Május 13-a a fagyosszentek második napja, Szervác neve napja. Szervác jelentése a latin Servatius név rövidülése, jelentése: a megmentett. A fagyosszentek hagyománya a közép-európai és magyar néphagyományban is megtalálható. Pongrác, Szervác és Bonifác ókeresztény vértanúk voltak. Évszázados paraszti tapasztalat szerinte ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, gyakran fagyot is hoz, amely tönkreteheti a vetéseket vagy az éppen sarjadásnak indult rügyeket.
Szervác a rajnavidéki Maastricht püspöke volt (†384). Pünkösd hétfőjén halt meg, amely akkor május 13-ára esett. A legenda szerinte szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó, bár körülötte magasan állott a hóesés. Később templomot emeltek föléje és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös
meggyógyult. Szervác hajdani jámbor népszerűségére jellemző, hogy legendája szerint ősei Jézus Krisztusnak voltak rokonai, éspedig Szent Anna húgának ivadékai.
Ezen a napon ünneplik névnapjukat az Imolák is. A régi magyar imola szó jelentése mocsár, hínár. Női névként először Jókai Mór használta a Bálványosi vár című regényében
1301. május 13-án VIII. Bonifác pápa Károly Róbert támogatására Miklós (Nicolaus Bocasinus de Tarvisió) bíboros ostiai és velletri püspök személyében pápai legátust küldött Magyarországra.
1916. május 13-án történt a portugáliai kisváros, Fátima mellett az első csodás jelenés. Három kisgyermeknek, Lúcia de Jesus dos Santosnak és két unokatestvérének, Francisco Martonak és Jacinta Martonak nyájuk őrzése közben egy ifjú jelent meg, aki a béke angyalának nevezte magát és imádságra buzdította őket.
Ez után még öt jelenés következett, ezek közül a legjelentősebb az a kettő, amikor maga a Szent Szűz jelent meg nekik. Utoljára akkor, amikor a gyerekek beszámolóit hazugságnak minősítő prefektus bezáratta őket, de nem voltak hajlandók vallomásukat visszavonni. Szabadulásuk után a Szűzanya augusztus 19-én megjelent nekik
Valinhosban. E jelenés helyén magyar kápolna épült, melyet 1956. augusztus 12-én szenteltek föl.
1981. május 13-án Ali Agca merényletet követett el II. János Pál pápa ellen a Szent Péter téren.
A pápát egy golyó a hasán, egy a bal kezén és egy a jobb karján talált el. A lövedék egyetlen létfontosságú
szervet sem ért, így öt nap múlva már elhagyhatta a kórházat. A pápa, akit fiatal korától különleges odaadás fűzött Szűz Máriához, megmenekülését a fatimai Madonnának tulajdonította; a testéből kioperált golyót gyémántokkal ékes koszorúban, Fatimában helyezte el.
A helyszínen letartóztatott merénylő az Európában körözött török Ali Agca volt. A 23 éves Agcát Törökországban már életfogytiglanra ítélték, mert a Szürke Farkasok terrorszervezet tagjaként megölt egy újságírót. Börtönéből azonban fél év múlva megszökött és eltűnt, csak Rómában bukkant fel újra. A merénylet miatt 1981 júliusában kezdődött perben életfogytiglani börtönre ítélték. A pápa már kórházi ágyán megbocsátott
neki, majd 1983-ban meglátogatta cellájában, de a négyszemközti találkozó tartalma soha nem került nyilvánosságra.
A merénylet indokát és Agca megbízóinak kilétét a mai napig titokzatos homály fedi, mint ahogy az is, voltak-e segítői a Szent Péter téren. Agca 2000-ben - II. János Pál közbenjárására - kegyelmet kapott, kiadták Törökországnak, ahol 1979-es gyilkosságáért ismét rácsok mögé került.
Topor István
|
|
