Az első mozdonyokat az angol bányákban csillék vontatására használták. A több tonnányi teher vontatására azonban nagy teljesítményű gőzgépre volt szükség. Így alkotta meg 1802-ben Richard Trevithick angol mérnök az első olyan gőzmozdonyt, amely 25 tonnás terhet volt képes vontatni. 1803-ban Walesben mutatta be találmányát, amely 5 km/h sebességgel tette meg a 10 kilométeres utat. Nagy hatással volt a korabeli tömegekre az 1809-ben Londonban bemutatott zártpályán futó vasútja, a Richard Treivithick’s Railway. A Euston Squer-en felállított körpályán futó mozdony az „Érjen utol, aki tud” („Catch Me Who Can”) nevet viselte.
A gőzmozdony fogalmával mégis a szintén angol George Stephenson mérnök neve forrott egybe. Számos működő vonata közül az 1815-ben bemutatott Killingwort említhető elsőként. Az utasokkal megrakott és teher vontatására is alkalmas mozdony a Locomotion, 1825. szeptember 27-én mutatkozott be a skóciai Stockton és Darlington között megépített sínpáron. A fiával, Roberttel közösen tervezett mozdony sebessége helyenként a 19 km-t is elérte. A szenet és más áru mellett a szerelvény már utasokat is szállított, köztük egy teljes zenekart is. Stocktonba érkezésének pillanatában 600 személy tartózkodott rajta. Maga az út 3 óra 2 percet vett igénybe.
Stephenson és fia leghíresebb mozdonya a Rocket (Rakéta) lett, amelyet az 1829-es ranhill-i mozdonyversenyre építettek. A verseny célja az volt, hogy kiválasszák a Liverpool és Manchester között megépített vasútvonalon közlekedő, leggyorsabb teljesítményre képes gőzmozdonyt. A győzelmet Stephensonék szerezték meg. A jutalmuk 500 font volt, emellett a dicsőség, hiszen a Rocket óránként már 20 kilométeres sebességgel „száguldott”.
Ezzel kezdetét vette a vasút forradalma. Hamarosan vasúthálózatok sokasága létesült, a szerelvények is egyre kényelmesebbekké váltak, az igényes közönséget is ki tudták szolgálni választékos ízléssel kiképzett, fényűző vagonjai. Csakhamar mind szélesebb néprétegek körében hódított tért a vasúti közlekedés.
Topor István
|
|
