1775. február 9-én született Bolyai Farkas.
1781-től a nagyenyedi református kollégiumban tanult. 12 éves lett a 8 éves báró Kemény Simon mentora Vécsen. 1790-től a két fiú öt évet a kolozsvári református kollégiumban töltött. 1796-ban tanítványával együtt Jénában, majd a göttingeni egyetemenen folytatta tanulmányait. Az ugyancsak Göttingenben tanuló Gaussszal folytatott eszmecserék hatással voltak további érdeklődési körének kialakulására. 1799-ben gyalog hazatért, 1801-ben megnősült és feleségével a domáldi birtokán gazdálkodáshoz fogott. 1804-től a marosvásárhelyi református kollégium matematika-fizika-kémia szakos tanára lett, nyugdíjazásáig,1851-ig tanított itt. Igen elkeserítették fiával való nézeteltérései. Többszöri agyvérzés után halt meg. Kívánságára egyházi szertartás nélkül temették el. Különösen figyelemre méltók az aritmetika, a geometria és a halmazelmélet alapjaihoz tartozó eszméi, a végtelen sorok konvergenciájára vonatkozó több kritériuma és a végszerű területegyenlőség általa adott definíciója. Foglalkozott az euklidészi párhuzamossági axiómával. Szerteágazó érdeklődése során a francia enciklopédisták hatását tükröző drámákat írt, új fűtő- és főzőkemencéket talált fel, zeneelmélettel foglalkozott, gyógyítással kísérletezett: Társadalmi kérdések is
foglalkozatták.
1849. február 9-én a Piski csatában Bem megverte az ellen felvonuló, Puchner vezette egyesült császári és
cári csapatokat. Az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak. Mindkét sereg körülbelül 7-8000 főt tett ki. A csata központi elemét a Sztrigyen átívelő 40 méteres fahíd alkotta, ennek birtoklásán múlott lényegében Erdély további sorsa. Tüzérségi párbajjal indult a harc, majd a két sereg összecsapott egymással. A váltakozó eredménnyel folyó véres ütközet végül is magyar győzelmet hozott. A csata döntő jelentőségű volt, mert bár az erdélyi harcok még több mint egy hónapig tartottak, az erdélyi császári had többé már nem volt képes összeszedni magát. Bem lépéselőnybe került, február 15-én Medgyesre vezette seregét, ahonnan már fel tudott készülni a hozzá csatlakozott székely haderővel Nagyszeben második ostromára. Március végére aztán egész Erdély területéről sikerült kiűzni az ellenséget.
1850. február 9-én az aradi várbörtönben elhunyt a szabadságharc legendás huszártábornoka Lenkey János. Lenkey János tábornokot is ott találjuk azok között, akik 1849. augusztus 13-án letették a fegyvert a cári csapatok főparancsnoka Paszkevics herceg előtt. A tábornokok sorsáról azonban Haynau táborszernagy döntött. 1849. augusztus 27-én, Aradon őt is a császári és királyi rendkívüli hadbíróság elé állították.
A bírósági eljárás során azonban Lenkey tábornokon súlyos elmebetegség tünetei jelentkeztek. Megbomlott elméje miatt kerülte el a kivégzést. Bátyja, Lenkey Károly ezredes visszaemlékezése szerint egy fűtetlen, ablak nélküli szobában, ápolás nélkül tengette napjait, s ilyen állapotban hunyt el 1850. február 9-én.
1904. február 9-én az orosz-japán ellentétek a végletekig feszültek. Ennek oka az volt, hogy mindkét ország
szerette volna gyarmatává tenni Koreát és Mandzsúriát. Oroszország az 1900-ban vérbefojtott boxer-lázadást követően megszállta Mandzsúriát. A japánok hiába próbáltak megegyezési javaslatokat tenni az oroszoknak, azok minden esetben kitérő választ adtak. A háborúhoz az okot a japán flotta támadása szolgáltatta.
Togo admirális vezetésével a japán flotta ezen a napon megtámadta Port Arthur kikötőjében állomásozó oroszok kelet-ázsiai flottáját. Hamarosan a város is a japánok kezére került, majd elfoglalták Koreát, a következő évben pedig Mandzsúriában is vereséget mértek a cári erőkre.
Topor István
|
|
