Báthory István és Bekes Gáspár:
János Zsigmond halála után úgy tűnt mintha a történelem ismételné önmagát. A Mohács utáni helyzethez hasonlóan újra ketten versengtek a hatalomért. Az egyik János Zsigmond bizalmi embere, a Habsburg-párti Bekes Gáspár volt. A másik somlyói Báthory István volt, akinek elődei a Hunyadiak idején emelkedtek fel. Báthory a törökkel és a Habsburgokkal is a jó viszonyra törekedett. Az se volt náluk gond, hogy katolikusok maradtak. A hatalmi harc első körét az döntötte el, hogy Báthory élvezte a török és az urak többségének támogatását. Az erdélyi országgyűlés szószólói nem akarták átadni az országot a Habsburgoknak. Ezért választották Báthoryt uralkodónak.
Báthory bölcs önmérséklettel kezdetben a vajda címet használta, jelezve, hogy a magyar király alattvalójának tartja magát. Miksa nem elégedett meg ennyivel és Erdély meghódítását tervezte. Ehhez Bekes kitűnő eszköznek bizonyult. Bekes volt János Zsigmond végakaratának egyik intézője, s ezért a kezén maradtak a legfontosabb várak: Fogaras, Huszt, Görgény. Személye vonzotta az erdélyi famíliák tagjait, akik közül sokan pártjára álltak. Húztak hozzá a szászok és a székelyek is, akik idegenkedtek a Báthoryaktól.
Bekes Báthory megválasztása után egy időre kiszorult Erdélyből. Bécsben már 1573-ban hozzáláttak a támadás előkészítéséhez. Bekesnek a Felvidéken megengedték a seregtoborzást, aki ráadásul a szultánnál is igyekezett jó pontokat szerezni: hatalomátvétele esetén kétszeres adót ígért. Az ajánlat tetszett, a szultán az események kimeneteléhez igazította magatartását. Bekes seregéhez számos főúr csatlakozott. 1575.07.08-án Kerelőszentpálnál találkozott a két sereg. Az egész napos véres ütközetben Báthory győzött, Bekes elmenekült. Fogságba került hívei közül Báthory egyből ötöt kivégeztetett. A Bekest támogató székelyek se jártak jobban, 34 személy búcsúzhatott el életétől. A Bekes-féle affér mellett Báthorynak arra is jutott ideje, hogy rendbe hozza Erdély gazdaságát.
Báthory István lengyel királysága és az erdélyi kormányzat:
Valois Henrik hazautazása után Báthory közel került a lengyel trónhoz. A lengyel főpapok és főurak Habsburg Miksát akarták királynak, azonban a köznemesek Báthory mellett döntöttek. Báthoryt erősítette a kerelőszentpáli diadal is.
Megkoronázása után végleg Lengyelországba költözött, de nem mondott le az erdélyi trónról sem, és mindkét országban meg akarta erősíteni a Báthoryak hatalmát. Felvette az erdélyi fejedelem címet és kinevezte erdélyi vajdának bátyját, Kristófot. Később dinasztiaalapítás igényével Kristóf fiát, Zsigmondot megválasztatta az erdélyi vajda utódjául. Kristóf a belügyekben szabadon intézkedhetett, István csak a külügyek vezetését határozta meg.
Kristóf halála után az ország irányítását Zsigmond kiskorúsága miatt kormányzótanács vette át, melyet Zsigmond nagybátyja, Bocskai István, valamint Csáky Dénes és Sombori László alkotott. Ez a testület csak a végrehajtó hatalmat gyakorolta, a döntéseket a krakkói erdélyi kancellária határozta meg.
1585-ben Ghiczy János lett a kormányzó, ő 1588-ig gyakorolta ezt a titulust.
Báthory István politikai tervei és szellemi öröksége:
Báthory a lengyel trónon is elsődlegesnek tartotta Erdély és a királyi Magyarország érdekeit. Belátta, hogy a térségben a legjelentősebb hatalom az Oszmán Birodalom. Véleményén még a lepantói vereség sem változtatott, amelyet a törökök hamar kihevertek. A tanulság a politikai helyzethez igazodó tervek kidolgozására sarkallta. Rudolf halála esetén szabad királyválasztást javasolt a magyaroknak. Legszívesebben Erdélyt és a királyi Magyarországot a szultán oltalma alá helyezte volna. Emellett törökellenes szövetséget tervezett, 1582-ben a Szentszék, Velence, Spanyolország, Lengyelország és Erdély összefogását sürgette a török ellen, majd a Moszkvai Fejedelemséget akarta meghódítani. Tervei nem váltak valóra, 1586-ban meghalt.
Báthory István bátyja, Kristóf halála előtt elfogadtatta az erdélyi országgyűléssel, hogy unokaöccse, Báthory Zsigmond örökölje Erdély trónját. István mindenekelőtt a Báthory-család hatalmát szerette volna megtartani. Utódjának uralkodói erényeiről valójában fogalma sem lehetett. Zsigmond születésekor lehetett látni a baljós előjeleket, mivel "véres kézzel született". A nagyszerű genealógus, Nagy Iván a következőket írta róla: "Változó, szeszélyes ingatag jellem. Atyja után az erdélyi fejedelmi székbe ülvén, arról kétszer is leköszön, elcserélni az oppelni hercegséggel. Nejét, Mária Krisztiernát hazaküldi, majd meg visszakívánja". Zsigmond későbbi életének ballépéseit az utókor a sikertelen házasságára fogja. A legnagyobb gond az volt, hogy a nászéjszaka balul sült el. Ennek oka Szamosközy István szerint az, hogy Zsigmond Mária Krisztiernát sosem szerette, Hídvégi Mikó Ferenc viszont a hölgyet öreglányként mutatja be, többet nem ír róla. Az sem zárható ki, hogy Zsigmond nem a lányokat szerette. Valójában ő saját magát biszexuálisnak hitte, de a nászéjszakáján döbbenhetett rá, hogy homoszexuális.
A politikai stabilitás megbomlása:
Ghiczy kormányzósága idején megbomlott a gyulafehérvári udvar politikai stabilitása. A megosztottság oka a vallási különbözőség volt: a Báthoryak a katolikus restaurációra törekedtek, míg az udvar többi része ragaszkodott a protestáns elvekhez. Báthory István halála után Ghiczy nyíltan hangot adott katolikus ellenességének, s elsősorban Báthory Zsigmond jezsuita szellemben történő neveltetését nehezményezte.
A vallási tényezők mellett a Báthory-testvérek is nehezményezték Zsigmond hatalmát. A két fő hangadó Báthory Boldizsár váradi kapitány és ifjabb Báthory István fogarasi parancsnok volt. Szerintük Zsigmondot egy hivatalnoki-tanácsosi csoport irányítja. Az erdélyi rendek felbátorodtak a főhatalom körüli viszály láttán és kérték Zsigmondot a nagykorúsítása fejében, hogy tiltsa ki Erdélyből a jezsuitákat. A kifáradt Ghiczy pedig lemondott és nemsokára meg is halt.
Zsigmond 1588 végén teljes jogú uralkodó lett ugyan, de sok minden nem változott. Boldizsár továbbra is igényt tartott a hatalomra. A kancelláriai csoportnak nem nagyon tetszett, hogy ki akarják szorítani a hatalomból, kész volt akár a Boldizsárral való leszámolásra is. Ettől a tervtől Zsigmond megijedt és maga értesítette erről unokatestvérét. A feldühödött Boldizsár lecsapott a kancelláriára, s 1592-ben megölette Gyulay Pált és Gálfi Jánost.
Erdély a tizenöt éves háborúban:
Zsigmond tovább vitte Báthory István törökellenes terveit. Az oszmánok kiűzésén gondolkozott Zsigmond anyai nagybátyja, Bocskai István is. Az új pápa, V. Sixtus is hajlott a török kiűzésére. 1591-ben Erdélybe küldte Alfonso Carillo jezsuita atyát, hogy Erdélyt vonja be a törökellenes szövetségbe. A törökökkel való szembefordulásról azonban az erdélyi rendek többsége hallani sem akart.
1594 februárjában Zsigmond a katonasággal kényszerítette az erdélyi országgyűlést a török szövetség felmondására. Néhány héttel később a törökbarát urak érvénytelenítették ezt a határozatot. A kudarc hatására Zsigmond visszavonult és letette az uralkodói méltóságot, helyet csinálva Boldizsár fejedelemségének.
Amikor megtudta, hogy Bocskai biztosítja a katonai segítségnyújtásról, Zsigmond visszavette a trónt. 1594.08.27-én újra felmondták a szövetséget a törökkel, másnap pedig Zsigmond emberei letartóztatták és kivégezték a törökbarát urakat: Kendi Sándort, Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast és még 9 embert. Ezután szövetséget kötött a Habsburgokkal a török ellen, amelyet 1595.01.28-án Prágában szerződésben is rögzítettek. A szövetséget házasságkötéssel pecsételték meg, ekkor vette el Zsigmond Mária Krisztiernát.
Zsigmond számára a legsikeresebb ütközet Gyurgyevónál volt, megnyerését a hadba hívott székelyeknek köszönhette, akiknek megígérte kiváltságaik visszaadását. Az ütközet után az erdélyi nemesek rábírták Zsigmondot az ígéret visszavonására. Ennek híre kirobbantotta a székely felkelést, amelyet 1596 farsangján Bocskai veretett le. Ezt nevezték utólag székely farsangnak.
A nászéjszaka sikertelensége mély nyomot hagyott Zsigmondban. Egy kis prágai kitérő után hazaérve Zsigmond bejelentette: lemond a fejedelemségről, elválik feleségétől, s papi rendbe lép.1597-ben Erdély átengedéséről szerződést kötött I. Rudolffal, s 1598 áprilisában elhagyta Erdélyt, hogy átvegye a kárpótlására rendelt sziléziai hercegséget. Miksa főherceg átvette a fejedelemséget.
Zsigmond azonban megint meggondolta magát és visszavette hatalmát. Hamarosan megint lemondott és behívta Lengyelországból unokatestvérét, Andrást, és rábeszélte a fejedelmi hatalom átvételére. Carillo atya beszámolója szerint Zsigmond "mindenáron el akar válni feleségétől, és az a terve, hogy hozzáadja őt Báthory bíboroshoz, az országot pedig Lengyelországhoz csatolja". A házasság Mária Krisztierna tiltakozása miatt füstbe ment, és a hercegnő 1599 tavaszán végleg elhagyta Erdélyt, Zsigmond pedig Lengyelországba távozott. Báthory András pedig nem azt az utat járta, amiért Erdélybe hívták: jó viszonyt akart kialakítani a törökkel. Ez megpecsételte a sorsát: Mihály havasalföldi vajda támadt rá és 1599.10.28-án Sellenberk falu határában vereséget mért rá. Andrást menekülés közben Székelyföldön megölték. Mihály vajda rövid ideig uralta Erdélyt, önállósuló törekvéseit ellenezte Bécs. Basta generálist küldték ellene, aki 1600.09.18-án Miriszlónál legyőzte az erdélyi nemes bandériumokkal együtt.
Basta serege hatalmas pusztítást vitt véghez Erdélyben, emellett az éhínség és a pestis is szedte áldozatait. A három nemzet rettegve ismerte el a Habsburg-fennhatóságot. A megszállók visszavették a székely szabadságot, Bocskait száműzték. A Csáky István vezette törökös nemesség Erdélyt ismét lengyel befolyás alá kívánta vonni. Bastát rövid időre foglyul ejtve valóságos puccsot hajtotta végre. Visszahívták Báthory Zsigmondot. Basta új sereget gyűjtött, csatlakozott hozzá Mihály vaja is. 1601.08.08-án Goroszlónál legyőzték Zsigmond seregét. Nem sokkal később Basta megölette Mihály vajdát.
Báthory Zsigmond utolsó próbálkozása után Székely Mózes vette át a kezdeményezést, aki török-tatár haddal érkezett Erdélybe, s 1603.05.03-án a szultán beleegyezésével fejedelemnek címezte magát. Azonban uralma tiszavirág-életű volt. 1603.07.17-én Radul havasalföldi vajda Brassó mellett tönkreverte a seregét, Mózes is a csatatéren szenderült jobblétre.
A kezdeményezésben most a száműzött Bocskai következett: Ő és a körülötte gyülekező elégedetlenkedő főurak Habsburg-ellenes mozgalmat robbantottak ki sérelmeik orvoslására. A felkelést a török is támogatta. A felkelést 1606-ban a bécsi béke zárta le, amelyet épphogy túlélt Bocskai.
Rákóczi Zsigmond fejedelemsége:
Bocskai halálával ismét bonyolulttá vált az utódlás. Végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot jelölte meg utódjául, akit a Porta is támogatott.
A trón várományosaként léphetett fel a 18 éves somlyói Báthory Gábor is. A trónkövetelők azonban taktikai hibát vétettek: Bocskai Kassáról Gyulafehérvárra tartó temetési menetének az utódlást törvényesítő funkciót tulajdonítottak, s időt engedtek az Erdélyben tartózkodó Rákóczi Zsigmondnak a fejedelemségért vívott küzdelemben. 1607.02.09-én az erdélyi országgyűlés őt választotta meg szabad választással.
Rákóczi a rendek megnyerésével próbálta megszilárdítani hatalmát. Jogot adott az 1594-ben kivégzett főurak elkobzott birtokainak visszakövetelésére. Lófőség adományozással felsorakoztatta maga mögé a székelyeket. Kitiltatta Erdélyből a jezsuitákat. Helyzetét megkönnyítette, hogy Homonnai kiábrándult a fejedelmi székből, ráadásul Thurzó György nádor is megbízhatatlannak tartotta. A Porta is elismerte a választást. Bécsben és Prágában azonban átmenetinek tekintették az állapotot, mivel Báthory Gábort alkalmasabbnak ítélték a fejedelemségre.
A Habsburg-udvar 1607 nyarán már egyértelműen Báthory mellett döntött, aki a katolizálásra és az ellenreformáció erdélyi terjesztésére tett fogadalmat, így alkalmasnak mutatta magát a királyi kormányzat bevezetésére. Báthory Erdélyben is igyekezett aláásni Rákóczi hatalmát. A fejedelemséghez hajdúfelkelés segítette hozzá. A Nagy András vezette hajdúmozgalom a Bocskai halála után semmissé tett hajdúkiváltságok visszaköveteléséért, a török által támogatott magyarországi fejedelemség kialakításáért szállt harcba. Rákóczi elzárkózott a felkelés megsegítésétől, így Báthorynak csak meg kellett ígérnie a hajdúsérelmek orvoslását és zsoldjába fogadni a hajdúkat. Rákóczi lemondott, Báthoryt 1609.03.07-én emelte az erdélyi országgyűlés a fejedelmi trónra.
Báthory Gábor fejedelemsége:
Báthory eleinte a rendeknek tetsző politika hagyományait követte, békés kapcsolatot alakított ki a két román fejedelemmel, akik letették előtte a hűségesküt.
1608.08. 20-án Kassán békét kötött II. Mátyással. Mátyás segítséget ígért a töröktől független katonai akcióhoz, Báthory pedig lemondott a bécsi békében Bocskainak juttatott királysági területekről. Ősszel megérkezett a Báthory fejedelemségét elismerő szultáni okirat. Báthory háromszor annyi hajdút telepített be, mint Bocskai, akik Mátyástól, a budai pasától és a felső-magyarországi rendektől is biztosítékot kaptak kiváltságaik megtartására.
Ám amint rendezte Erdély kül- és belpolitikai viszonyait, csillogtatni kezdte hatalmát. A moldvai fejedelemmel kötött szerződést felfüggesztette, s városról városra járva kíséretével felélte a polgárok vagyonának nagy részét, s szerelmes természete miatt szétzilálta sokaknak a magánéletét is. Pedig neki is volt felesége, akit Palotsai Horváth Annának hívtak. A házasságkötésre 1607-ben került sor, vagyis a kor felfogása szerint az akkor 18. életévét épphogy betöltő Báthory Gábor idő előtt nősült. A feleségről sokat nem tudunk, azonban az ifjú férj kalandjairól minél többet. Egykorú mendemondák mintegy ezer olyan asszonyról szólnak, akik után mai szóval élve strigulát húzhatott Báthory Gábor. Ezek közül pár rokonával is kikezdett: nagynénjével, Imreffi Jánosnéval, unokanővérével, Dengeleghyné Török Katával és saját testvérhúgával, Báthory Annával is. Rajtuk kívül még Kornis Boldizsár ifjú neje is áldozatul eshetett, ami miatt még merényletet is elkövettek Báthory ellen 1610 elején. A legnagyobb strigulája mindenesetre egy spanyol lovag felesége, Károlyi Zsuzsanna volt, akinek megszerzése után még a trónja is veszélybe került.
Nem mérte fel, hogy az egyébként is meglevő társadalmi feszültségeket fokozni egyet jelent a politikai katasztrófával. Először a régi honos nemesség körében növekedett az elégedetlenség a robbanásig. Leginkább az új nemeseket támogató fejedelmi kegy és a katolikus jogok korlátozása miatt. A Kendi István és Kornis Boldizsár vezette összeesküvés azonban meghiúsult. Kendi Lengyelországba menekült, Kornist pedig 1610.07. 04-én Kolozsváron lefejezték.
A hadjáratok évei:
Miután Báthory visszaállította Moldvával a szerződéses viszonyt, a királyi Magyarország ellen készült, melyet összekapcsolt a lengyel trón megszerzésének és államszövetség létrehozásának tervével. Hamarosan letett erről a szándékáról.
Ezután dél felé fordult és csellel elfoglalta a szászok központját, Szebent (1610 december). Nem szívlelte a szászokat, a vád ellenük a Kend-féle összeesküvésben való részvétel volt.
Ezután Báthory a lengyel királyság felé vezető másik úttal próbálkozott. Szebenből elindulva Serban Radul havasalföldi vajdára támadt. A vajda megfutott ugyan, de a Porta visszafogta Báthoryt a további hadjáratoktól. Azonban Radul nem hagyta annyiban a dolgokat. Szövetséget kötött a brassói szászokkal, majd román, kozák csapatokkal s a Kendi István toborozta lengyel-magyar hadakkal 1611 júliusában betört Erdélybe, s vereséget mért Báthory megcsappant seregére. Ezzel egyidőben csapott Erdélyre Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány is. Báthoryt megmentette, hogy mindkét akció összeomlott, amint megjelent Omer boszniai pasa török serege.
Most már megingott Báthory széke: a szászság, a nemesi ellenzék egyértelműen a félreállítása mellett foglalt állást. A Porta is uralkodót keresett. Választása Ghiczy Andrásra esett, aki Jenő és Lippa várát ígérte a töröknek a támogatásért cserébe. Báthory még le tudta győzni a trónkövetelőt, de elfordulása a töröktől, a Habsburg-orientáció hamarosan vesztét okozta. 1613.04.11-én Pozsonyban megszületett a megállapodás Báthory és a bécsi udvar között. Báthory az elismertetéséért cserébe szavát adta, hogy beengedi a királyi csapatokat Erdélybe.
A tragédia elhárításában ekkor vállalt főszerepet Bethlen Gábor, Báthory egykori főtanácsosa, aki Báthoryval szembekerülve, török földre menekült. Miután megnyerte a szultán támogatását, 1613 őszén Kolozsvárig hatolt és az országgyűléssel fejedelemmé választatta magát. Báthory Váradra hátrált. Itt orvul meggyilkolták.
Egy távoli rossz hírű rokon a Felvidékről: Báthory Erzsébet:
A csejtei vár egykori úrnőjét őrült tömeggyilkosként, leszbikus orgiák szervezőjeként és főszereplőjeként és kannibál lakomák szervezőjeként tartja számon a történetírás. A leghíresebb legenda onnan ered, hogy szűzlányok vérében fürdött, hogy bőre fiatal maradjon. Az egész akkor kezdődött, amikor Erzsébet pofon vágta egyik belső szolgálólányát, aki fésülés közben meghúzta a haját. A pofon olyan erős volt, hogy eleredt a leány orra vére. Egy csepp az úrnő kezére hullt, s amikor letörölte azt, meglepetéssel észlelte, hogy a helyén a bőre sokkal fiatalosabb lett. Erzsébet töprengeni kezdett: ha egyetlen csepp vér ilyen varázsos hatású, milyen hatása lehet egy kádnyinak, amelyben a testét megfüröszthetné? Ezután jött a mészárlás. Sorra öldöste le ifjú szűz szolgálóleányait, akiknek felfogott vérében mindaddig fürdőzött, amíg gaztette ki nem derültek és fogságba került. A feláldozott lányok számát kb. 600-ra becsülték.
A vérben fürdés vádját először a már fentebb említett Nagy Iván kérdőjelezte meg:, aki az alábbiakat írta Erzsébetről: "Ez volt a csejthe-vári szörny, ki ha vérrel nem mosdott is, mint a hagyomány állítja, de bizonyos hogy számtalan ártatlan nőt legyilkoltatott és ezeknek kínzásában különös kedvét lelte, míg 1610-ben, tettei kitudódván, elzáratott". Rexa Dezső 1908-ban a következőket írta róla: "A vércsepp legendája a népképzelet világában született, a népében, mely a való dolgokról csak az igazság foszlányait kapta, amelyek éppen arra elegendők, hogy az, aki győzi képzelettel, azokról valami különösen érdekeset, izgatót gyártson": Szerintem Erzsébet szadista elmebeteg volt. Ha betegsége előbb lett volna közismert, akkor a "sadismus betegségben báthorizmus lett volna az elnevezése". Az újabb kutatások is a szadizmus tényét erősítik meg. Tehát Báthory Erzsébet nem fürdött szűzlányok vérében, ez csak szájhagyomány alapján terjedt el róla.
Sásdi Tamás
Felhasznált irodalom:
- Nagy László: A rossz hírű Báthoryak, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1985
- Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség, Vince Kiadó, Bp., 2000.