Évfordulók március 5-én

1326. március 5-én megszületett I. Károly magyar király és Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő harmadik
gyermekeként a későbbi I. (Nagy) Lajos király. Miután két bátyja korán meghalt, négyévesen már Magyarország trónörököse lett. A trónt 1342-ben vette át, miután apja meghalt. Uralkodása alatt vált igazán az ország nagyhatalommá, amikor Kázmér lengyel király halála után átvette a lengyel trónt. Perszonálunió jött létre, és ezzel vezető országgá lépet elő Kelet-Közép-Európában.

1608. március 5-én Rákóczi Zsigmond lemondott az erdélyi fejedelemségről. Kénytelen volt a bécsi udvar
által támogatott Báthory Gábornak fejet hajtani. A kettejük között 1607-ben létrejött egyezség alapján Rákóczi hatalmas zálogösszeg kifizetése fejében visszalépett a fejedelmi tisztségtől. Kárpótlásul megkapta Szádvár, Abaúj vármegyét és Sáros várát.

1849. március 5-én befejeződött Szolnok elfoglalása. A Damjanich és Vécsey Károly vezette honvéderők célja azvolt, hogy a Tisza valamennyi átkelője magyar kézre kerüljön. Pedig a Szolnokellen indított támadás nem alakult túl szerencsésen. Vécsey támadása késett, így a császári tábornok, Krager időben fel tudta sorakoztatni haderejét. Damjanich híres vörös sipkásainak rohama azonban elsodorta a szembenálló haderőt.A lendületes támadásra jellemző, hogy a császári gyalogezred egy részét a Zagyvának szorították. Időközben Vécsey hadosztálya is átkelt a Tiszán, ésbenyomult a városba. Lovasságát pedig Damjanich megsegítésére vezényelte. Ígyvált a szolnoki ütközet a tavaszi hadjárat győztes ütközetévé, és ez tettelehetővé, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával a kezdeményezésismét a honvédsereg kezébe kerüljön.

1938. március 5-én Győrben a Nemzeti Egység Pártja gyűlésén Darányi Kálmán miniszterelnök meghirdette az egymilliárdos fegyverkezési programot, amelynek kidolgozója Imrédy Béla volt. Ez a hadsereg korszerű  felfegyverzésének megindítását célozta, de ezen kívül új gazdasági és politikai irányvonalat is jelentett. A programot 5 évre tervezték, fedezete azonban csak 600 millió pengőnyi fedezete volt. A további 400 millió
pengőt, amit infrastrukturális célokra szántak hitelekből kívánták fedezni, amelynek legnagyobb részét a jegybank biztosította bankjegykibocsájtással. A sikeresen beindult programot 1939-ben már 2 évre szorították le, és 1940 őszére csak a honvédség 1,6 milliárd pengőt költött fejlesztésre, messze meghaladva a tervezettet. A győri program jelentősen hozzájárult a honvédség korszerűsítéséhez. Számos új munkahelyet teremtett, de egyben elindítója is lett az akkor még nem látható inflációs folyamatnak.  

Topor István