A NAP IDÉZETE:
"Aki mindenki fölé akar emelkedni, az egyedül van, és csak önmagához hű. Mindenkit felhasznál, de senkiben sem bízik". SZEPES MÁRIA
December 30-a DÁVID napja. A héber eredetű férfinév, jelentése bizonytalan. Az egyik vélemény szerint kedvelt, szeretett, ill. apai részről testvér, esetleg uralkodó, míg más vélemény szerint egyesítő a jelentése. Elterjedt egy harmadik jelentése is, amely Dávid királyhoz köthető, ebben az esetben Istenszerető a jelentése.
1796. december 30-án született báró Wesselényi Miklós, az "árvízi hajós", a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az országgyűlési főrendház vezére. 1821-1822-ben hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában Széchenyi István társaságában. Hazánkba visszatérve lettek az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei.
Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és mások is követték őt. Ő volt az, aki elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről. Kolozsváron nyomdája működött a Híd utcában, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját, de 1835-ben Estei Ferdinánd osztrák császári herceg bezáratta a nyomdát.
1835 elején előbb az erdélyi, majd a magyarországi királyi tábla is perbe fogta - előbbi az 1835-36-ös erdélyi országgyűlés üléseiről készített naplónak a cenzúrát megkerülő terjesztése miatt, utóbbi az 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért. A perben Kölcsey Ferenc volt a védője. 1838-ban részt vett a pesti árvíz mentési munkálataiban, ahol életeket mentett, ezért az árvízi hajós nevet kapta. Az ellene zajló perben 3 év börtönre ítélték, a büntetését a budai várban kezdte tölteni. Szembaja időközben súlyosbodott, két hónap után engedélyezték, hogy gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzék. Innen 1843-ban tért haza és 1848-ig Zsibón élt, mint Kolozs vármegye alispánja. 1848-ban vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját. 1848 szeptemberében a morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe menekült családjával együtt, mert a forradalom nehézségeinek felismerése következtében elvesztette hitét az ellenállás sikerében. Ehhez a lépéséhez testi rokkantsága is hozzájárult. Felesége, Lux Anna, élete végéig ápolta. 1850. április 21-én, Gräfenbergből hazatérőben halt meg.
1859. december 30-án nagyszabású nemzeti tüntetés zajlott Kazinczy Ferenc széphalmi sírjánál. Az ünnepélyen több mint 4000 fős tömeg gyűlt össze. A menet 317 fogattal Sátoraljaújhelyről indult, az akkor elnevezett Kazinczy utcán át Széphalomra. Magyaros alkalmi zene hangjai fogadták a lassan érkező menetet. Sennyei Pál báró nyitotta meg az ünnepélyt, majd Erdélyi János mond ünnepi beszédet. Miközben a sárospataki főiskola énekkara a Himnuszt énekelte, Károlyi-Kornis Klarissz grófnő "néhány pórleánnyal" megkoszorúzza Kazinczy sírját. Szívhez szóló szavakkal idézte fel Kazinczy 1831-es temetését Kálniczky András kovácsvágási lelkész felidézte, hogy annak idején a kolerában elhalt géniuszt «csak tizenötöd magával» temette, most pedig tisztelők ezrei állják körül a sírt. Az ősz tiszteletes szavai után a Szózat hangjai mellett a négy cserfát ültettek a sír mellé. Ezt követően az ünneplők visszatértek Sátoraljaújhelyre, ahol délutáni programokkal folytatódott az ünneplés.
1916. december 30-án a budavári Mátyás-templomban megkoronázták IV. (Boldog) Károlyt és feleségét, Zita királynét. Károly a Habsburg-Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven a Habsburg Birodalom és egyben az Osztrák Császárság utolsó császára és IV. Károly néven az utolsó magyar király.
Topor István
|
|
