1224. március 13-án vagy az azt követő napok valamelyikén III. Honorius pápa közbenjárására II. András király kibékült fiával, a későbbi IV. Bélával, aki nem tudta elfogadni apja következetlen, időnként kártékony, s főleg költekező életmódját, politikáját. A békekötést követően Béla herceg feleségével, Laszkarisz Máriával elhagyta ausztriai menedékét, hazatért és újra átvette Drávántúli dukátusa irányítását. E napokban vette be Béla a dalmát Klissza várát, melynek ura, Domaldus meghódolt a királyfi előtt.
1516. március 13-án halt meg II. Ulászló magyar és cseh király. A trónra tízéves fiát, II. Lajost ültették. Ő volt az utolsó a magyar királyok sorában, aki az egész középkori Magyar Királyság fölött uralkodott. Húszévesen halt meg a mohácsi csatában.
1838. március 13-án törte át a gátakat a "felbőszült folyam" miként Wesselényi nevezte. Vásárhelyi Pál már korábban szót emelt a Duna szabályozásáért, de az 1775-ös árvíz után sem történt más, mint hogy Pestet védőgáttal vették körül. A zajló Duna azonban a feltorlódó jégtáblák miatt visszaduzzadt, s Pestet elöntötte. A mentés csak másnap kezdődött, ebben nemcsak az "árvizi hős", hanem sokan mások is jelentős szerepet vállaltak, köztük Landerer Lajos nyomdász, aki épp ezért nyert díszpolgári címet. Az árvízben a lakóházak kétharmada elpusztult, sokan minden értéküket elveszítették. 50-60 ezer ember vált hajléktalanná, 151-en meghaltak. A Duna alsó szakaszain további súlyos károk keletkeztek, amit a kor kisemberei életük végéig nem tudtak pótolni, nélkülözések árán sem. Liszt Ferenc a hírre Bécsbe utazott, s koncertjei 25 ezer forintos bevételét az árvízkárosultak javára ajánlotta fel.
Márk Éva
|
|
