Apja, I. Murad jelentős államot hagyott rá, amely már akkor meghaladta a 260 ezer km²-t (a hűbéres államok nélkül). Trónra kerülése után Bejezid gyors hadjáratokkal szilárdította meg hatalmát, ezért kapta kortársaitól a JILDIRIM("Mennykő, Villám") nevet. Még trónörökösként részt vett apja hadjárataiban, többek között az 1389. évi rigómezei csatában, ahol a törökök döntő győzelmet arattak a szövetséges szerb – bolgár – bosnyák – albán seregek fölött. A csata elején győzelemre álló szövetségeseket a tehetséges fiatal hadvezér, Bajezid beavatkozása tudta csak megállítani. A győzelemért azonban nagy árat fizettek, hiszen maga Murád szultán is elesett az ütközetben. Bajezid, hogy megbosszulja apja halálát, minden foglyot lemészároltatott, majd visszavonult az akkori török fővárosba, Drinápolyba trónját biztosítandó. Miután elfoglalta a szultáni széket, hogy a trónviszálynak elejét vegye, nemes egyszerűséggel megölette öccsét. Uralmának első éveiben a birodalom keleti része kötötte le Bajezid katonai erejét. Ezt kihasználva az európai részen hűbérese, a bizánci II. (Palailogosz) Mánuel visszafoglalta a korábban már török kézre került Szalonikit és Makedónia egyes részeit. Havasföld, Bosznia és a katonai nagyhatalomnak számító Magyar Királyság megszerezte a Dunától délre eső területek feletti ellenőrzést. Válaszlépésként Bajezid az európai részen termett, és hadai élén visszafoglalta az elveszett területeket. Sőt, behódoltatta Szerbiát, majd 1393-ban megszüntette a tirnovoi bolgár fejedelemséget. 1394-ben hatalmas balkáni területeket vont fennhatóság alá. A következő esztendőben már Havasföld trónján is saját embere ül. Mindeközben 1391-től állandó ostrom alatt tartotta a Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt. A stratégiailag kulcsfontosságú város ostroma 1398-ig tartott, de elfoglalni ekkor még nem sikerült. Ugyanakkor, hogy a Boszporusz feletti hatalmat biztosítsa, az ázsiai parton felépítette az Anatóliai erődöt. Az európai hadszíntéren zajló eseményekkel egy időben az ázsiai térségben is folytatta hódító hadjáratait. Ennek következtében 1393 és 1398 között sorra foglalta el a nyugat-anatóliai türkmén emírségeket. A török blokád alá vont Konstantinápoly megsegítésére V. János bizánci császár keresztes hadjárat szólította fel a keresztény világot. A Zsigmond magyar király vezette keresztes had zászlói alatta 22 ezer magyar mellett ott voltak VI. Károly francia uralkodó csapatai, Merész Fülöp burgundiai herceg katonái, a Zsigmonddal szoros kapcsolatokat ápoló német lovagrend és a johannita lovagrend harcosai. Rajtuk kívül csapatok érkeztek még a Német-Római Birodalomból, de jöttek még az utolsó keresztes hadjáratra németalföldiek, angolok, spanyolok, skótok, lengyelek és állítólag alemannok (svájciak), valamint olaszok (velenceiek, genovaiak) is. 1396. szeptember 12-én a keresztes had körülzárta Nikápoly várát, amelyet a Togran bég vezette török csapatok védtek. Az ostromlók erős ellenállásba ütköztek. A szívósan védekező Togran számított arra, hogy a Konstantinápolyt vívó szultán a segítségükre siet. Nem kellett csalódniuk. I. Bajezid abbahagyta Konstantinápoly ostromát, és az Nikápoly felmentésére indult. A korábban segítséget ígérő velenceiek - féltve kereskedelmi érdekeit nem tudta, vagy inkább nem is nagyon akarta meggátolni, hogy I. Bajezid csapatai átkeljenek a Boszporuszon. Szeptember 28-án a szultán serege megütközött a vele szemben álló szövetséges csapatokkal. A francia lovasság megindult az oszmánok ellen, így Zsigmond sem tehetett mást, követték szövetségeseiket. Az ütközet a szövetségesekre nézve kedvezően indult, hiszen a francia lovagok lerohanták és szétkergették a török irreguláris lovasságot, áttörték a janicsárok harcrendjét, majd szétszórták a ruméliai hadtest lovasságát. A franciák már a markukban érezték a győzelmet, amikor váratlanul megjelent a hadszíntéren az anatóliai lovasság. A korábban megfutamított ruméliaiak így újrarendezték csapataikat. A két hadtest összehangolt támadása meglepte a franciákat. A bekerített lovagok leszálltak lovaikról és gyalogos négyszöget próbáltak meg kialakítani, ám erre már nem marad idejük. A gyors török roham elsöpörte őket. A Zsigmond vezette magyar, német és havasalföldi román lovasság ekkor érkezett a helyszínre. Sikeresen visszaszorított egy török lovascsapatot,újból áttörte a franciák által megtépázott janicsárok sorait és megkezdte a harcot a franciák legyőzése után újra felsorakozó anatóliai lovassággal. Ám ekkor váratlanul 5000 szerb nehézlovas támadt rájuk. A megtámadott jobb szárny hadrendje felbomlott, hamarosan mindenki menekülni próbált, de csak keveseknek sikerült ép bőrrel elhagyni a csatateret. Zsigmondnak és
közvetlen kíséretének azonban sikerült a Dunán horgonyzó hajókig szerencsésen eljutni, ahol menedéket találtak. Zsigmond nagy kerülővel (Konstantinápolyon keresztül) tudott visszatérni az országba. A keresztes hadak 13 ezer katonát vesztettek, de a török sereg vesztesége is nagy volt. Különösen a janicsárok szenvedtek súlyos veszteségeket a francia lovagok rohamában. A szultán, miután megtudta, mekkora pusztítást végeztek a franciák a janicsárok soraiban, dühében kivégeztette a francia foglyokat. A legelőkelőbbeket azonban életben hagyta, akikért aztán nagy váltságdíjat követelt és kapott. A nikápolyi csata A győzelem után a sikeres csatáktól magabiztossá váló Bajezid ismét kelet felé fordult. Egymás után hódította meg és csatolta birodalmához az addig független szeldzsuk emírségeket, sőt két szomszédjától, a Mameluk Birodalomtól és Timur Lenk birodalmából is területeket foglalt el. A szintén világbirodalmi terveket szövő mongol fejedelem, aki az anatóliai türkmén uralkodók hűbérurának tekintette magát, és a Bajazid által elűzött vazallusainak menedéket nyújtott, felszólította Bajezidet, hogy ismerje el őt hűbérurának, és adja vissza az elfoglalt területeket. Bajezid azonban visszautasította követeléseit, mire Timur büntető hadjáratott indított ellene. A szultán nyugodtan készült az összecsapásra mivel bízott sok csatát megélt jól szervezett hadseregében, a megfelelő gazdasági erőforrásokban és a kedvező külpolitikai helyzetben. Ám azzal nem számolt, hogy birodalma csak európai viszonylatban jelentős és jól szervezett. Timur katonai potenciálja, gazdasági ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az oszmánoké. 1402. július 20-án az Ankara közelében lévő Çubukovas melletti csatában Bajezid 70 ezer katonájával szemben Timur 160 ezer harcost sorakoztatott föl. A szultán létszámbeli hátrányát az sem egyenlítette ki, hogy haditechnikailag fölényben volt ellenfelével szemben. Az oszmán hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Bajezid Timur Lenk fogságba került. A győztes mongol uralkodó kegyetlen bosszút állt ellenfelén: mint egy fogoly madarat, ketrecben tartotta. Egy évvel később Bajezid öngyilkos lett. Így ért véget a sok győztes csatát vívott Villám Bajezid élete.
Források:
A nikápolyi csata. Magyarország hadtörténete.
I. Az oszmán birodalom szultánjai. www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/oszman.html
Celler Tibor: Az Oszmán-dinasztia. Egy birodalom tündöklése és bukása.www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/oszman.html
Hegyi Klára: Sakk török módra. www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/92-056-12HegyiK.html
Terebess Ázsia E-tár. www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/bajazid.html
Írta: Topor István