I.(Szapolyai) János király és Jagelló Izabella fia 1540-ben született, ő lett Erdély első fejedelme. Bár csecsemőként királlyá választották (annak is nevezte magát: II. János,Magyarország választott királya) sosem koronázták meg. Rendkívül művelt fiatalemberré vált, beszélt mindhárom erdélyi nyelven - magyarul, románul, németül - továbbá latinul, olaszul és lengyelül, s valamelyest törökül és görögül. Nem volt erőskezű uralkodó, bár a székelyek lázadását leverte és kíméletlenül megtorolta, de élete nagy részében gyámok korlátozták, előbb Fráter György, majd anyja, Izabella királyné, végül a török szultán, II.
Szulejmán. Az eseményeket gyakran mások irányították, de kétségtelenül befolyással bírt, szerepe volt az önálló Erdély létrehozásában. Mélyen vallásos volt, de mindvégig útkereső: katolikusnak született, majd előbb lutheránus, később kálvinista, végül unitárius lett. Nagyon élvezte a hitvitákat, ő maga is részt vett bennük. Halála bonyodalmat okozott, ugyanis az 1570-es speyeri egyezményben János Zsigmond lemondott választott királyi címéről, cserében Miksa elismerte fejedelmi jogait Erdély és a kapcsolt részek (Partium) felett. Kijelölték a határokat is, s ezzel Miksa Kelet-Magyarország önállóságát is elismerte, János Zsigmond illetve fiú utódai haláláig, ami nem volt nagy kockázat Habsburg részről, hisz a harmincéves, sokat betegeskedő fejedelem akkor még nőtlen volt. Az is maradt, utód nélkül halt meg 1571-ben, s vele kihalt a Szapolyai család.
Írta: Márk Éva