Lion Feuchtwanger: Jud Süss
Feuchtwanger német író hírnevét történelmi regényeinek köszönheti. A csúnya hercegnő (1923) című, a középkori Tirolban játszódó regénye hírnevet hozott számára, a két évvel később napvilágított látott könyve, a Jud Süss a világhír csúcsára repítette.
Regényének cselekménye a 18. századi Württembergi Hercegségben játszódik. Főhőse Josef Süss Oppenheimer zsidó üzletember, már fiatalon a pfalzi választófejedelem fő udvari és hadi intézője lett, valamint a kölni egyházi választófejedelem kincstári megbízottja tisztét is betöltötte. Rendkívüli üzleti érzékének köszönhetően gazdag és befolyásos személlyé vált. Nimbusza akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor Karl Alexander württembergi hercegnek előbb pénzügyigazgatója, majd titkos tanácsosa, végül pedig minisztere lett. Hatalmas összegek mentek át a kezén, amelyből sok ott is maradt nála. Hatalommal bírt. A nők rajonganak érte, megszámlálhatatlan hölgy fordult meg hálószobájában. Mások gyűlölték, irigyelték, és ugyanakkor féltek is tőle. Amikor a herceg négy évvel később hirtelen meghalt, sorsa megpecsételődött. Még aznap letartóztatták, vád alá helyezték. A vádpontok között szerepelt a felségsértés, a hazaárulás, az országrontás és a pénzhamisítás is, de a legsúlyosabb, a birodalmi büntető törvénykönyv által halállal sújtható bűne: keresztény nővel való testi kapcsolata. Mindenki számára ismert volt, hiszen soha nem csinált belőle titkot, milyen „intim kapcsolatban állt előkelő hölgyekkel és alacsony sorból való nőszemélyekkel”. Miután mindegyik vádpontban bűnösnek találták, kötéláltali halálra ítélték. Holttestét vasketrecben állították közszemlére.
Az ő felemelkedésén és karrierjén keresztül mutatja be az író, hogy a hatalom birtoklása milyen veszélyekkel jár. De az ő sorsán keresztül mutatja be a jellegzetes zsidó sorsot és a felvilágosodás századát. Süss Oppenheimer habzsolta az életet, mohósága és kéjvágya szinte nem ismert határokat, ugyanakkor pedig mélyen hitt az emberek közötti egyenlőségben és a szabadságban.
Feuchtwanger könyvéből 1940-ben a náci Németországban propagandafilmet készítettek, amelyben Süsst torz, beteg és gonosz hőssé tették. A filmet a háborút követően betiltották, de a neonáci mozgalom hívei titokban ma is használják az antiszemitizmus felkorbácsolására.
Ajánlom mindenkinek ezt a felkavaró könyvet, akik az antiszemitizmus természetrajzát szeretnék megismerni, és egyben kulcsot kapni a „18 századhoz éppúgy, minta 20-hoz, vagy a mához.”
Topor István