Az ő élete külön dolgozat tárgya lenne, de ebben a sorozatban főleg Erdéllyel kapcsolatos tevékenysége kerül szóba.
„Az Úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok kebelében a szabadságnak szerelmét… „ - írta Emlékirataiban.
1676. március 27-én született Borsiban, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fiaként, neves ősök sorában. Apai nagyszülei II. Rákóczi György fejedelem és Báthory Zsófia, az anyaiak Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin voltak. Nem törődött a politikával, hanem visszavonultan élt óriási jószágain. Nem volt sem kedve, sem becsvágya, hogy az ország zilált viszonyaiba avatkozzék, mitől családja sok tagjának rettentő sorsa is visszariaszthatta. (Acsády Ignác) Csakhogy a mondás, miszerint a vér nem válik vízzé nála igaznak bizonyult. Bár minden igyekezetével a császár hű fia próbált lenni, nem tudta nem észrevenni az ország Habsburg megszállásával járó sok igazságtalanságot és az erősödő elégedetlenséget. Kiutat keresett, de kezdeményezéseit Bécs börtönnel honorálta, ahonnan Lengyelországba szökött, s attól fogva nem volt visszatérés a régi életformába. 1703. június 14-én érkezett Magyarországra, s ezzel megkezdődött a magyar történelem leghosszabb szabadságharca. Az erdélyi államiság folytonossága Rákóczi számára megkerülhetetlen volt a külfölddel való tárgyalások során, ezért jelentett neki sokat, amikor sikerült elérnie, hogy 1704. július 8-án Gyulafehérvárott fejedelemmé válasszák, és az 1707. évi marosvásárhelyi országgyűlés be is iktatta a méltóságba. Nem költözött Erdélybe, az ügyek intézését az Erdélyi Consiliumra bízta, de a tanács tagjait ő választotta ki. Szabad kezet biztosított magának a pénzügyek és a külügyek irányításában, de nem avatkozott a törvénykezésbe. Kolozsvárott megalapította a Nemes Ifjak Társaságát, ami lényegében iskola volt, s ezek a fiatalok alkották a fejedelem testőrségét, díszes egyenruhájukban ott voltak az országgyűléseken és ünnepi ceremóniákon. Császári katonai támadások miatt 1709-ben kénytelen volt Erdélyt feladni, s magyarországi ellenzéke is erősödött. A szabadságharc bukása közismert: 1711. április 30-án - a fejedelem távollétében, aki I. Péter orosz cárral akart tárgyalni - Károlyi Sándor békét kötött Szatmáron, s a kuruc sereg a majtényi síkon „földbe szúrta a zászlót”. A béketárgyalásokon Erdély szóba sem került, ott visszaállt a Habsburg uralom. A magyar történelem talán legnagyszerűbb, de mindenképpen legönzetlenebb alakja mindenét kockáztatva és elveszítve a törökországi Rodostóban nyert menedéket, ahol magányát olvasással és fúrás-faragással oldva 1735. április 8-án halt meg.
Írta: Márk Éva
Az Erdély fejedelmeiről készült sorozathoz felhasznált irodalom:
- Acsády Ignác: A Magyar Birodalom története - A kútfők alapján - A művelt közönség számára; Második, befejező kötet 1490-1903. Az Atheneum Irodalmi és Nyomdai Rt. Kiadása, Bp. 1904.
- A magyar történelem nagy alakjai 4. rész; dr. Dörnyei László, dr. Kővágó Sarolta. Reflektor Kiadó 1987.
- Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése; Gondolat Kiadó Budapest 1979.
- Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme - I. Rákóczi Zsigmond; Zrínyi Katonai Kiadó Bp. 1987.
- Királyok könyve - Szerk.: Gáspár Zsuzsa és Horváth Jenő; Officina Nova 4. kiadás 1995. 120-163 o.
- Magyar királyok és uralkodók 19-23. kötet; Kovács Gergely István: 1541-1711. Duna International.
- Nagy László: A „bibliás őrálló” fejedelem - I. Rákóczi György a magyar históriában Magvető Könyvkiadó Budapest 1984.
- Nagy László: Hajdúvitézek; Zrínyi Katonai Kiadó Budapest 1983.
- Nagy László: Kard és szerelem - Török kori históriák; Gondolat Kiadó Budapest 1985.
- Nagy László: „Sok dolgot próbála Bethlen Gábor…” Magvető Kiadó Budapest 1981.
- Papp Klára: Erdélyi fejedelmek; Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.
- Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség; Kulturtrade Kiadó 1997.
- Szakály Ferenc: Magyarok Európában II. - Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Háttér Kiadó Bp. 1990.
- Újváry Zsuzsanna: „Nagy két császár birodalmi között” Gondolat Kiadó Budapest 1984.
- Varga Ottó: Magyarország története - A Kisfaludy-társaság által koszorúzott pályamű A szerző saját kiadása Budapest 1895. Hasonmás kiadás - Babits Kiadó Szekszárd 2000.