A világhódító Nagy Sándor hadvezére és satrapája, Alexandrosz halála után a birodalomért harcoló diadokhoszok legjelentősebb alakja. Még fiatal korában egy ütközetben elvesztette egyik szemét. E testi fogyatékossága miatt nevezték el kortársai Félszeműnek, vagyis Momophthalmosznak. Olykor Küklopsznak is nevezték, utalva Poszeidon tengeristen egyszemű fiához való hasonlóságára. Egy előkelő makadón arisztokrata, a hümiotiszi Philipposz gyermekeként látta meg a napvilágot Kr.e. 382 körül. Katonai pályáját Nagy Sándor apjának, II. Philipposznak hadseregében kezdte. A granikoszi és az isszoszi csatában olyan kiváló harci erényeket csillogtatott meg, hogy Alexandrosz őt nevezte ki Phrügia helytartójának. Hatalma Nagy Sándor halála után sem csökkent, sőt egyre nőtt. Minden olyan háborúban és cselszövésben részt vett, amelynek célja az volt, hogy a makedón világbirodalmat az utódhadvezérek, a diadokhoszok egymás között osszák fel. Ennek következtében sikerült elérnie, hogy 321-ben Kis- és Elő-Ázsia legnagyobb része az ő fennhatósága alá került. Antigonosz veszélyesen növekvő hatalmát a többi diadokhosz nem nézte jó szemmel. Miután megtagadta Ptolemaiosznak Szíriára és Föníciára, Szeleukosznak Babilóniára, Lüszimakhosznak Phrügiára formált jogát, Kasszandrosztól pedig az európai sztratégoszi rangot, 315-ben kitört közöttük a háború. A kezdeti sikerek alapján úgy tűnt Antigonosz és tehetséges hadvezérfia, Démétriosz megállíthatatlan. Ptolemaioszt kiűzték Föníciából és Szíriából, Lüszimakhosz ellen fellázították a fekete-tengeri városokat, Kasszandroszt pedig bíróság elé idézték, amiért fogságban tartotta IV. Alexandroszt, Nagy Sándor és Roxane fiát. Ám 312-ben Gaza mellett az apja által felállított hadsereget vezető Démétriosz vereséget szenvedett Ptolemaiosz és Szeleukosz seregétől. Démétriosz nehézfegyverzetű gyalogosai közül nyolcezren adták meg magukat a győztes Ptolemaiosznak. A szemben álló felek 311-ben békét kötöttek. Ennek értelmében Antigonosz mind Ptolemaioszt, mind Lüszimakhoszt elismerte hódításaik birtokában, Kasszandrosz megkapta a sztratégoszi rangot azzal a feltétellel, hogy IV. Alexandrosz nagykorúvá válásakor lemond arról. Hogy erre ne kerüljön sor, a hadvezér 311-ben hűséges emberével, Glaukiasszal megölette a királyfit és anyját is. Így Alexandrosszal kihalt Nagy Sándor dinasztiája. A háború azonban nem fejeződött be. Antigonosz parancsára, a tőle kapott hadsereggel az élen Démétriosz újabb és újabb hadjáratokat vezetett riválisaik ellen. 307-ben Athént foglalta el, visszaadva a város polgárainak a Kasszandrosz megbízásából türannoszi hatalmat gyakorló Phaléroni Démétriosz által felfüggesztett demokráciát. A következő évben (306-ban) a Ptolemaiosz birtokában lévő Ciprus ellen indított hadjáratot. Előbb tengeri ütközetben semmisítette meg Ptolemaiosz flottáját, majd szárazföldön is győzelmet aratott, köszönhetően a kor csúcstechnológiájának számító ostromgépeknek. A sikertől megmámorosodott katonák Antigonoszt és fiát Ciprus királyává kiáltották ki. Apa és fia ekkor elhatározták, hogy végleg leszámolnak Ptolemaiosszal, ám Démétriosz flottája az időjárási viszonyok miatt nem tudott kikötni, apja pedig 88 000 katonája élén, utánpótlás híján nem mert átkelni a megáradt Níluson. 305-ben az ellenfeleik által támogatott Rhodosz ostroma – majd másfél éves küzdelmet követően – kudarcba fulladt, hiába vetették be a helepolisznak nevezett óriási ostromgépet. Az Antigonosz sorsát megpecsételő döntő ütközetre a phrügiai Ipszosz mellett került sor 301-ben. A tét óriási volt. Amennyiben az Antagonidák győznek, elérhetővé válik számukra a hajdani alexandroszi világbirodalom egészének megszerzése. Ha veszítenek, visszavonhatatlanul különálló államokra bomlik Nagy Sándor egykori birodalma. Ptolemaiosz, Szeleukosz, Lüszimakhosz és Kasszandrosz 64 ezer gyalogossal, 10 500 lovassal, 150 harci elefánttal, valamint 120 harcikocsival felálló seregével szemben Antigonosz és Démétriosz 70 ezer gyalogosa, 10 ezer lovasa, 75 harci elefántja vette fel a küzdelmet. A tapasztalt hadvezér, Démétriosz azonban helyrehozhatatlan és végzetes hibát követett el. Lovasságával az ellenséges lovasságra támadt. Az némi közelharc után visszavonulásba kezdett. Démétriosz diadalmámorban úszva üldözte a látszólag megvert ellenséget, és nem figyelt arra, hogy eközben veszélyesen eltávolodott az
Antigonosz parancsnoksága alatt álló falanxtól. Amikor feleszmélt már késő volt. Rádöbbent: tudatosan csalták messzire apjától. Szeleukosz pedig – ahogyan Plutharkhosz írja – amikor észrevette, „hogy a phalanxot nem fedezi a lovasság, nem indult rohamra ellenük, de állandóan abban a félelemben tartotta őket, hogy rájuk támad; lovasaival nyargalt körülöttük, s alkalmat kínált nekik arra, hogy átálljanak hozzájuk, ami meg is történt, mert jelentős részük elszakadt Antigonosz seregének zömétől, és önkéntesen átment hozzá, a többiek pedig megfutottak. Amikor sokan rohantak Antigonosz felé, kíséretéből valaki így szólt hozzá: „Ezek rád törnek, király!” „Ki mást vennének célba? - mondta Antigonosz. - De Démétriosz majd a segítségemre jön.” Mindvégig ebben reménykedett, nézte, mikor jön a fia, de aztán számtalan lándzsát hajítottak rá, és elesett. Kíséretének tagjai mind otthagyták, az egyetlen larisszai Thórax maradt csak a holtteste mellett.” Így ért véget a sok győztes csatát megélt Félszemű Antigonosz élete. Ami pedig Démétrioszt illeti, jobb megoldás híján ötezer gyalogosával és négyezer lovasával gyorsan elhagyta a csatateret. Az Antigonosz vereségével és halálával végződött ipszoszi csatát követően Nagy Sándor birodalma helyén három nagy utódállam: Egyiptom (Ptolemaidák), Szíria (Szeleukidák), Makedónias (Antagonidák) és több kisebb hellén állam létesült.
Források:
Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 313-324.
Kertész István: Ókori hősök, ókori csaták. Tankönyvkiadó, é.n. 97-115.
Plutharkhosz: Párhuzamos életrajzok
Írta: Topor István