"Ha valaki arra adná magát, hogy a 16. század családi életét, mint szellemi és erkölcsi életünk alapját megírja, s ha nemzeti szempontból szépet és lélekemelőt akarna írni: akkor a Zrínyi lányok múltját takaró fátyolt kell csak föllebbentenie. Ez a tragikus sorsú család nemcsak hősöket, mártírokat adott a hazának, de nagyasszonyokat is, akik egy egész nemzedéknek áldását vitték magukkal a sírba." Takáts Sándor
Férfiakról még csak-csak, de nőkről nagyon kevés adat maradt fenn a XVI – XVII. századból. A nemesi, vagy akár arisztokrata asszonyokról szinte semmit se mondanak évkönyveink, saját leveleik a források életük felderítésére. A kor szokása szerint a gyermekeket kilenc- tízéves korukba más családokhoz küldték tanulni. A leányokat külön mesterek nevelték, gyakran apácák. Az ott nevelődők és a szolgák a ház urát édesapjuknak, az úrnőt édesanyjuknak nevezték és tartották. Szolga volt a neve mindenkinek, akár nemes, akár jobbágy volt az illető, ha szolgált. Szokás volt az egy udvarban nevelődő legények és leányok között szövődő kapcsolat, esetleg házasság. A kastélyok életében a menyegző volt a legnagyobb ünnep, a hétköznapok munkával teltek. A gazdaság és a háztartás vezetésére, szerénységre, egyszerűségre nevelték a lányokat. Amikor az 1563-as koronázásra a meghívó a feleségeknek is szólt, Batthyány Ferenc így válaszolt: "Az nehezen fog menni! Fényes pompa kéne ehhez, ami a magyar asszonyoknál hiányzik."
A szigetvári hősnek, Zrínyi Miklósnak első feleségétől, Frangepán Katalintól 13 gyermeke született. 1543-ban házasodtak össze, s Zrínyi hatalmas vagyont nyert feleségével. Macskási Boldizsár neje hűtlenségi ügyében Teleki Mihályhoz írott levele szerint Frangepán Katalin húszévi házasság után titokzatos körülmények között halt meg, de rajta kívül a szigeti hőst senki nem gyanúsította feleséggyilkossággal. Katalin asszony 1561-ben halt meg. A csáktornyai Szent Ilona templom kriptájába, a Zrínyi család nyughelyére temették. Zrínyi György (1549-1603) ide vitette díszkísérettel édesapja levágott fejét, hogy katonai tiszteletadással első felesége mellé temessék.
Zrínyi Miklós második felesége Rosenberg Éva volt, tőle egy fia, János született. Mivel a cseh grófnő nem taníthatta volna magyar nyelvre és gondolkodásra a gyerekeket, az apa főúri udvarokban neveltette őket. Így ír 1561-ben Batthyány Ferencnek: "... ím odaküldtem három lányomat nagyságodhoz, ... és kérem, hogy te kegyelmetek asszonyommal egyetembe oktassátok és tanítsátok őket, hogy az anyjuk nyomát kövessék és annak jó hírét-nevét viseljék... Az két fiamat is oda szomszédságba küldtem Veresvárra, mert Bécsbe azt mondják, hogy halnak, és nem merném odaküldeni őket. Kegyelmednek ajánlom azokat is, parancsoljon kegyelmed nekik, és szolgálnak kegyelmednek." Zrínyinek a Batthyány udvarhoz fűzött reményei valóra váltak: mind a hét lánya kitűnő nevelést kapott.
Közülük elsőnek Ilona ment férjhez Országh Kristófhoz 1560. január 7-én, akit apósa nagyon szeretett, leveleiben kedves fiának szólított. Másodiknak Kata ment feleségül Thurzó Ferenchez, harmadikként Kata Batthyány Boldizsárhoz. Szigetvár elestéig, ég három lány kezét kérték meg. Zrínyi György 1568-ban írta a királynak, hogy még atyja életében eljegyezte magának Perényi János Orsolyát, Thurzó Elek Borbálát, és Homonnai Drugeth Miklós Margitot. Perényiék lakodalma elmaradt, Zrínyi György egy 1570-ben kelt levélben arról számol be, hogy az ő szerelmetes húgát, Orsolyát Bánffy Miklósnak adta. A hetedik leánynak, Magdolnának eljegyzéséről van biztos adat: bátyja jelenti a királynak 1583 decemberében, hogy Telekessy István eljegyezte őt.
Zrínyi Margit
Kevés emlék maradt fenn róla, de azok mind dicsérően említik nevét. Homonnai Miklóssal való esküvőjére 1569-ben került sor, bár az eljegyzés még Zrínyi Miklós életében megtörtént. Szerencsés, boldog házasság lett. Homonnai minden írása arról árulkodik, hogy kölcsönös szeretetük sohasem gyengült. Margit értett a vezetéshez és a tekintély megtartásához, ezzel nemcsak férje dolgát könnyítette, de udvarának jó hírét is növelte. Mint minden Zrínyi lányt, őt is a jótékonyság, nagylelkűség és szelídség jellemezte. A testvérek nagyon szerették egymást, a körmendi levéltárban sok olyan levél van, melyekben egymást köszöntik, hívogatják. Amikor 1579-ben Homonnai Miklós török fogságba esett, Zrínyi Margit mindenét pénzzé tette, hogy urát kiválthassa. Ez sikerült is neki, de csak betegen hozhatta haza. Homonnai végrendeletéből kiderül, mennyire szerette feleségét: "Ezüstöt, aranyat, drágaköveket és egyebeket hagyom az én szerelmes feleségemnek Zrínyi Margit asszonynak, tulajdon őmagának. Erre pedig szabadságot adok neki, hogy ezt valakire akarja hagyni, vagy gyermekeinek, vagy egyebeknek, szabad legyen vele. Emellett gyermekeimnek is az minemű sommát hagytam, abban is szabad legyen elvenni magának az mennyit akar, és arra hagyni, az kire akarja... Az mi én jószágom birodalmát illeti, úgy hagyom az én feleségömet benne, hogy úgy bírhassa, amint én most bírom, azon birodalomba mindaddig, ameddig az én nevemet viseli." Segítségképpen, főgyámnak unokatestvérét, Homonnai Istvánt nevezte meg, mert megbízott benne, de az mindenéből kiforgatta az özvegyet és az árvákat. Hiába támogatták Margitot nagyhatalmú fivérei, sógorai, sőt maga a király is, az erőszaktól soha vissza nem riadó gyám mindent megtartott, míg 1599-ben meghalt. Margit asszonyról annyit lehet tudni, hogy 1588-ban még élt, s annyi vigasza volt, hogy három lányát - Annát, Erzsébetet és Borbálát - biztonságban tudhatta, esküvőjüket azonban nem érte meg. Fiatalon lett özvegy, de férje iránti szeretetét mindvégig megőrizte, hisz könnyíthetett volna életén, mégse ment újra férjhez.
Zrínyi Dorica
A Batthyány-udvarban nevelődött, ott ismerkedett meg jövendő férjével, akivel 1566. január 30-án tartották menyegzőjüket. Batthyány Boldizsár nagy műveltségű fiatalember volt. Szerette a zenét, udvarában kitűnő muzsikásokat tartott, olvasta hazai és külföldi protestáns írók és tudósok műveit, társalgott és levelezett velük. Balassi Bálinttal is váltott levelet.
Kétségtelen, hogy Dorica is áttért az új hitre, bár ez írásai alapján nem derül ki, csak annyi, hogy mélyen hitt. Házaséletük sikeres volt, megbecsülték egymást. Jók és kedvesek voltak egymáshoz, őrizték kapcsolatuk meghittségét. A fiatal férj ideje nagy részét felesége mellett töltötte, először három év után kellett hosszabb időre távoznia.1569.május 23-án így ír Dorica: "Nagyságos és énnekem szerelmes uram, bizony itt fönn szintén úgy vagyunk, mintha egy tömlöcben volnánk, mert néha annyira elunom magamat, hogy nem tudok mit mivelni!" E sorok férje hiányáról árulkodnak, mert egyébként idejét lekötötte a gazdálkodás (férjétől is vetőmagot kért), ügyelt a borfejtésre, a halastavak karbantartására, háznépével font és varrt. 1570.július 4-én "igen szép cseresnyét" küldött szerelmes urának, a mellékelt levélben pedig: "Egy szoknyára való posztót vegyen; mert ez immár mind kiszakad a nyakamból, és három rőf kenderbársonyt, kemencének való föstéket, egy rőf porgománt küldjön kegyelmed" -írta. Komolyabb dolgokkal nem terhelte férjét. 1572. március 8-án: "... adom tudtára kegyelmednek, hogy Isten leánymagzattal szerette meg kegyelmedet... Szívem szerint akarnám, hogy az keresztelésen Kegyelmed otthon lehetne." A 17. század főúri asszonyai – ha tudtak is írni – leveleiket íródeákkal íratták. Így esett, hogy a deák Dorica tudta nélkül (?!) számon kérő levelet írt Orsikának, bizonyos hétforintnyi meg nem adott adósság miatt. Miután kiderült az íródeák csínytevése a nővérek együtt nevettek.
Batthyány Boldizsár korán meghalt, ekkor az uradalom kezelésének terhe Dorica vállára nehezedett. Ferenc fia a német Poppel-Lobkovitz Évát vette feleségül, aki tökéletesen megtanult magyarul, s gyakran levelezett új rokonaival. Dorica nagyon ragaszkodott menyéhez, mindvégig kiváló kapcsolatban voltak; Éva asszony betegségében szeretettel és odaadással ápolta anyósát. Zrínyi Dorica megtalált utolsó levelét 1617. október 12-én menyének írta "Szerelmes lányom" megszólítással. Nem sokkal később meghalt. Rokonai még halála után is nagy szeretettel és tisztelettel emlegették, mert egész életében példát mutatott családjának és az udvarában nevelődő fiataloknak. Tudta, hogy Zrínyi Miklós lányát sokan figyelik, ezért gondosan ügyelt rá, hogy élete példás legyen.
Zrínyi Kata
Ő is Batthyány Ferenc udvarában nevelkedett, itt leste el a majorkodás, kertészkedés, házimunka minden titkát nevelőanyjától, Bánffy Katától. Ott ismerkedett meg Thurzó Ferenccel, volt nyitrai püspökkel, aki mint családjának utolsó férfisarja pápai engedéllyel, közel ötvenedik évéhez vette feleségül Kosztka Borbálát, majd annak halála után 1562. június 21-én a 14 esztendős Zrínyi Katát. Thurzó maga írja a királynak, hogy katolikus szertartás szerint vezette oltárhoz feleségét, vagyis ez időben még nem lehettek protestánsok. Mivel Thurzót kötelezettségei gyakran szólították el otthonról, a gazdaság gondjai a fiatalasszonyra maradtak, aki kiválóan helytállt. Amikor Thurzó a protestáns valláshoz csatlakozott, Kata is az új hitre tért. Öt gyermekük született, köztük Thurzó György, a későbbi nádorispán. Édesapja halála nagyon megviselte Katát, egy éven át betegeskedett. Mire jobban lett, férje betegedett meg. 1574-ben halt meg Árva várában, végrendeletében mindenét feleségére és gyermekeire hagyta. Zrínyi Kata haldokló férje szóbeli rendelkezéseit is híven betartotta, erről tanúskodik a következő adománylevél: " Én, Zrínyi Kata asszony, az nagyságos Bethlenfalvai Thurzó Ferenc uram szerelmes házastársa, adom mindenkinek tudtára, azkiknek illik ez én levelem rendibe, hogy az én szerelmes uram, az nagyságos Thurzó Ferenc aminemű Jeszenic nevű falut Ricsó várához valót szánt volt egészsége korán az ő régtől fogván való jó szolgálatjáért Abaffy János molnával és minden hozzátartozójával, miért hogy ezt éltében el nem végezhette, erről halála óráján is emlékezetet tőn, és azt hagyta, hogy én őneki megadjam. Azért noha az én adományom keveset teszen, de mindazonáltal az én szerelmes uram hagyomása szerint neki adtam minden hozzátartozójával egyetembe, úgyhogy nekünk és az mi gyermekeinknek híven és jámborul szolgáljon, s ezután bírja, mint az övét, sőt intem az én gyermekeimet, hogy ők is vele, s még az maradékival is úgy cselekedjenek ennek utána is, amint illik jámbor és hív szolgával cselekedni, mely felül megírt dologról adtam az én pecsétes levelemet kezem írásával megerősítettet."
Két évvel férje halála után, még mindig csak 26 évesen feleségül ment Forgách Imréhez, akit kiváló fiatalemberként írtak le. Külföldi egyetemeken tanult művelt, sokat olvasó ember volt, szép vagyonnal. A Thurzó árvákat sajátjaiként nevelte, erről az esztergomi káptalan is megemlékezett. A Thurzó gyermekek gyámságáért (vagyis a vagyonért) elkeseredett harcok, pörök kezdődtek a Thurzó testvérek és Forgách között. Katát segítették fivérei és sógorai, így a hosszadalmas harcok végén megnyerte a pert, visszakerült hozzájuk a gyámság és a vagyon. Kapcsolatukból öt leány és egy fiú született, akiket szintén nagy gonddal és szeretettel neveltek. Megszerezték a hatalmas trencséni uradalmat, ahol az összeírások szerint minden népesebb faluban létesítettek szegényházat, s a hévizek mellett fürdőházakat a szegényeknek. Zrínyi Kata terjesztette a református hitet, birtokain magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak, támogatta a szegény, de tehetséges diákokat. Rendelkezett a prédikátorok erkölcsi és anyagi jólétéről. Rendeletekkel és szigorú büntetésekkel kényszerítette népét hogy mindenki templomba járjon, igét hallgasson és a hitét megtartsa. Ugyanakkor az udvarbíráknak meghagyta, hogy a jobbágyokon soha egy pénzt se vegyenek törvény nélkül, s ok nélkül bántalmazni ne merjék őket. Az új hit el is terjedt Trencsén vármegyében.
1585. tavaszán közel a szüléshez így ír:"... szerelmes szívem, én édes uram, kegyelmedet kérem, hogyha kegyelmed engem szeret, ne késsék kegyelmed ott, hanem siessen haza!" Hiába sietett Forgách Imre: azon a tavaszon meghalt egyetlen fia, Simon, újszülött kislánya, majd április 26-án Zrínyi Kata is. Férje kedves lakhelyén, Bicsén temette el, s őszintén gyászolta őt.
Zrínyi Miklósné, Löbl Mária Zsófia
Korai halálával kétéves fiát és alig nagyobbacska lányát hagyta árván Zrínyi Miklós a költő, hadvezér, akiknek neveltetéséről, jogaik védelméről özvegyének kellett gondoskodni. A bán funkcióit és méltóságait öccse, Péter kapta meg, aki hamarosan beköltözött a családfőt megillető csáktornyai várba. Közös döntés alapján Löbl Zsófia családjával szintén ott maradt, s onnan irányította gyermekei birtokának ügyeit erős kézzel. A vagyonelosztás kérdései és az együttlakás azonban komoly vitákat gerjesztett, amit súlyosbított Frangepán Katalin és Löbl Zsófia személyes ellentéte; mígnem Zrínyi Péter hadi veszélyre hivatkozva Távozásra szólította fel sógornőjét. Zsófia ekkor gyermekeivel Varasdra költözött. A zágrábi káptalan küldöttei 1670. március 16-án részletes jegyzéket állítottak össze Csáktornyán maradt ingóságairól. Zrínyi Péter letartóztatása után a császári végrehajtók tiszteletben tartották Löbl Mária Zsófia birtokjogát.
Zrínyi Miklós 1646-ban vette el régi szerelmét és múzsáját Draskovics Mária Euzébiát, aki 1650-ben meghalt. Ezután ismerkedett meg Bécsben az előkelő származású Löbl Mária Zsófiával, aki anyai ágon (Ráttkay Anna) a horvátországi magyar nemességhez tartozott. 1652. április 30-án házasodtak össze. Zsófia nem hasonlított a szépséges Euzébiához, de bájos teremtés volt, akit később is "kis asszonyka"-ként emlegettek gyönge alkata miatt. A házassági szerződést az év tavaszán írta alá Zrínyi, ebben jelentős vagyont adományozott olyan feltétellel, hogy az ő korábbi elhalálozása esetén feleségétől semmit el ne vehessenek, akár új házasságra lép, akár nem. Mivel a szerződés érvényesítéséhez öccse aláírása is kellett, Zrínyi Péter maga és összes gyermekei nevében a kötelezvényt helyesnek és jogi érvényűnek ismerte el, visszavonhatatlanul. 1663-ban a haldokló Zrínyi Forstall Márk és Guzics Miklós előtt szóban is megerősítette végakaratát, hogy minden csáktornyai ingó és ingatlan vagyona a várnéppel és szolgákkal együtt feleségét illeti.
Új feleségével Csáktornyára érkezve Zrínyi Miklós alkalmazkodott a "kis asszonyka" csöndesebb, egyszerűbb erkölcsű életviteléhez, beszüntette a korábbi nagy vendégjárást. Zsófia asszony meghitt családi életre vágyott, s ezt férje biztosította neki, főleg mert épp nem volt háború. A vadkan okozta tragikus halál után az özvegy lett a Bécsben 1662-ben született Ádám fiuk gyámja, s ráhagyta saját ausztriai és azon kívüli birtokait, így anyja révén Zrínyi Ádám az udvari arisztokrácia tagja lett. Zsófia 1676-ban halt meg.
Zrínyi Péterné, Frangepán Katalin
Kortársai szerint nála erényesebb és kitűnőbb asszony nem volt. Egy leírás alapján Katalin "... gyenge, kicsiny, arca szép, nagy hatással volt férjére. Nagyra törő, bátor a nőiesség rovására férfias bátorság lakozott benne".
Magyarul nem beszélt, de arra gondja volt, hogy János fia megtanulja a nyelvet "mert szégyen lenne, ha nem tudna" - írta Széchy Máriának horvátul. Legidősebb lánya Ilona tisztán látta, hogy édesanyja uralkodik a házon, s mindenki neki engedelmeskedik, de sokat tanult tőle: Munkács ostrománál például a sebesültek fájdalmait enyhtette a tőle megismert főzettel.
Katalin 1641-ben ment feleségül Zrínyi Péterhez. Mélységesen gyűlölte a Habsburgokat, ezért olyan férjet keresett Ilona leányának, aki nemcsak a vagyont gyarapítja, de segít megdönteni a Habsburg hatalmat. Jól ismerte Báthory Zsófiát, tudta tehát milyen nehéz sors vár lányára, de úgy gondolta, a cél mindennél előrébb való. (Ilona szerencséjére a fiatal Rákóczi beleszeretett híresen szép feleségébe, s más várba költözött vele.) Zrínyi Miklós halála után az addiginál is rosszabb viszonyba került sógornőjével Löbl Mária Zsófiával, és nemcsak a vagyonelosztás miatt, hanem személyes osztrák-gyűlölete okán is. A Wesselényi-féle összeesküvőknek egyre több pénz kellett, emiatt Zrínyi Péter honvédelmi érdekekre hivatkozva , felesége hatására magának követelte Csáktornyát, és a várból való távozásra szólította fel sógornőjét. Az összeesküvés leleplezése és Zrínyi Péter Bécsbe távozása után Frangepán Katalin ellenállás nélkül átadta Csáktornyát Paris Spankaunak. Az ezt követő dúlásban, fosztogatásban a tisztek elöl jártak. Őt magát a grazi kolostorba toloncolták, ahol megőrült, szenvedésétől csak a halál váltotta meg. A gyenge szívű Zrínyi Péter talán csak egyszer nem hallgatott apró, de nagy akaratú feleségére: hiába könyörgött Katalin, hogy ne menjen Bécsbe, mert kelepcébe csalják. Nem bízott a Habsburgokban és igaza volt.
Frangepán Katalin műfordító is volt, többek közt egy imádságos könyvet fordított le németből horvátra "Útitárs" címmel, amely 1661-ben jelent meg Velencében. 1673. november 13-án halt meg.
Írta: Márk Éva
Márk Éva: A Zrínyiek leányai és asszonyai
