1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor a német tüzérség és a légierő összehangolt támadást indított a sztálini Szovjetunió ellen. Minden idők legnagyobb támadó haderejét majd három millió birodalmi katonával, 3600 harckocsival, 2700 repülőgéppel, 750 000 löveg, mentő- és teherjármű elé fogott lóval, 17 hadosztállyal, 13 gépesített hadosztállyal kezdte meg a hadműveleteket. Ez a hadjárat azonban különbözött az összes eddigitől abban is, hogy „nem egyszerűen hódító hadjáratnak, hanem megsemmisítő háborúnak indult”.
1941. március 30-án Hitler 100 rangidős német tábornok előtt majdnem három órás beszédet tartott. Ebben a beszédében „két világnézet harcáról” beszélt, amelynek legfontosabb céljául a bolsevizmus felszámolását jelölte meg. A Führer arról is beszélt, hogy a szovjetek elleni háborúnak egy teljesen új felfogásban kell zajlania. A német hadsereg korábbi hadjáratait „túl humánusnak” nevezte. Ebben az új küzdelemben nincs kegyelem. Ennek megsemmisítő háborúnak kell lennie. Hitler legfőbb célját szolgálta az a két hadparancs, amelyet a Wehrmacht vezérkara léptetett életbe. Az egyik parancs az ún. „Komissarbefehl”-t, a Vörös Hadsereg. politikai biztosaira vonatkozott. Ők nem hadifogolyként kezelendők, valamennyi politikai biztost azonnal agyon kell lőni. A másik parancs a fegyveres ellenállók „kíméletlen kiiktatására” adott utasítást. Eszerint az ellenállónak tartott személyeket hadbíróság elé állítás nélkül, a helyszínen azonnali kivégzéssel kell büntetni. Ha az elkövetők nem kerülnek kézre, akkor az adott település ellen a „kollektív erőszakot” kell alkalmazni. A német katonák által elkövetett bűnök nem üldözendők. Kivételt csak két eset képez: a nemi erőszak és a fosztogatás.
Hitlernek a Szovjetunió elleni hadjáratában a fő cél mellett még két másik cél is szerepet kapott. Az egyik az Atlanti-óceántól az Uralig terjedő birodalom eszméje, a másik pedig gazdasági: a Szovjetunió magtárait, olajmezőit és haditartalékait akarta megkaparintani. Mint arra Till Hein német történész rámutatott, a Führer agyán azért már a kezdet kezdetén átfutott a kétely a vállalkozást illetően. Bizalmas körben ugyanis ezt mondta: „Úgy érzem, mintha egy sötét, ismeretlen térbe nyitnék be, anélkül, hogy tudnám, mi van az ajtó mögött”.
Június 22-e hajnalán csaknem 1000 kilométer széles frontszakaszon, a Keleti-tengertől a Kárpátokig bontakozott ki a támadás. A német hadsereg szervezetileg három nagy alakulatból állt. az „Észak” hadseregcsoportot von Leeb vezértábornagy irányította. Az ő feladatuk volt a Baltikumon keresztül Leningrád felé nyomulni. A „Közép” hadseregcsoport parancsnoka von Bock vezértábornagy azt a feladatot kapta, hogy Minszk és Szmolenszk elfoglalása után Moszkva ellen támadjon. Ahogyan a Führer parancsa is szólt: „A cél neve Moszkva – ezt minden emberünknek tudnia kell”. A „Dél” hadseregcsoport Rundstedt parancsnoksága alatt Ukrajna elfoglalásáért felelt.
A Wehrmacht haditerve ezúttal is a Blitzkrieg-re (villámháborúra) épült. Még az őszi esőzések beállta előtt térdre kell kényszeríteni „az orosz medvét”. Ezért a gyorsaság lényeges elemmé vált. Ahogyan az egyik katona naplójában olvasható: „Pihenők nincsenek, csak üzemanyagért állunk meg. Enni menet közben vagy rövid tankolási szünetekben tudunk. Csak egy célunk van: Moszkva”.
A német hadsereg már az első órák alatt elfoglalta a határvidéket. Alig három héttel később már csak 350 kilométerre voltak Moszkvától. Ám hamarosan olyan nehézségekkel találták magukat szembe, amelyre a német stratégák az íróasztalok mellett nem számítottak. A szovjet katonák makacs ellenállása jelentős veszteségeket okoz, a elapadnak a tartalékok, egyre erőteljesebb partizán tevékenységgel kell számolniuk, és végül, de nem utolsó sorban az ősz beálltával, az esőzések következtében járhatatlanná váló utak lassítják le a német előrenyomulást. Ezzel pedig kezdetét vette a német hadsereg pusztulásba való menetelése.
Források
Ránki György A második világháború története
Till Hein: Menetelés a pusztulásba. GEO Magazin. 2011. március
Topor István