1552. július 9-én háromnapi ostromot követően Khádim Ali budai pasa 10 ezer harcosával és erős tüzérségével elfoglalta a Börzsöny északi oldalán magasodó kicsinyke Drégely várát. A vár kapitánya Szondi György alig több mint 140 katonával rendelkezett. Ráadásul a török had közeledtének hírére kapitánytársa, Bekefalvay Gergely elmenekült. Azonban így is hihetetlen bátorsággal küzdöttek. Szondi jól tudta, hogy az elavult, korszerűtlen váracskát nem védheti tovább négy napnál, ezt a szomszédos erősségek kapitányainak is jelentette. A közelben táborozó királyi had és parancsnoka, Erasmus Teuffel semmit sem tett annak érdekében, hogy a védőket megsegítse. Az ostromló Ali megadásra szólította fel a védőket. Szondi György azonban nem adta meg magát. Két apródját a pasához küldte, hogy neveljen belőlük jó vitézeket, s azok énekeljék majd meg hősi nevét, mert mindhalálig védte a rábízott várat. Aztán lovait leöldöste, vagyonát felgyújtotta, hogy az ne kerüljön a törökök kezébe, majd megmaradt vitézei élén az ostromlók közé rohant. Az első helyen verekedett: amikor jobb térdét egy nagy golyóbis összetörte, fél térdre ereszkedve még osztotta a csapásokat, egész addig harcolt, míg a fejét és mellét ért puskalövésektől el nem esett. Vitézeit mind levágták. A budai pasa nagy tisztelettel temettette el. Sírjára zászlós kopját tűzetett.
|
|
