Winston S. Churchill: Az angol ajkú népek története

2012.11.05 22:02

 

Churchill neve láttán és hallatán az olvasónak azonnal a politikus jut eszébe, aki a II. világháború szörnyűséges éveiben Nagy-Britannia miniszterelnökeként 1940. május 13-án elmondott híres parlamenti beszédében "vért, verítéket és könnyeket" ígért ugyan az angoloknak, de győzelemre vezette nemzetét a fasizmus elleni küzdelemben.

Kevesen tudják, hogy Sir Winston történetíróként is jelentős alakja a 20. századnak, azt talán pedig még kevesebben, hogy történeti tárgyú irodalmi munkásságáért 1953-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A díj odaítélésében az I. világháborúról szóló, 1923 és 1931 között keletkezett, valamint az 1948 és 1953 között írt A második világháború című munkáit értékelte nagyra a bizottság.

A háború kirobbanása előtt kezdett hozzá az angol nyelvet beszélő népek történetének megírásához. Miután Németország 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot és ezzel kezdetét vette a második nagy világégés, szeptember 3-án Churchillt kinevezték az angol haditengerészet élére. Új feladata arra kényszerítette, hogy az akkor már félmillió szóból álló könyvének kéziratát félre tegye.  A téma folytatására csak 1956-ban került sor. A négy kötetre tervezett mű első két darabja 1956-ban látott napvilágot. Az első kötetben Britannia születését (The Birth of Britain) dolgozta fel, a második kötet az Újvilág címet (The New World) kapta, amelyben a nagy földrajzi felfedezéseket követő angol terjeszkedésnek, az Újvilág meghódításának és birtokbavételének eseményeit dolgozta fel. Egy évvel később (1957-ben) adták ki a harmadik kötetet A forradalom kora (The Age of Revolution). Ennek témája az angol polgári forradalom története. 1958-ban a negyedik kötettel fejezi be művét (The Great Democracies), amelyben az angol ajkú népek történetét az első világháborúhoz vezető eseményekig dolgozta fel.

Churchill kikérte kora legnevesebb egyetemi tanárainak véleményét és segítségét is műve megalkotásához. A hatalmas munka fogadtatása kedvező volt. Sokan méltatták, de talán J. H. Plumb történész ítélte meg a legpontosabban a művet. „Ez a mű fent fog maradni; nemcsak azért, mert Sir Winston írta, hanem azért is, mert megvannak a saját erényei: elbeszélő ereje, találó ítéletei a háborút és a politikát, a katonákat és az államférfiakat és főleg azt illetően, miképp gondolkodtak az angolok birodalmuk fénykorában, és hogyan éreztek a múltjukkal kapcsolatban”.

A négykötetes mű Christopher Lee kétéves munkájának eredményeként 1998-ban egyetlen kötetben jelenhetet meg.

Az Európa Kiadó gondozásában 2004-ben megjelent Churchill művet ajánlom mindazoknak, akiket érdekel az angol történelem, és kedvelik az elbeszélő jellegű történeti munkákat.”

 

Topor István