Ocskay László; és ki volt Ocskay László?
1680 körül született - a pontos dátum akkortájt nagyuraknál sem volt mindig ismert - köznemesi családból. Tizenöt évesen huszár lett Pálffy János ezredében, de karakterével (jellemével) már akkor komoly gondok lehettek, mert egy bűne miatt füllevágásra ítélték, majd hamarosan meggyilkolta egy bajtársát. Az akasztás elől elszökött, a török kézen lévő Temesvárig meg sem állt, ahol erkölcsi kételyek nélkül muzulmánná lett. Innen továbbállva harcolt a spanyol örökösödési háborúban, előbb Habsburg, majd francia oldalon. 1703-ban csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, egyre növekvő csapatával sikert sikerre halmozott, betört Ausztriába és Morvaországba, félelmetes hírnevet szerezve Európa-szerte (Rákóczi villámának nevezték). Az örökösödési háborúban elszenvedett francia vereség miatt a szabadságharc esélyei is csökkentek, így esett, hogy az 1708. augusztusi trencséni csatában elárulta hazája és Rákóczi ügyét, s katonáit I. József hűségére kényszerítette. Császári ezredes lett, de tiszttársai megvetették árulásáért, katonái pedig sorban visszaszöktek a fejedelemhez. Korábbi hadnagya, Jávorka Ádám szabályosan vadászott rá, s amikor sikerült elfognia, a haditörvényszék halálra ítélte. Hiába tagadta meg nyilvánosan az osztrák császárt és esküdött újra Rákóczi hűségére, 1710. január 3-án lefejezték. Életéről gyönyörű romantikus regényt írt nagy mesemondónk Jókai Mór, Szeretve mind a vérpadig címmel.
Egy érdekes adalék: a felkelés elején Bottyán János (Vak Bottyán, aki akkor már hatvanéves is elmúlt) párbajra állt ki a 23 év körüli Ocskayval. Mindketten komolyan megsérültek, de a párbaj döntetlenre végződött.
Végezetül jöjjön egy kuruc nóta. A dalban szereplőkről a nevükön kívül semmit sem tudunk, de jó példa arra, hogy a magyar szabadság ügyének hősei és árulói egyaránt voltak.
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás / Nem olyan mint más, mint Kuczug Balázs
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás / Nem egy fillér, de két tallár kell ide pajtás.
Szegénylegénynek olcsó a vére, / Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni,mégis végtére / Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
Bort kupámba, bort, embert a gátra, / Tyukodi pajtás, induljunk rája,
Verjük által a labancot az más világra, / Úgy ad isten békességet édes hazánkra.
Márk Éva
|
|
