessexi főúrnak, Godwinnnak, az angliai dán párt vezetőjének parancsára elfogták, kíséretét felkoncolták. A szerencsétlen férfit, hogy alkalmatlanná tegyék az uralkodásra: megvakították. Ám a kegyetlen beavatkozás következtében röviddel később az elyi kolostorban meghalt. A királynő egyetlen életben maradt, még száműzetésben élő fiát, Edwardot szerette volna a trónra ültetni. A keresztény hit kérdéseivel foglalkozó, buzgón vallásos ifjú az utókortól a Hitvalló, Ájtatos jelzőt kapta. Alakja köré – az egyháznak köszönhetően, amelynek odaadó szolgája volt – számos legenda fűződött. A középkori krónikák feljegyezték, hogy Edward gyógyító erővel rendelkezett. Kezének érintésétől számos beteg alattvalója meggyógyult. A wessexi főúr úgy ítélte meg, hogy a vallásba mélyedt Edward befolyásolható személy, ezért felajánlotta támogatását azzal a feltétellel, hogy korlátot szab országában a norman befolyásnak. Edward elfogadta a feltételt, és 1042-ben királlyá koronázták. Az ország tényleges kormányzása azonban Godwin kezébe ment át. A főúr, hogy még inkább bebiztosítsa hatalmát, hozzáadta a királyhoz fiatal és csinos lányát, Edithet. A kortárs szerzők azonban állítják: ez a házasság puszta formalitás volt, mert Edward nem érintette soha feleségét. A csendes és jámbor uralkodó nem bízott meg apósában. Nyílt titok volt ugyan is, hogy ő vakíttatta meg bátyját, Alfrédot. Ezért, ha mértékkel is, de növelte a norman befolyást. Segítséget kért anyai unokatestvérétől, Normandiai Vilmostól, aki lovagokat küldött Londonba. Belőlük szervezték meg a királyi testőrségét. Normananokat helyezett az egyház élére, a királyi hivatalokba, az angol grófságokban norman földbirtokosok jelentek meg. A Hitvalló három évvel koronázását követően hozzáfogott a Westminster-apátság építéséhez. Az építkezés húsz évig tartott, 1065. december 28-án szentelték fel. 1053-ban szélütés következtében elhunyt Wessex earlje. Hatalmas birtokait és az ország irányítását fia, Harold vette át, aki nem titkoltan a királyi trónra is pályázott. Úgy vélte, Edward halála után, mint sógora jogosult a koronára. 1064-ben a gróf végzetes hibát követett el. Hajóját egy szemleút alkalmával a szelek a francia partra sodorták, és norman fogságba esett. Kénytelen volt Normandiai Vilmosnak szent esküt tenni, miszerint lemond az angol koronával kapcsolatos jogáról és szándékáról, valamint hogy Edward halála után, Vilmos trónigényét képviseli Angliában. 1066. január 5-én a haldokló Hitvalló magához kérette Haroldot, majd őt jelölte ki a korona várományosának és jogszerű örökösének. Harold kijelentette, hogy mivel Vilmosnak kényszer hatására tett esküt, azért azt nem tartja érvényesnek. Edward unokaöccsét, Vilmost mélységesen felháborította a királyi végrendelet, hiszen korábban a segítség fejében Hitvalló neki ígérte a trónt, ráadásul a vérrokoni kötelék is az ő igényét támasztotta alá. Az utolsó angolszász király, Edward még aznap meghalt. Az évek múlásával a nép egyre jobban tisztelte. Westminster-apátságbeli sírhelyéhez tömegesen zarándokoltak, a katolikus egyházfő, III. Sándor pedig 1161-ben szentté avatta. A százéves háborúig Hitvalló Edward volt Anglia védőszentje, amikor is kultuszát kiszorította Szent György alakja.
Források:
Churchill, Winston: Az angol ajkú népek története. Budapest, Európa K., 2004. 94 – 99.
Szántó György Tibor: Hódító Vilmos. IPM 1984. 11. szám 75 – 79.
Írta: Topor István