Február 2-a Gyertyaszentelő boldogasszony ünnepe. Ünneplése már a 4. századtól kezdve általánosan elterjedt volt az egyházban. A római katolikus vallás szerint ezen a napon mutatta be József és Mária Jézust a jeruzsálemi templomban. A Kivonulás könyve ugyanis előírja, hogy a szülők elsőszülött gyermeküket Istennek szenteljék.
A görög liturgia a Találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.
962. február 2-án Rómában XII. János pápa császárrá koronázta I. (Nagy) Ottót az első német-római császárt. I. Henrik német király és Mathilda királyné elsőszülött gyermeke kiemelkedő birodalomszervező tevékenységéért érdemelte ki a „Nagy” melléknevet, amellyel Freisingi Ottó (1114 k. – 1158) történetíró ruházta fel. 936-ban, apja rendelete értelmében ő kapta a német trónt. Életéről az alábbi cikk ad átfogó képet: https://korok.webnode.hu/products/i-nagy-otto/
1704. február 2-án Rákóczi Ferenc ezen a napon kelt utasítása Ráday Pált és Okolicsányi Pált diplomáciai küldetésbe rendelte a lengyel rendekhez, XII. Károly svéd királyhoz és I. Frigyes porosz uralkodóhoz. Feladatul kapták, hogy próbálják meg őket megnyerni egy Habsburg-ellenes szövetségnek. A két király azonban csak jóindulatáról tudta biztosítani Rákóczit, illetve XII. Károly felajánlotta segítségét a Béccsel kötendő megegyezéshez.
1943. február 2-án Sztálingrádnál hajnali négy órakor a Paulus tábornok vezette 6. német hadsereg megadta magát. A fegyverletételt követően kilencvenegyezer német katona, – köztük huszonkét tábornok – esett fogságba. A Sztálingrádban fogságba esett német katonák 95%-a meghalt a hadifogságban. Mintegy ötezer túlélőt szabadon bocsájtottak a háború után. Az utolsó kétezret 1955-ben. A 199 napig tartó ostrom veszteségei a történészek szerint 850.000 főre tehető (halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban). Ebből 400.000 német, 200.000 román, 130.000 olasz és 120.000 magyar katona vesztette életét, sebesült meg vagy esett fogságba. A hadifoglyok többsége el is pusztult az 1943-tól 1955-ig tartó rabság alatt.
Topor István
|
|
