1457. március 16-án estefelé a budai várban a Szent György téren kivégezték Hunyadi Lászlót, a nándorfehérvári győző, Hunyadi János fiát. V. László a nagybátyja, Czillei Ulrik elleni politikai gyilkosságot követve esküvel fogadta Szilágyi Erzsébetnek, hogy a Hunyadi fiúknak és híveiknek nem lesz bántódásuk. Néhány hónappal később Hunyadi János fő támogatói közültöbben is szakítottak Hunyadi Lászlóval, többek között Újlaki Miklós is. A bosszú terve is elkészült: 1457 márciusában törökellenes hadjárat szervezése címén Budára hívták a főurakat. Megérkezett Hunyadi László is párthívei kíséretében. Március 14-én azonban
felségsértés vádjával letartóztatták Hunyadi Lászlót, valamint a kíséretében lévő testvérét Mátyást, nagybátyját, Szilágyi Mihályt, Vitéz János váradi püspököt, Rozgonyi Sebestyént, Kanizsai Lászlót és másokat is. Vélhetően a Garai László nádor vezette országnagyokból álló alkalmi ítélőszék rövid eljárás során, tanúk meghallgatása nélkül szóban hozták meg a halálos ítéletet. Valószínűleg Mátyást is főbenjáró ítélettel sújtották, de nem hajtották rajta végre. Lászlót azonban és két nappal később kivégezték. A legenda szerint a hóhér háromszor is nekirugaszkodott a lefejezésnek, de egyik sem járt sikerrel. A kor törvényei szerint ezután királyi kegyelemben kellett volna az elítéltnek részesülnie, de a király ezt nem adta meg. A bakó negyedszerre már nem hibázott. Hunyadi László holttestét minden gyászpompa nélkül a budai Mária-Magdolna templom Krisztus-teste kápolnájába temették el. Hunyadi Mátyás 1458-ban kihantoltatta testvére tetemét és apjuk mellett Gyulafehérvárott helyeztette örök nyugalomra. Érdekes vonás, hogy Mátyás trónra kerülését követően az ítélet meghozatalában közreműködőkön nem állt bosszút. Sőt, aki később átállt az ő pártjára, teljes kegyelemben részesítette.
1921. március 16-án a nemzetgyűlés elfogadta az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikket. A törvény 3 évi fegyháztól a halálbüntetésig sújthatta azokat, akik "az állam megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vagy vezet". Ugyanakkor azokra is vonatkozott a
törvény, akik ilyen szervezkedésről tudomást szereztek, de azt nem jelentették.
1968. március 16-án történt a vietnami My Lai falu lakóinak lemészárlása. Az amerikai hadsereg Americal hadosztályának Charlie százada 1967-ben érkezett Vietnamba, ám hamarosan véres vereséget szenvedett az észak-vietnami csapatok által indított offenzíva következtében. A hadosztály parancsnoka, Frank Baker "Search and Destroy" (Kutasd fel és öld meg) fedőnév alatt parancsot adott ki a partizánakciók felszámolására.
Az első célpont a vietkongok és szimpatizánsaik által lakott Quang Ngai térség, azon belül a My Lai falu volt.
Ám a faluban csak gyerekeket, nőket és öregeket találtak, vietkongokat nem. A pokol akkor szabadult el, amikor az egyik amerikai katona minden előzmény nélkül leszúrt egy idős férfit, egy másikat pedig kézigránát kíséretében egy kútba taszított. Ekkor ugyanis a többiek is támadni kezdtek, és két óra leforgása alatt végeztek az egész faluval - imádkozó asszonyokkal, síró gyerekekkel és idős, beteg emberekkel. Egyes források szerint közel 350 civil vesztette életét, mások szerint az ártatlan áldozatok száma elérte az 500-at is.
A háború után csak egyetlen katonát vontak felelősségre, William Calley hadnagyot, akit 1969 szeptemberében állítottak bíróság elé. 1971-ben lefokozták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Többszöri fellebbezés után 1974-ben elnöki kegyelmet kapott, és szabadon engedték.
Topor István
|
|
