690 évvel ezelőtt 1326. április 24-én Szent György napján a magyar lovagok az ország és a lovagi erények védelmére I. Károly jóváhagyásával megalapították a Szent György lovagrendet. A történészszakma az
alapítás időpontját illetően megosztott. Mai ismereteink szerint a rend alapítása korábbra tehető.
Az angol D'Arcy Jonathan Dacre Boulton 1987-ben megjelent könyvének megjelenése óta a magyarországi Szent György-lovagrend európai helyét sokkal világosabban látjuk. A nemzetközi kutatásban elfogadottá vált, hogy Károly Róbert alapítását illeti meg a világi lovagrendek között az elsőség. A lovagrend szabályzatának első
változata még 1326. április 24. előtt megszületett, de mindenképpen 1323 és 1326 között. 1326 Szent György napján pedig e korábbi szabályzatot egészítették ki 6 további cikkellyel, a király jelenlétében és szándékainak megfelelően. Az 50 alapítólovag által elfogadott rendszabályzatot az esztergomi káptalan foglalta írásba. Jelvényük a fekete mezőben elhelyezett vörös kereszt.
Jelmondatuk: "Valósággal igaz vagyok e testvéri társulattal szemben". A lovagok feladata kettős volt: egyházi és világi. Az egyházi jellegűség biztos jele a Szent György-rend vallásos célkitűzése, a pénteki ima és megemlékezés, a közös étkezések, a kegyes célú adományok, a halott tagokról való megemlékezés, a keresztény hit védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása, A világi feladatok közül a legfontosabb a katonai jelleg volt. Ők óvták a király és udvartartása biztonságát, őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett a lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését.
Topor István
|
|
