1385. december 31-én Demeter
bíboros esztergomi érsek Mária lemondott és Erzsébet anyakirályné jelenlétében
Székesfehérvárott magyar királlyá koronázta Durazzói (Kis) Károly nápolyi királyt, aki II. (Kis) Károly néven uralkodott. Károlyt 1385 augusztusában hívták meg a magyar trónra. Mindössze másfél hónapot uralkodott, hiszen 1386. február 24-én meghalt. Visegrádon temették el.
1621. december 31-én Bethlen Gábor és II. Ferdinánd megbízottai megkötötték a nikolsburgi békét. Ennek
értelmében Bethlen lemondott a királyi címről és visszaszolgáltatta a Szent Koronát Ferdinándnak. Birtokadományai a következő országgyűlésig érvényben maradtak. Nemesítéseiről csak a diplomát kellett bemutatni. Személyes kielégítésképpen megkapta a sziléziai Oppelnt és Ratibort, valamint hét felső-magyarországi vármegyét: Szatmárt, Szabolcsot, Bereget, Zemplént, Borsodot és Abaújt. II. Ferdinánd az említett vármegyék végvárainak fenntartására évi 50 000 Ft-ot fizetet. Bethlen vállalta, hogy a kezén levő
többi területet a várakkal együtt visszaszolgáltatja.
1660. december 31-én a szászrégeni országgyűlés tudomásul vette Barcsay Ákos lemondását a fejedelemségről. II. Rákóczi György, aki nem ismerte el fejedelemségét polgárháborút robbantott ki ellene. 1660 tavaszán Barcsayt beszorította Szeben várába. Rákóczi ezzel Erdélyre zúdította a török csapatokat. Igaz, vitézül szembe szállt velük, de a szászfenesi csatában (május 22-én) csatát veszített ellenük és súlyos sebébe június 27-én bele is halt. Barcsay népszerűsége rohamosan csökkent. Őt hibáztatták a magas adókért, és a török túlzott kiszolgálásával is megvádolták. Az erdélyi urak egyre inkább a tatár fogságból hazatért Kemény Jánosban látták a megoldást. Kemény igényt támasztott a fejedelmi trónra. Barcsay, hogy az újabb polgárháborút elkerülje Erdély lemondott méltóságáról. De Kemény elfogatta és a foglyot 1661. július elsején
Kozmatelekén megölték.
1921. december 31. Budapesten elhunyt Kiss József, költő és szerkesztő. A 19. század végi magyar líra kiemelkedő képviselője.
Mezőcsáton született 1843. november 30-án. 13 éves koráig zsidó tudományokat tanult Miskolcon, majd a rimaszombati gimnáziumban és a debreceni református kollégiumban tanult. 1862-67 között vidéken házitanító. 1868-tól Pesten élt, másfél évig nyomdai korrektor volt. 1871-73-ban a Képes Világ szerkesztője. Pályája kezdetén a népnemzeti iskola hatása alatt főként balladákat írt (Simon Judit, Ágota kisasszony). Az 1890-ben
általa útnak indított A Hét című irodalmi folyóirat hamarosan vezető szerepet töltött be a magyar irodalmi közéletben. Ez volt az első olyan polgári szemléletű folyóirat, amely következetesen mutatta be az újabb nyugat-európai és orosz irodalom eredményeit. Költészetében szakított a klasszikus verselési szabályokkal, a hangsúlyos verseléssel ötvözött sajátos, modern ritmikát teremtett. Lírájának fő témája a mellőzöttsége miatti keserűség. Sokszínű költészete a magyar és a zsidó, a népies és modern, a falusi és a városi, az
epikai és a lírai, a realisztikus és a mesei elemeket egyesítette.
Topor István
|
|
