Népünk történelmének dicső pillanatait beárnyékolják a komor események. Ezek közül a legtragikusabb az, amelyre ma emlékezünk: az aradi vértanúk napja. Az 1848. október 6-i bécsi felkelés első évfordulóját véres bosszúval ülte meg a király. Az aradi vár börtönében a szabadságharc 12 tábornoka és egy ezredese várta a halálos ítélet végrehajtását. Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt.
Az ítéletet 1848. október 6-án reggel hajtották végre: reggel fél hatkor a golyó általi halálra ítélt négy tábornokot kísérték a vesztőhelyre Lázár Vilmos ezredest, gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József tábornokokat. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés,
ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.
Reggel hat óra után a kilenc, akasztófára ítélt kivégzésére került sor. A hóhér először lovag Poeltenberg Ernő
tábornokon hajtotta végre az ítéletet. Ezután Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly és Nagysándor József tábornokok következtek. Az akasztottak sorában a hatodik a szabadságharc legfiatalabb tábornoka, gróf
Leiningen-Westerburg Károly volt. Egyedül ő viselte honvédtábornoki egyenruháját, miután az őröket megvesztegette és egyedül ő kért szót a kivégzés előtt: tiltakozott a vád ellen, mely szerint Buda bevételekor
császári tiszteket végeztetett ki; esküvel fogadja, hogy ilyet nem tett. Ezután Aulich Lajos, Damjanich János tábornok következett. Utolsóként gróf Vécsey Károlyon hajtották végre az ítéletet. Az ő büntetését azzal
súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs.
A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.
Haynau kötél általi halálra ítélte gróf Batthyány Lajost az első magyar miniszterelnököt. Elrendelte, hogy a kivégzésnek október 6-án, Latour hadügyminiszter halála napján kell megtörténnie. A büszke gróf éjjel a
siralomházban olyan mély sebet ejtett a nyakán, hogy elkerülte az akasztást. Így Pesten "por és a golyó" végzett az első magyar miniszterelnökkel.
Október 7-én hajnalra az aradi kivégzőhelyről négy vértanú holtteste eltűnt: Damjanich közeli rokona, Csernovics Péter, Temes megye főispánja egy közvetítő révén 100 aranyat adott a hóhérnak Damjanich,
Láhner, Vécsey és Leiningen holttestéért hogy méltó módon temethessék el őket.
A hazáért életüket áldozó vértanúk emléke legyen örökké áldott.
Topor István