A compiègne-i vagon tulajdonképpen egy étkezőkocsi volt, amelyet 2419 D számon építettek egy francia vasúti társaság részére. Miután 1918-ban a francia hadsereg a vagont hadicélokra hatóságilag, térítés ellenében igénybe vette (rekvirálta), a belső terét tárgyaló és irodahelyiséggé alakították át. Ebbe költözött be 1918. október 29-én, a nyugati fronton harcoló szövetséges haderők francia főparancsnokának, Ferdinand Foch-nak a hivatala. Néhány nappal később a guruló iroda a compiègne-i erdőbe érkezett, ahol a francia, angol és német tisztek vitatták meg a fegyverszünet lényegesebb feltételeit. Végül 1918. november 11-én ebben a vasúti kocsiban voltak kénytelenek aláírni a németek a fegyverszüneti egyezményt.
A győztes hatalmak által diktált feltételek igen szigorúak voltak. A németeknek vissza kellett vonnia csapatait Franciaország és Belgium területéről. El kellett hagyniuk Elzászt és Lotaringiát, a keleten elfoglalt területeket is ki kellett üríteniük. A Rajna keleti partján 30 kilométeres szélességű sávban fegyvermentes övezetet kellett létrehozniuk.
A német hadseregnek azonnali hatállyal fel kellett adnia minden fegyverzetét és felszerelését, illetve a német haditengerészet összes hadihajóját a szövetségesek felügyelete alá helyezték szövetséges vagy semleges kikötőkben.
Miután a háború véget ért, a hadsereg visszaadta a vagont eredeti tulajdonosának. A francia állam megvásárolta a vasúti társaságtól, és kilenc évvel a fegyverszünet megkötése után (1927-ben) a compiègne-i erdő tisztására szállították vissza. Az egyezmény aláírásának helyszínét parkosították, felépítettek egy múzeumot, és ebben helyezték el a győzelem szimbólumának tartott szerelvényt
Ezzel azonban még nem ért véget a története.
1940-ben a hitleri Németország néhány hét leforgása alatt vereséget mért Franciaországra. Hitlert elvakult bosszú vezérelte és elhatározta, hogy a franciákkal a megadásról szóló egyezményt ugyan abban a vasúti kocsiban fogja aláíratni, amelyikben 1918-ban a németek voltak kénytelenek megtenni. Ezért a compiègne-i erdőben fölépített múzeum falát 1940. június 20-án kibontatta, a vagont pedig arra a helyre vontatta, ahol 1918. november 11-én állt. A vonatot horogkeresztes zászlókkal vonatta be, és az egykori étkezőkocsiban 1940. június 22-én újabb történelmi jelentőségű fegyverszünetet írtak alá. Ezúttal azonban a szereposztás fordított volt: most a Hitler által ily módon megalázott Franciaország volt kénytelen a megadásról szóló egyezményt aláírni.
Topor István
|
|
