Évfordulók szeptember 30-án

1651. szeptember 30-án vette el feleségül az utrechti Katalin-templomban Apáczai Csere János a magyar tudományügy és nevelés géniusza; Aletta van der Maet jómódú polgárlányt. Az esküvőt követően 1652 őszén Apáczai apósa házában kezdett hozzá első nemzeti nyelvű enciklopédiánk előmunkálataihoz. Még ugyan ebben az évben Csulai György Erdély püspöke hazahívta. Gyulafehérváron telepedtek le. Élete azonban nem volt gondoktól mentes. Apáczai haladó gondolatai miatt hamarosan szembe került az udvari nemességgel. Iskolateremtő tevékenységét a kolozsvári kollégium bizonyítja legjobban, melyet Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelt. Egyre jobban elhatalmasodó tüdőbaja végzett vele 1659. december 31-én. 1660. január 9-én helyezték végső nyugalomra a hamvait a házsongárdi temetőben. Aletta sem sokkal élte túl férjét.

1847. szeptember 30-án született Nagytétényben Hugonnay Vilma az első magyar orvosnő.

Alig töltötte be 18. életévét, amikor férjhez ment Szilassy György pándi földbirtokoshoz, a 19. század legendás pomológusának, Szilassy Györgynek fiához. Előbb Vasadra, majd onnan Pándra költöztek. A Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt, rendszeresen átkocsizott a nagykátai kaszinóba, kártyázni, mulatni, amelynek következtében utóbb elkorhelykedte a legendás Szilassy-birtokot. Az ifjú Hugonnai Vilma érdeklődése a természettudományok felé fordult. Miután hírét vette, hogy 1869-től a zürichi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt, elhatározta, hogy a zürichi orvosegyetemre iratkozik be. Férje azzal a feltétellel járult ehhez hozzá, ha anyagilag ez nem érinti őt. 1872-ben Vilma az ékszereit adta el, hogy beiratkozhasson, és költségeit fedezni tudja, de szűkösen élt így is. A grófkisasszony Svájcban vegetárius életmódra tért, mert megesett, hogy kenyérre sem futotta, nemhogy húsra.

Orvosi diplomáját 1879-ben szerezte. Végzés után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880-ban hazatért, de diplomáját annak ellenére sem fogadta el Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter, hogy kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta. Így sokáig csak bábaként tevékenykedett a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor mellett. Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalosan szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul. 1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, amely házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Szülésznői munkája mellett ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Az 1907-ben megjelent, elsősorban női és gyermekbetegségekkel, valamint a szülészettel és gyermekápolással
foglalkozó, "A nő mint háziorvos" című könyvét sokáig az egészségápolás kézikönyvének tekintették. Az Országos Nőképző Egyesületben tevékenykedett, hatékonyan küzdött a nők oktatásáért és a nemüknek megfelelő foglalkoztatásért.

1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. Tudományos
érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult. 1897-ben végül Magyarországon is orvosdoktorrá avatták, és ezt követően oktatással foglalkozott.
Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének. Az első világháború súlyos katonai vereségei, a frontok véráldozatai bizonyították be a nők szükségességét a betegápolás és a kórházi munka területén. Hugonnai Vilma már 67 éves, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. 14 vidéki városban szervezett - női orvosi és betegápolói erővel - betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervezőmunkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, aki Hugonnai Vilma oklevelének nosztrifikálása után nyert diplomát magyar egyetemen.
1922. március 25-én hunyt el Budapesten. Sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, amikor hamvait a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban helyezték el. Nevét iskolák és szobrok őrzik.

1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten ortodox zsidó családban Elie Wiesel Nobel-békedíjas amerikai író. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a náci koncentrációs táborokban szerzett élményein alapul. 1986-ban a norvég Nobel-díj Bizottság Nobel-békedíjjal tüntetett ki. Indoklásukban kiemelték, hogy mint írói, valamint a "béke érdekében végzett gyakorlati munkája" mind "a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság" erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Mádl Ferenc köztársasági elnök 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetést adományozta neki. 2012-ben azonban erről Wiesel lemondott. Ebben a főszerepet az játszotta, hogy a magyar közéletben veszélyesen újraéledt a szélsőjobboldali mozgalom, az antiszemitizmus, Horthy, Wass Albert és Nyírő József kormányzati szintű elismerése megrémisztette.

2006. szeptember 30-án Budapesten elhunyt Sütő András erdélyi magyar író.

Korai elbeszéléseiben az útnak indító világot, a mezőségi paraszti létet s annak világháború utáni változásait örökítette meg, elsősorban a móriczi hagyományok örököseként. Igazi beérkezése az Anyám könnyű álmot ígér, amelyet naplójegyzeteknek nevezett, de a sokféle műfaji elem regénnyé formálódott. Ez a mű keltette fel a szélesebb hazai közvélemény
figyelmét ismét a nemzetiségi magyar irodalmak s általában a nemzetiségi lét iránt, amelynek gondjai Sütő munkásságának központi magját alkotják. Nem regionalizmus ez nála: a nemzetiségi lét szintje mindig összekapcsolódik a nemzetével, az emberiségével. Ezt a kérdéskört vizsgálják esszéi is: Nagyenyedi
fügevirág; Perzsák; Engedjétek hozzám jönni a szavakat. A legnagyobb hatást drámáival érte el, amelyek az emberiség történelmének kiélezett szakaszait idézik fel, s olyan kérdéseket vizsgálnak modellhelyzetben, amelyek a 20. század emberét különösen foglalkoztatják: történelmi haladás és reakció, forradalom és reform, hatalom és erkölcs, forradalmi eszme és gyakorlat. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán a reformáció korába vezet el, a Káin és Ábel a bibliai időkbe, a Szuzai menyegző az ókori Perzsiába.

Topor István