József meglehetősen korán, félévesen kezdte politikai pályáját. Miután az 1741-es országgyűlésen a rendek "életüket és vérüket" felajánlották Mária Teréziának, néhány nappal később a királynő bemutatta őt az országgyűlés résztvevőinek. 20 éves korától részt vett az államtanács ülésein, 23 éves korában pedig már római király volt. A következő évben apja, Lotharingiai Ferenc váratlanul meghalt, ővé lett a császári cím, és társuralkodó lett anyja mellett. A Habsburg-birtokok átvételére 15 évet kellett várnia. Pedig programja már volt, 1763 körül írta meg az Álmodozásokat.
Politikai elvei a felvilágosult filozófiából táplálkoztak. Számára az állam szolgálata volt a legfőbb érték, és e téren ajánlások, rokoni kapcsolatok és az ősök érdemei semmit sem számítottak. Elképzelése szerint az örökös tartományok irányítására elég lenne egy kancellária és egy pénzügyi hatóság. Németalföldre és Itáliára közösen, Magyarországon külön egy-egy kancelláriát kellene működtetni, de ezek felettes szerve is a bécsi államtanács lenne. Magyarországról a következőket gondolta: "Úgy gondolom, tenni kell azért, hogy boldogítsuk ezt az országot, mielőtt, ésszerű módon, valamivel több hozzájárulást kívánhatnánk tőle. Hogy ezt elérjük, meg kell reformálni belső rendjét, meg kell könnyíteni a magyar termékek piacra jutását, meg kell alapozni kereskedelmét, főként a népesség gyarapodására és az ifjúság nevelésére kell törekedni. Meg kell győzni az idősebbeket, akik belátóbbak, hogy a(z ország) javáról van szó. Főleg nem szabad semmiféle gyanút hagyni bennük aziránt, hogy megsértjük kiváltságait. Önmagában egy (kiváltságot) sem kell megtartani, de csak oly esetben lehet ezeket megsérteni, amikor biztosak vagyunk abban, hogy elérünk célunkhoz". A főnemességet méltósággal vagy megfélemlítéssel kell megnyerni. A kisnemességet meg kell nyerni a nagyokkal szemben, és tisztségeket kell juttatni neki. S megnyerhetők az alattvalók is, ha megvédjük őket a nemesi zsarnokságtól és megkönnyítjük, hogy eladhassák terményeiket.
Korlátozott despotizmust kívánt kialakítani. De várnia kellett, mert császárként és társuralkodóként ugyan befolyásolta a birodalmi politikát, de amíg élt, anyja uralkodott. Szeretetteljes konfliktusokkal teli másfél évtized következett. József készült az egyeduralomra és kihasználta az időt. Ő volt a kor legnagyobb utazója, birodalmán kívül Falkenstein grófként, időnként inkognitóban, időként császárként utazgatott, a lehető legtakarékosabban. Járt többek között Cseh-és Morvaországban, Magyarországon, Erdélyben, Galíciában és Franciaországban. Egyeduralkodóként kereste fel Oroszországot, Belgiumot és Hollandiát.
Közben gyakran konfliktusba került anyjával, részletkérdésekben (viselkedés, puritán ruházkodás, leereszkedés az alsóbb néprétegekhez, stb.) és fontos ügyekben. Ilyen volt Lengyelország első felosztása (1772), amelyet osztrák részről ő hozott tető alá, anyja nemigen örült neki. Emellett Mária Terézia elvi ellensége volt a toleranciának, s anyai bánatára fiában annak elszánt hívét kellett felfedeznie.
Miután átvette örökségét, József túl volt két házasságon. Eltemette mindkét feleségét és kislányát is. Nem akart többé megnősülni. Uralkodni akart. Majdnem 10 évet kapott rá.
Néhány év alatt kis híján tönkretette anyja eredményeit. Szakított a Habsburg Birodalom politikai kultúrájának alapelveivel, nem vette tudomásul, hogy birodalma nem egységes állam. II. József egy nagy egész részeként kívánt foglalkozni tartományaival, csakhogy ez nem létezett. Ráadásul csak végrehajtókat tűrt meg maga mellett, s mivel egyetlen intézkedéséhez sem törekedett társadalmi támogatásra, ezzel még az ésszerű reformokat is népszerűtlenné tette. Uralkodása alatt 6206 rendeletet adott ki.
Minden apró részlettel maga foglalkozott, mindenbe beavatkozott. Az udvari színházban betiltotta a balettet, Dél Németalföldön a szerencsejátékot, Tirolban pedig a jódlizást.
Minden nemzeti és tartományi érzékenységet megsértve Bécsbe vitette Pozsonyból Szent István koronáját, Prágából Szent Vencelét, Klosterneuburgból pedig Alsó Ausztria hercegi kalapját, hogy azt sugallja, egyetlen tartománynak és történelmi emléknek sem lehet speciális státusa.
1781-ben utasítást adott a kormányszékek vezetőinek. Az állam vezetéséből ki kell írtani. a meglevő hibákat, és ehhez a magas hivatalnokoknak az ő alapelveihez kellett tartaniuk magukat, minden Józseftől függött. Nincsenek formalitások, nincs munkaidő, felső és az alsóbb vezetőknek mindenhol a munkára kell koncentrálniuk. A császár bárkinek bármikor rendelkezésére áll, a kérdéseket szóban kell feltenni, "mert az irkafirka elveszi az időt". Az uralkodó lendülete elsöprő volt. Bécsben és a birodalomban az emberek valami újhoz kellett, hogy hozzászokjanak. Szalonképes lett a katonai egyenruha, alapelv a szigorú takarékoskodás és a kormányzati stílus, illetve az irkafirka és a fölösleges viták mellőzése. Ezek mellett még a szükséges vitákat és a kompromisszumokat sem nagyon ismerte.
Az Álmodozásokban bejelentette, hogy a takarékosságot magán és maga körül kezdi. Utóbbi helyen kezdte. Hajadon nővérét kolostorba küldte, anyja udvarhölgyeitől és személyzetétől megvált, leszállította a nyugdíjakat és leszállította, részben megszüntette a kegydíjakat. A takarékosság következő célpontja a katolikus egyház lett.
1781 márciusában megújította Mária Terézia Placetum regiumát, amelyben elrendelte: mivel minden pápai bulla és rendelet hatással van az államügyekre, minden örökös tartományra nézve az a szabály, hogy ezeket eléje kell terjeszteni, és jóváhagyása nélkül nem lehet közzétenni. Magyarországon a továbbiakban a pápai rendeleteket a helytartótanácson és a kancellárián át kellett az uralkodó elé juttatni. A szerzetesrendeket ugyanekkor a megyéspüspökök alá rendelte, kivonva Róma és külföldi rendfőnökeik alól. A magyar püspöki kar mindkét rendelet ellen háborgott és tiltakozott, de nem volt más választásuk, hozzá kellett szokniuk. 1782 januárjában elkezdődött a szerzetesrendek feloszlatása. Előbb a kamalduli, karthauzi, kapucinus, klarissza, később a bencés, cisztercita, domonkos, ferences, pálos, premontrei rend eltörlésére került sor. Majd 134 kolostort és 6 apácazárdát zártak be Magyarországon. József célja a pénzszerzés mellett a plébániák számának növelése, és a lelkészek helyzetének jobbítása volt. Amúgy a szerzeteseknek végkielégítést adatott és szerette volna visszaterelni őket a lelkészi pályára.
A szerzetesrendek feloszlatása előtt születtek meg a tolerancia rendeletek. A Magyarországra vonatkozó türelmi rendeletet 1781.10.25-én adta ki. Legfontosabb pontja az volt, hogy hivatalvállalás esetén nem számított többé a felekezeti hovatartozás. A rendelet engedélyezte továbbá a magán vallásgyakorlatot a kálvinista, lutheránus és görögkeleti felekezet híveinek mindenütt, ahol eddig nem gyakorolhatták. Ez a három felekezet saját tanítót alkalmazhatott. Ha nem volt saját vallási iskolájuk, eldönthették, hogy vagy más iskolába küldjék a gyereket. Külön pont mondta ki a kálvinisták és a lutheránusok Ratio Educationis által okozott panaszainak kivizsgálását Szintén külön pont tiltotta meg a katolikus papoknak, hogy ellenőrizzék a protestáns lelkészeknek. A protestánsok tarthatnak zsinatot is, de előzetesen be kell jelenteni a tárgyalandó pontokat, a zsinaton pedig két királyi biztos vesz részt.
A rendelet csak tolerálta a más vallásúakat, a teljes szabadságot nem adta meg. Az engedélyezett imaházaknak nem lehetett pl. tornyuk, utcára nyíló bejáratuk és harangjuk. A vegyes házasságból született gyermekeknek a katolikus vallást kellett követniük. Ha az apa katolikus, akkor valamennyi gyerek, ha az apa más vallású, akkor fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követik. A türelem csak a 3 felekezetre vonatkozott, másokra nem, köztük az ateistákra sem.
József a rendelet kiadása után nem csak köszönetet kapott. A katolikus klérus mellett a a vezető kormányszékekben is sok ellenséget szerzett magának, a kedvezményezett protestánsok között pedig sokan kevésnek találták azt, amit kaptak. József politikája Rómában is nagy aggodalmat váltott ki. VI. Pius 1782-ben személyesen kereste fel Bécsben a császárt, hogy politikájával való szakításra rábeszélje. A történetírás ezt a lépést nevezi fordított Canossának. József minden formális tiszteletet megadott a pápának, de a lényegben nem engedett, rendeleteitől nem állt el. A pápa válaszként súlyos csapásokat és közeli halált jósolt neki, de Józsefet ez nem érdekelte. Sőt, további intézkedéseket hozott: betiltotta a körmeneteket, a vallási társulatokat. A papnevelést állami kézbe vette, hogy az állam számára megbízható és lojális lelkészeket neveljen.
1782-ben átalakította a központi kormányszerveket. Egyesítette a Cseh-Osztrák Kancelláriát, az Udvari Kamarát is hozzácsatolva. Összevonta továbbá a Magyar és az Erdélyi Kancelláriát. A pozsonyi Helytartótanácshoz kapcsolta a kincstartói hivatallá átalakított Magyar Kamarát, majd áthelyezte Budára.
A 80-as évek közepére az uralkodónak sok bírálója akadt. Szerintük voltak Józsefnek teljesen felesleges, kizárólag a közhangulat felkorbácsolására jó rendeletei. Ilyen volt a körmenetek és a búcsúk eltiltása, bizonyos kegytárgyak eltávolítása a templomokból, az ízléstelen temetkezési rendelet (hogy a halottakat ne koporsóban, hanem lepedőbe burkolva temessék el) stb. Jogos indulatokat kavart, hogy 1784 áprilisában Pozsonyból Bécsbe vitette a magyar koronát. Ezután nem sok hívet szerzett magának, de nem ez volt a legdurvább húzása. A korona szállítgatása után, 1784.04.26-án adta ki a nyelvrendeletet, amely a németet tette meg a magyarországi és az erdélyi ügyintézés nyelvévé. Megadta a menetrendet is. Először a kormányszékek, majd a városok, legkésőbb a bíróságoknak kellett átállnia a németre. A kormányszékeknél csak németül tudó hivatalnokokat lehetett alkalmazni, a vármegyéknél egy évet, a polgári és egyházi hivatalokban 3 évet lehetett várni. A rendelet érvénybe lépett, de aktív ellenállás fogadta. Már kiadása előtt ellenezte a kancellária, kiadása után pedig özönlöttek a helytartótanácshoz a megyei és városi tiltakozások, amelyek a latin vagy a magyar hivatali nyelv mellett álltak ki. Az uralkodó a megyéknek nem engedett, a passzív ellenállás azonban megtette a hatását. Folyamatos halasztások miatt az ügyintézés József uralkodásának végére sem állt át a német nyelvű ügyintézésre.
Szintén 1784-ben rendelte el az országos összeírást. Ez a nemesség egzisztenciáját és tekintélyét sértette, mivel veszélyeztetve érezték kiváltságaikat, féltek a megadóztatástól. A felháborodás nagy volt, majd minden megye tiltakozott. Nyitra megye a nemesi szabadság megtámadásáról írt. Az ellenállástól József nem torpant meg. 1784 őszén megtiltotta a megyéknek, hogy levelezzenek egymással, a következő év elején pedig lényegében megbénította a megyét és a megyei ellenállást. 1785 márciusában Magyarországot 10 kerületre osztotta, élükre kerületi biztosokat nevezett ki, akik 1785.06.01-én kezdték meg munkájukat.
Nem tiltakozott a nemesség az 1785.08.22-én kiadott jobbágyrendelet miatt. A rendelet biztosította a jobbágy személyes szabadságát. Szabad költözési joga volt, nem kellett a földesura engedélye a családalapításra. Nem volt kényszeríthető, hogy a földesúr udvarában szolgáljon. Szabaddá vált a rendelkezése ingóságai felett, és védte a rendelet a házát és a telkét. A rendelet továbbá tiltotta a jobbágy szó használatát.. A rendelet kiváltója eredetileg 1784-ben kitört erdélyi parasztfelkelés volt, amelyet Horia és Closca vezetett. A felkelést két hét véres harc árán sikerült leverni.
Uralkodása vége felé az egész birodalomban rossz volt a helyzet. 1790-re a belgák elszakadtak a Birodalomtól. Közben 1787 óra József orosz szövetségben harcolt a török ellen. Részsikerek váltakoztak, a magyar délvidéken is zajlottak harcok, a háború kimerítette az országot. József erőszakkal próbálta behajtani az adót és a terményt. Magyarországon már új dinasztia meghívásáról volt szó, amikor az éppen Délvidéken tartózkodó József halálos betegséget szedett össze. Arra még volt ereje, hogy megírja a végrendeletét, amelyet a történetírásunk "nevezetes tollvonásnak" nevez. Ezt 1790.01.26-án írta. Kimondja, hogy "minden uralkodásom alatt kelt általános rendeletet és intézkedést eltörlök, s őket azon állapotba visszahelyezem, melyben Őfelségének, a boldogult császárnénak halálakor voltak. Ebből csak a tolerantia-pátenst, az új lelkészrendezésre vonatkozó intézkedéseket, végre a jobbágyokra vonatkozót veszem ki. A koronát és az ország többi klenódiumait, mihelyt a budai várban lesz számukra illő hely, oda kell átvinni. Mivel ezáltal a sérelmek megszűnnek, a rendek már nem fogják oly sürgősen követelni az országgyűlést, melynek megtartása a mostani viszonyok közt és roncsolt egészségem miatt lehetetlen (...) Szívemből kívánom, hogy Magyarország ez intézkedés annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, amennyit neki minden tárgyban rendeleteim által akartam megszerezni" . Ezután még egy hónapig harcolt a gyilkos kórral, mígnem 02.20-án meghalt.
Utóda öccse, Lipót lett. Jó politikus volt és a fellélegző rendiséggel karöltve gyorsan és udvariasan fátylat borított a múltra. Az új király és a régi rendiség új fejezetet nyitott a magyar történelemben.
Sásdi Tamás
Felhasznált irodalom:
- Ifj, Barta János: A tizennyolcadik század története, Pannonica Kiadó, Bp., 2000
- Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok, Pannonica Kiadó, Bp., 1998
- Hahner Péter: A régi rend alkonya. Egyetemes történet 1648-1815. Panem Kiadó, Bp., 2006.
- Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Magyarok Európában III. kötet (szerk.: Glatz Ferenc), História/Holnap Kiadó, Bp., 2001
- Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény (szerk.: Pajkossy Gábor), Osiris Kiadó, Bp., 2003.
- Poór János: Megbékélés és újjáépítés 1711-1790. Magyarország története 12. kötet (Főszerk.: Romsics Ignác), Kossuth Kiadó, Bp., 2009.