A nagykárolyi születésű Károlyi (Károli) Gáspárt eredetileg Radicsics Gáspárnak hívták. A Károli nevet szülővárosa iránti szeretetből vette fel. Az 1550-es években Méliusz Juhász Péterrel egyidőben Wittenbergben tanult, de Svájban is megfordult. 1562-ben tért vissza Magyarországra. 1563-ban Göncön lett prédikátornak, majd esperes. Az 1580-as évek közepén rövid ideig Tállyán lelkészkedett, ám hamarosan visszatért Göncre
és itt működött haláláig.
1. ábra A vizsolyi református templom tornya. Fotó: Topor István
1563-ban Debrecenben jelent meg meglehetősen érdekes című könyve a Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul, melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmeknek szerencsétlenségeknek, És micsoda jelenségekből esmerhetjük meg, hogy Istennek ítéleti közel vagyon.
Munkáját Gönc földesurának, Dobó Domonkosnak ajánlotta. A Két könyv... szónoki hevületű, erőteljes nyelve a művet a reformáció egyik legjobb prózai alkotásává avatta.
Károli legjelentősebb tette a Biblia magyar nyelvű elkészítése volt. 1586-ban kezdett munkához. Egyes
források szerint hat, mások szerint három református lelkésztársa segített a hatalmas terv kivitelezésében. Az Ószövetség szövegvizsgálata három segítőt valószínűsít. Az Újszövetséget egyedül fordította. Forrásul a Vulgata latin és a Septuaginta görög szövegét használta, de ezek mellett más könyveket is tanulmányozott, így Immanuel Tremellius latin, valamint Beza latin és görög Bibliáját, Székely István és Heltai Gáspár zsoltárfordításait.
Így ír erről a munkáról: "Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását ..."
Munkája elvégzésében jelentős anyagi segítséget kapott Rákóczi Zsigmond egri kapitánytól és ecsedi Báthory
István országbírótól. Az ő segítségükkel sikerült a vizsolyi nyomdát Németalföldről hozatott betűkészlettel kiegészíteni, illetve Lengyelországból papírt hozatni. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték és 1590. július 20-án fejezték be az Abaúj megyei Vizsolyonban Matskovit Bálint e célból odatelepített nyomdájában.
A Vizsolyi Biblia 2412 oldal terjedelmű, súlya kb. 6 kg. Másfél év alatt kb. 800 példányban készült el.
Ebből 52 maradt fenn, közülük 24 országhatárainkon kívül van. Egy eredeti példány látható a vizsolyi templomban is.
2. ábra A templomban látható Vizsolyi Biblia. Fotó: Topor István
Az Európa Kiadó Magyar Helikon osztálya 1981-ben külön e célra készített papíron kiadta hasonmás kiadásban a Vizsolyi Bibliát, ezzel is méltatva e könyv irodalomtörténeti és nyomdatörténeti jelentőségét.
A Vizsolyi Biblia megjelenése két területen hatott igazán. Egyfelől óriási mértékben hozzájárult a magyar
reformáció megerősödéséhez, másfelől elősegítette a könyvnyomtatás meghonosodását és az irodalmi magyar nyelv tökéletesedését. Bibliafordításának szétsugárzó ereje által vált általánossá az a bibliai, ótestamentumi stílus és világkép, amelyet a reformáció énekirodalma is népszerűsített.
Károli munkájának példátlan sikere volt a magyar protestánsok körében, amihez persze hozzájárult az is, hogy a katolikus ellenreformáció állandóan támadta. Károlyi fordítását kisebb változtatásokkal közel háromszáz kiadásban nyomtatták újra.
2015-ben Károli Bibliáját hungarikummá minősítették. Az indoklásban a következő áll: "A magyar nyelvi és
magyar történelmi hatástörténete miatt kiemelkedő nemzeti kulturális értékünk, mely ugyanakkor a nemzeti értéktár kereteit is szétfeszíti, hiszen tartalmilag vizsgálva (Szentírás) az egyetemes keresztény vallás értékközvetítője (tehát több dimenziós érték.)".
Összeállította: Topor István