1556. január 23-a az emberi történelem legtöbb halálos áldozatot követelő nagy kínai földrengésnek a napja. A középkori Kína egyik legvirágzóbb tartományában Shensiben (mai Shaanxi) igen sok ember élt. A Richter-skálán körülbelül 8-as magnitúdójú földrengés szinte percek alatt döntötte romba a tartományt. Városok váltak a földdel egyenlővé több száz kilométeres körzetben. A földrengést további kilenc tartományban, Anhui, Gansu, Hebei, Hubei, Henan, Hunan, Shaanxi, Shandong és Shanxi területén is. A feljegyzések 830 ezer civil állampolgár és katona haláláról szólnak, ezzel a számmal a kínai katasztrófa a mai napig a legtöbb áldozatot követelő földrengésnek számít.
425 évvel később ugyancsak január 23-án Kína Szecsuán tartományában regisztráltak 6.8-as földrengést. Ez az eset 150 ember halálát okozta, több százan megsérültek.
1734. január 23-án született Pozsonyban Kempelen Farkas polihisztor, természetbúvár, a XVIII. század egyik legjelentősebb magyar tudósa és feltalálója.
Filozófiát és jogot tanult Bécsben; karrierje Mária Terézia törvénykönyvének latinról németre fordításával indult. Gyorsan emelkedett az udvari ranglétrán, 25 éves korában már a magyarországi sóbányák igazgatója volt. 1767-től Bácska betelepítésének kormánybiztosaként faluközösségeket szervezett, gyárakat létesített. 1769-ben szerkesztette meg sakkgépét, amely az egész világon ismertté tette a nevét. Részt vett a pozsonyi hajóhíd építésében, megtervezte a pozsonyi vár vízvezeték rendszerét, a schönbrunni kastélypark szökőkútjainak működtetését, mozgatható betegágyat készített a himlőben betegeskedő Mária Teréziának. 1772-ben írógépet tervezett egy vak zongoraművésznő számára. Gőzgépeinél először alkalmazott forgattyút, megszerkesztette a gőzturbina ősét, csatornát tervezett az Adriához. Részt vett a budai vár építésében, elkészítette a budai Várszínház terveit, emellett verseket, színdarabokat írt és fordított, festett, rajzolt, rézmetszeteket készített.
Legjelentősebb tudományos munkája az emberi beszéd mechanizmusáról írt tanulmánya, amely a modern fonetika egyik első vállalkozása volt. Munkája alapos fizikai, élettani, nyelvtudományi és anatómiai ismereteken alapul. Beszélőgépet szerkesztett, amely egy kisgyermek hangját utánozva ejtette ki a szavakat. A gép a beszélőszervek mechanikus eszközökkel való utánzásán alapult. Célja – elméletének gyakorlatba való átültetése mellett – a siketnémák és beszédhibások gyógyítása volt.
1549. január 23-án hunyt el Brassóban, Honterus János (Johannes) erdélyi szász prédikátor, humanista kozmográfus, könyvnyomtató és fametsző, térképszerkesztő.
1520-ban beiratkozott a bécsi egyetemre, s 1525-ben a művészetek mesterévé avatták. Krakkóban adta ki 1530 körül a híressé vált földrajzi emlékeztető kézikönyv, a Rudimentorum Cosmographiae első változatát. 1530 és 1533 között Bázelben elsajátította a nyomdászmesterséget. Ekkor készítette el Dél-Erdély térképét, amely másfél évszázadra minden további Erdély-térkép alapjává vált (Chorographia Transylvaniae, 1532 körül). Ott szerkesztette és metszette fába az első modern, a mai elveknek megfelelő csillagtérképét is, amely öt további kiadást ért meg. 1534-ben már újból Brassóban volt, nyomdai felszerelést vitt magával, s utóbb papírmalmot is létesített. Haláláig harmincnál több könyvet adott ki, és elkészítette a Rudimenta Cosmographica (Bevezető a világleírásba) bővített kiadását (mellékleteként egy kétlapos világtérképpel – Amerika egyik korai ábrázolásával –, valamint tizenkét részlettérképpel). A Cosmographica a hazai földrajzi irodalom kezdete volt, melléklete pedig a világ első zsebatlaszának tekinthető. Szülőföldjén 1542-től elsőként terjesztette a lutheri reformációt. Brassó 1544-ben vezető pappá választotta. Reformátori tevékenysége alapján Luther a magyarok apostolának nevezte.
Topor István
|
|
