Husvét, husvét! a kábult emberek
          harsogva mennek templomi zászlókkal
          tüzes-piros nagyszombat alkonyán.
          Templomokból kibug az orgona.
          a világ ujjong, kongnak a harangok
          és körmenetre siet az anyám.

          Szobám sötétedik, nehéz szivem
          s azt gondolom: be jó is lenne már,
          ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,
          szivemnek sánta lába meggyógyulna
          s tüzes-piros nagyszombat alkonyán
          mehetnék egyszer én is körmenetre.

          Sok éve egyszer mentem az uccákon.
          Szememből lassan könny hullott az utra,
          könnycsepp és bánat, hervadás, halál -
          Sok esztendős könnyek száraz nyomában
          az életrekelt nagyszombati Krisztus
          kicsi szobámba vajjon eltalál?

          Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca,
          lelkem fala sugárzón hirdeti,
          hogy megbékéltünk, nincsen haragunk.
          Künt körmenet lesz, kongnak a harangok,
          de mi Krisztussal, a drága Krisztussal
          nagyszombat este ketten maradunk.

Kolozsvár, 1927. április 18.