1679-ben született Tolna vármegyei kisnemes, ősrégi magyar család sarja. A Rákóczi-féle szabadságharc egyik legfiatalabb főtisztje, félelmetes hírű portyázó, 1705-ben már ezeres kapitány, 1706-ban brigadéros. A dunántúli hadjáratok legnépszerűbb alakja, vitézségével szerezte hírnevét. Rettegett bajvívó volt, a hagyomány szerint 72 labanc tisztet győzött le személyes párviadalban. A romló esélyek láttán 1707-ben felvette a kapcsolatot a labanc Pálffy Jánossal, azonban átállási tervét felfedték, és 1708-ban Kőszegen több tiszttársával elfogták, épp azon a napon. amikor a fejedelem tábornokká nevezte volna ki. A kuruc hadbíróság halálra ítélte és II. Rákóczi Ferenc parancsára kivégezték.
Korábban még úgy szólt a kuruc nóta:
Hej, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi,
Magyar vitézek nemes vezéri...
Az árulási szándék után költött vers, a "Búcsúzó ének" már szabadkozó hangot üt meg:
Jól tudom, hogy vagynak nékem sok irigyem,
Kik hazugságokat gondoltak ellenem,
Kikben soha bizony semmi tudtam sincsen,
Azon igyekeznek, hogy elejtsék fejem
Unokatestvére volt a hős brigadérosnak, béri Balogh Ádámnak (Bezerédi édesanyja béri Balogh Klára volt), akit közeli rokonával ellentétben a császáriak fogtak el és végeztek ki.
|
|
