1190. június 10-én halt meg I. (Rőtszakállú) Frigyes a Német – Római Birodalom császára. A harmadik keresztes hadjáratban részt vevő uralkodó tízezer lovast és ugyanennyi gyalogost számláló, jól szervezett seregével vonult végig Kis-Ázsián, de a Szentföldet nem érte el, a kilikiai Szalef folyón való átkelés közben vízbe fulladt. A körülményeket nem ismerjük pontosan. Az egyik változat szerint felderítő vállalkozás közben veszítette életét, a másik szerint a nagy hőségben felfrissülésre vágyva merült meg a folyóban, amely elnyelte az uralkodót. Hűséges katonái a császár tetemét ecettel töltött hordóba helyezték, hogy a rothadástól megóvják. Ennek ellenére a nyári hőségben a holttest bomlásnak indult. Amint a keresztények lakta Antiochia városába értek, a tetemet forró vízben megfőzték, hogy legalább a csontjait el tudják temetni. Jeruzsálemben akarták örök nyugalomba helyezni, mivel azonban a legendás hírű vezér elvesztése után a sereg felbomlott, a csontjai is eltűntek. A századok során egész mondakör szövődött Barbarossa alakja köré. Ezek szerint a császár nem halt meg, hanem földalatti kastélyában rejtőzik, a németországi Kyffhäuserben. Csak arra vár, hogy a hegy körül keringő fekete hollók eltűnjenek. Ez lesz a jel arra, hogy előjöhet búvóhelyéről, mert népének ismét szüksége van rá. Életéről bővebben itt olvashat az érdeklődő: korok.webnode.hu/products/i-rotszakallu-frigyes/
1918. június 10-én elsüllyesztették az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának egyik büszkeségét, a Szent István-csatahajót. A Szent István volt a legnagyobb magyar építésű hadihajó. 1912-ben kezdték építeni és 1915-ben állt hadrendbe, de a háború során jórészt a polai kikötőben állomásozott, azt gyakorlatilag csak a lőgyakorlatok alatt hagyta el. Első jelentős harci bevetésén 1918. június 9-én egy kötelék tagjaként azzal a céllal futott ki a kikötőből, hogy közreműködjön az Otrantói-szorosban lévő tengerzár feltörésében. 10-én hajnalban azonban olasz torpedóvető motorcsónakok támadtak a kötelékre. A Szent István két torpedótalálatot kapott, oldalára dőlt, és 6 óra 12 perckor elsüllyedt. 89 ember veszett oda, de nagy volt az erkölcsi kár is, hiszen először fordult elő, hogy egy csatahajót torpedókkal semmisítettek meg. Érdekesség, hogy a Szent István pusztulását a kora reggeli időpont ellenére sikerült filmen is rögzíteni
1942. június 10-én hat nappal Reinhard Heydrich, a Cseh – Morva Birodalmi Protektorátus német helytartója elleni merényletet követően egy különleges alakulat katonái törtek be Lidicébe. A megtorlás helyszínéül azért ezt a Kladnóhoz közeli kis bányászfalut választották, mert a merénylők egyike menekülés közben itt töltött egy éjszakát. A különítmény földig rombolta és felégette a 95 házból álló települést. A helyszínen agyonlőtték a tizenötödik életévüket betöltött férfiakat (199 embert), a nőket koncentrációs táborba hurcolták (184 fő), a gyerekeket pedig egy másik lágerbe vitték. A községet 1946-ban újjáépítették, ma nemzeti emlékhely.
1943. június 10-én szabadalmaztatta találmányát Argentínában Bíró László. Bíró ifjúkorában sok mindent kipróbált. Tanult az orvosi egyetemen, foglalkozott a grafológiával, a festészettel, de még autóversenyzéssel is. 1932-től több folyóiratnak és lapnak volt munkatársa, így került a nyomdák közelébe. A nyomdagépek látványa adta az ötletet egy olyan íróeszköznek a megalkotására. Így született meg a folyamatosan író toll gondolata. 1938-ban két szabadalmat is bejegyeztetett Magyarországon a folyamatosan fejlesztett toll-találmányaira, a gyártáshoz folytatott kísérleteket azonban már külföldön végezte. Előbb Párizsba, majd onnan Argentínába utazott. Itt telepedett le, és 1943. június 10-én itt szabadalmaztatta a ma is ismert golyóstollát. A Bíró-féle golyóstoll gyorsan elterjedésében az is szerepet játszott, hogy az amerikai hadsereg 20000 darabot rendelt belőle. A gazdaságos és megbízható golyóstollak gyártását a hosszas kísérletezés mellett a modern kémia és a huszadik századi precíziós gyártás tette lehetővé. A sok más találmánnyal is rendelkező Bíró Buenos Airesben hunyt el 1985-ben. Elismertségét bizonyítja többek között, hogy választott hazájában az ő születésnapja, szeptember 29. az Argentin Feltalálók Napja.
1944. június 10-én mészárolta le a német hadsereg egyik egysége a Limoges környéki francia falu, Oradour-sur-Glane szinte teljes lakosságát. A második világháború egyik legszörnyűbb franciaországi eseményére négy nappal a szövetségesek normandiai partra szállása után került sor. A Waffen-SS Das Reich páncélos hadosztálya Valence városából indult a front felé, és menet közben kollaboránsoktól információt kaptak egy zászlóaljparancsnok elrablásáról, akit Oradour-sur-Vayres faluban tartottak fogva a partizánok. A tiszt kiszabadítására a Der Führer páncélgránátos ezred 1. zászlóaljának 3. századát jelölték ki, amely a néhány kilométerrel arrébb fekvő Oradour-sur-Glane faluba vonult be. Ez a fatális tévedés okozta Oradour-sur-Glane falu lakóinak pusztulását. A németek nem csak a merényletet akarták megtorolni, példát is akartak statuálni, hogy a partizánokat elrettentsék a hátországban tervezett szabotázsakcióktól. A nácik különválasztották a férfiakat, a nőket és a gyerekeket. A férfiaknak azt mondták: a városkában rejtett fegyver- és lőszerkészletek vannak, ezért minden házat átkutatnak. Ezután csoportonként csűrökbe és garázsokba terelték őket, majd golyószóróval tüzet nyitottak rájuk. A nőket és a gyerekeket a templomba zárták, majd rájuk gyújtották az épületet. Ezután a házakat kifosztották, felgyújtották és elvonultak. Estére 642 holttest, köztük 245 nő és 207 gyerek teteme hevert a romok között. A település lakosai közül csak heten maradtak életben, hat ember viszont azért halt meg, mert éppen a falun kerékpározott keresztül, amikor a németek megérkeztek.
A francia kormányzat emlékhellyé nyilvánította a megsemmisített falut. A települést kerítéssel vették körül és úgy őrizték meg, amilyen 1944.
június 10-én este maradt. Az utcákon ma is ott állnak a kiégett gépkocsik, az üres házakban ott maradtak a berendezési tárgyak, amelyeket a megölt lakók használtak: varrógépek, lábosok, a gyerekek bölcsői, az iskolások füzetei. A falu bejáratában felirat található: Souviens-toi - Emlékezzél.
Topor István
|
|
