Jagelló Izabella 1519. január 18-án született Krakkóban, I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza milánói hercegnő legidősebb leányaként. Négy nyelven beszélő, művelt, olvasott fiatal nő volt, amikor 1539-ben feleségül adták a nála 32 évvel idősebb I. János magyar királyhoz. 1540-ben született meg fiúk, János Zsigmond, akinek apja, a régóta betegeskedő király két hét múlva meghalt. Özvegyként éppolyan sors várt rá, mint a kor fiatal özvegyeire, hiszen csak 20 éves volt, ráadásul kiszolgáltatottjává lett Fráter Györgynek, aki őt uralkodásra alkalmatlan, éretlen teremtésnek tartotta. A hatalomra törő barát, felrúgva a váradi békét, mely szerint I. János halálával I. Ferdinánd lesz Magyarország királya, megkoronáztatta a csecsemőt, ezzel mintegy rögzítve a közel 150 éves széttagoltságot. Amikor Ferdinánd ostrom alá vette Budát Szulejmán azonnal a kis király „védelmére” sietett. Miután ostrom nélkül csellel bevette Budát, évi 10 000 arany adó fejében átengedte Izabellának és fiának a keleti országrészeket, a későbbi vazallus Erdélyt, ahol a következő években még György barát döntött mindenről. Ez idő tájt történhetett, hogy a királyné ellenségei megkérdőjelezték fia származását, mely fölkeltette a szultán érdeklődését. Követeket küldött tehát, hogy győződjenek meg az igazságról. „Egyetlen szava sem volt a gyalázatos vádakra, hanem karjára vette kis fiát, szótlanul kibontotta mellét és gyermekének nyújtotta… de milyen megható jelenet volt az! A török császár személyének képviselője odaborult a szép királyné lábaihoz, rátette kezét a gyermekre és így térden állva, megesküdött ura nevében az élő Istenre, hogy ez a gyermek lesz Magyarország királya és senki más.” Így meséli el a történetet Varga Ottó.
Az évek során Izabella ugyan „felnőtt”, de akaratát képtelen volt érvényesíteni. György barát az ő tudta nélkül kötötte meg a nyírbátori egyezményt 1549-ben, mely szerint Izabella lemond Erdélyről Ferdinánd javára. Két évvel később a barát Habsburg katonai segítséggel távozásra és a korona átadására kényszerítette Izabellát. Távozásához fűződő legenda , hogy egyik pihenőhelyén egy öreg tölgy kérgébe bevéste jelmondatának – „A sors akarta így” – kezdőbetűit: SFV ( Sic fata volunt). 1551-ben az özvegy hazatért Lengyelországba. Még Kassán járt amikor értesült Fráter György meggyilkolásáról, s állítólag szívből örült neki, Bethlen Farkas szerint viszont vegyes érzelmekkel fogadta a hírt. A Habsburg uralmat keservesen viselő nemesség 1556-ban visszahívta őket, s ebbe a porta is beleegyezett. Akik gyöngéd női uralomra számítottak hamarosan csalódtak. Izabella kemény kézzel uralkodott, központi hatalmat épített ki, önmagának pedig fényűző udvart rendezett be. Az ellene összeesküvő Bebek Ferencet, Kendi Ferencet és Kendi Antalt 1558-ban egy vacsorán megölette, ezzel megerősítette hatalmát. Ő volt végre Erdély valódi ura.
1559-ben, 40 éves korában váratlanul meghalt, korabeli híresztelések szerint magzatelhajtás miatt, de beszéltek mérgezésről is. Nem maradt jó híre, erőszakos, pazarló,fiát elhanyagoló asszonynak mondták, pedig korában szokatlanul művelt, egy ország kormányzására alkalmas nőnek bizonyult. Kimondható, hogy komoly „államférfiként” viselkedett, amikor helytállt emberpróbáló feladataiban.
Források:
- Kovács Gergely István: János Zsigmond
- Tarján Tamás: Jagelló Izabella királyné halála - Rubicon
- Varga Ottó: Magyarország története
Írta: Márk Éva